A Nők a Balatonért Egyesület és a Balatoni Szövetség immár harmadik alkalommal írta ki tavaly az Év Balatoni Háza építészeti díjpályázatot, melynek lebonyolítását a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkársága támogatta. A kiírók célja, hogy népszerűsítsék és a tágabb közönséggel megismertessék a minőségi építészetet, s felhívják a figyelmet a Balaton környékén épített példaértékű épületekre. .Az Év Balatoni Középületében, a Kis-Balaton látogatóközpontban tartották a díjkiosztót pénteken, ahol házigazdaként Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki nemzeti Park igazgatója, valamint Nagy Bálint polgármester mondott köszöntőt. A Bíráló Bizottságban a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, a három érintett megye építész kamarája, a NABE és a Balatoni Szövetség képviselője kapott helyet. A bizottság elnöke Füleky Zsolt a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi helyettes államtitkára volt.
–Az ország gyöngyszeme a Balaton és kiemelt üdülőkörzete nem csak a közvetlen part menti településeket jelenti, hanem van egy hatalmas övezete, 180 települése. Nagyon fontos, hogy az a progresszív építkezni vágyás és az, hogy mindenki szeretne egy szeletkét vagy a kilátásból, vagy a Balaton-partból, vagy az illatából, vagy a hangulatából elérni, kis telket venni, építkezni úgy tudjon végbemenni, mint a nyugati, fejlett országokban a nagyon szép tavak mellett- Kulturáltan, az értékeket abszolút megőrizve. Itt most a Balaton a legfőbb kincs, amire fókuszálunk. Lényeges, hogy mi, építészek – magamat is beleértve – úgy tudjunk értéket teremteni, hogy az javára és gazdagodására váljon elsősorban a Balatonnak, másodsorban az itt kikapcsolódni vágyó turistáknak. Ennek a fényében különösen nagy volt az érdeklődés a pályázat iránt- hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Hangsúlyozta, hogy az építészek nem csak az épületre, az épített környezetre, hanem a természeti környezetre is figyelnek.
Igények illesztése
-Érzékeljük mindnyájan, hogy az építési szabályok, a tulajdonosok álma és a tervezők munkájának összehangolása nem olyan könnyű. Itt a Balatonnál azok az álmok, hogy szeretne mindenki egy kis szeletet a tóból, a kilátásból. De megtalálni azt a területet, ahol mindezt megkapja valaki, majd olyan épületet elhelyezni, ami a vágyakban szerepel, s ezt és ezt összehangolni, a tájhoz, a környezethez való alkalmazkodással, abban nagyon nagy szükség van az önök munkájára– szólt az építészekhez a Nők a Balatonért Egyesület elnöke, Szauer Rózsa.
Ilyen az ideális balatoni épület
S nézegetve a díjnyertes épületeket, az emberben megfogalmazódik a kérdés: vajon mitől balatoni egy ház?
-Én elsősorban azt gondolom, hogy a szellemisége miatt. Mert formára, alaprajzra nyilván nem lehet ráfogni, hogy valami balatoni lenne. Mindig is elég vegyes volt a Balaton építészeti elgondolása is, hiszen másmilyenek voltak az üdülőépületek, másmilyenek az állandó lakosok házai több gazdasági épülettel. Míg egy nyaralóépület nyilván azt a funkciót próbálta betölteni, hogy jól érezzék magukat, nyaraljanak, pihenjenek. Ez a mai napig így van- ezért mondom, hogy a szellemisége és a funkciója határozza meg, hogy mi a balatoni épület és mi nem. Én nagyon örültem, hogy régi épületeket újítottak fel Keszthelyen, illetve Balatonendréden is, mert azért ezek visszahozzák azt a hangulatot, amit a Balaton sugárzott a régi időszakban. Nyilván akkor még más volt a helyzet, hiszen azok a korok, melyben a nagyobb építkezések voltak, tükrözték a kor Balatonhoz igazodó stílusát- részletezte Lombár Gábor, a Balatoni Szövetség elnöke.
S aztán kihirdették a különböző kategóriák győzteseit, majd a közönség a kiállított molinókon is megismerhette a díjazott házakat – melyek természetesen tervezőik, építészük kreativitását, szaktudását és kezük munkáját dicsérik.
Íme, a legszebbek…
Az Év Balatoni Lakóháza egy keszthelyi épület lett: a Castelli-villa, mely felújításának és bővítésének tervezője Kurucz Szabolcs.
