Mikor odaértem, még volt időm kényelmesen körülnézni, mielőtt elkezdődött volna a programban meghirdetett kerekasztal-beszélgetés. Rájöttem, mitől érzem magam ennyire jól: az egészségtudatos életmód és az újrafelhasználás iránt érdeklődő emberek arcán valahogy másmilyen mosoly ül, mint az átlagemberekén. Olyan, mintha az az öröm mélyebbről jönne, egészen belülről.
Az árusok kedvesek voltak és lelkesek. Sajnos, épp előtte nyaltam el egy nagy fagyit, így nem fért belém semmi, pedig nagyon szívesen megkóstoltam volna például a batátapástétomokat. Többféle ízben is kínálgattak vele, külön érdekes volt, hogy a kiinduló zöldség, az édesburgonya is ott hevert a standon, amolyan before-after bizonyítékként.
Személyes kedvenceim a bicikligumi-belsőkből készített tárgyak voltak. Masszívak voltak, kicsit bohémek, de csak annyira, hogy akár egy ökobarát menedzser is simán elővehet egy ilyet a zsebéből egy tárgyalás közben, nem kell megbotránkozott pillantásoktól tartania. A Barátunk a Föld asztalánál láttam ezeket, és ők kínálnak olyan könyveket is, amelyből informálódhatunk a környezettudatos életmódról és a zero-waste mozgalomról.
Ha már a bohém életmódnál tartunk, a vegán életmódot választóknak nem kell feltétlenül minden bűnről lemondaniuk. A Gyukli pincészet vegán boraival és a Morzsákmány vegán süteményeivel a leghardcore-abb egészségtudatosak is bátran elhajolhatnak.
A kerekasztal beszélgetést a fesztivál megálmodója, a Veganeeta étterem tulajdonosa, dr. Árvai Anita vezette, aki ebben a témában a lehető leghitelesebb személyiség. Ő maga is csak néhány éve vegán, a saját bőrén, felnőttként tapasztalta meg az életmódváltás előnyeit, és úgy tud róla beszélni, hogy az ember legszívesebben hazarohanna, elajándékozná a májkrémkonzervjeit és felesküdne a holtig tartó veganizmusra.
Hogy lekerekítsem a mondanivalómat, a beszélgetést hallgatva ugyanaz jutott eszembe, mint előtte, amikor még csak nézelődtem. Meggyőződésem, hogy ez a fajta táplálkozás és szemlélet nem csak az élhetőbb jövőhöz és a bolygónk megmentéséhez visz közelebb, hanem saját magunkhoz is.
Szalai Mariann