Mint a méltatásban elhangzott: „Keszthely műemléki környezetében azon belül a történeti villanegyedben álló épületek a város meghatározó értékeit képviselik. Építészeti stílusukat általában az eklektika és a szecesszió visszafogottabb irányzatai jellemzik. A Castelli- villa a Múzeum utcában az értékes múltú városrész rendkívüli darabja. Mivel a városban mindig is központi elhelyezkedésű épület volt, így az 1940-es években a Kis- Balaton Vízrendező Társulat irodájaként is üzemelt, majd mára szerencsére újra lakóépület lett. A felújítási koncepció kialakításánál a tervező maximálisan figyelembe vette a műemléki környezet részét képező az 1900-as évek elején épült villa egyedi és komplex értékeit valamint az épületben rejlő lehetőségeket is kihasználta. Az anyaghasználat, a belső terek letisztultsága, elegáns megformálása összhangban van az épülettel. A mai követelményeknek megfelelő, az eredeti épülethez példamutató módon illeszkedő bővítés az egész épület építészeti színvonalát emeli, mindezt úgy, hogy a ház minden karakteres jegyét megtartja. Az udvari fedett-nyitott terasz faszerkezete egyedi, részletképzése elegáns, színválasztása harmonizáló, ezáltal olyan példaértékű villaépület jött létre, melynek méltó része és egyben kiemelkedő értéke a megújulás szakaszába ért keszthelyi műemléki környezetnek. Összességében értékmentő és értékteremtő munka tanúi lehetünk.”
Az Év Balatoni Üdülőépülete, a balatonfüredi Horgász klubház felelős építésze Czigány Tamás. Az elhangzottak szerint „a tervezési terület a Balaton parton, Balatonfüred keleti részén, az Aranyhíd sétányról feltárható, nádassal körülvett területen helyezkedik el. Az új épület helyén egy rossz állapotú faház állt, amelyet a Horgász Egyesület használt. A közösség új klubház építését határozta el, a faház elbontásra került. Olyan épületet szerettek volna, amely szerényen bújik meg környezetében és a felhasználásra kerülő építőanyagok is barátságban vannak a természettel. Nem csoda, hogy a természet adta fa meghatározó mind a szerkezetet, mind arculatot tekintve. A klubház legfontosabb eleme a közösségi tér, amely a bejáraton és az előtéren keresztül közelíthető meg. E térhez szervesen kapcsolódik a teakonyha. E központi tér- együttes nagyméretű üvegfelületekkel nyílik a teraszra, kilátással a Balatonra, illetve a kis félszigetet körülölelő nádasra. A földszinten került elhelyezésre a vizes blokk, a gondnoki iroda és egy raktár. A később beépíthető tetőtérbe az előtérből induló lépcsőn lehet feljutni. Az építész az épület megformálásánál az egyszerűségre, a „vízparti” jellegre törekedett. A kicsiny épület megformálása nagyszerű, a közvetlen környezettel kialakított harmónia, az anyaghasználat mintaszerű. A klubház kiváló példa arra, hogy egy elkötelezett közösség és az elkötelezett építész – közös akarattal- szerény eszközökkel is kimagasló értékű alkotást hozhat létre.”
Az Év Balatoni Középülete a díjkiosztónak helyszínt biztosító Keszthely-fenékpusztai Kis-Balaton Látogatóközpont, melynek felelős építésze Vasáros Zsolt. A bírálók szerint „hiánypótló attrakcióként tavaly készült el a Keszthely-Fenékpusztán elhelyezkedő Kis-Balaton Látogatóközpont, amely kiemelkedő természeti környezetben, magas színvonalú építészettel társulva valósult meg, ezzel méltó módon feltéve Fenékpusztát az ökoturisztika nemzetközi térképére. A tervezési koncepció szerint egy a tájban simuló, funkcionális épület megvalósítása volt a cél, amely kiindulópontot és tájékozódást jelent a környék, a berek felfedezéséhez. A tudatosan földszintesre tervezett, vadátjáró ihlette épülettömeg a valóságban úgy hat, mintha egy láthatatlan erő felemelte volna a terepet és alásöpörte volna azokat a helyiségeket, melyekre a mai kor kihívásaira reflektáló közösségi funkcióknak szüksége van. Maga az épület a berekre és a Gyöngyös patak kanyarulataira tájolt, harmonikusan tagolt, tiszta alaprajzi szerkesztésű. A biztonságos használat érdekében a széleinél visszahúzott, szalagszerű, járható zöldtetővel, az ötödik homlokzat aktív használatával nagyszerű megoldást választottak a tervezők, a látogatók valamennyi korosztályának a megszólításához. Az épület tömegét a diszkrét arányosság jellemzi, megőrzi a táj szerénységét, hagyja, hogy a természeti környezet ragadja magával a látogatókat. Az anyaghasználataiban az egyszerű, letisztult látszóbetonok és a természetes anyagok jutnak szerephez.
Az elnyújtott épülettömeg, a visszahúzott homlokzatok és az árkádsorok mind, mind a gondos energiatudatos tervezés dominanciájára utalnak. A belső enteriőr kialakítása kortárs, letisztult, nagyszerű. A kiállítótérbe lépve a külvilág ténylegesen kint hagyható, teljesen átadhatja magát a látogató a természet hangjainak, látványának, minden adott, ahhoz, hogy egy különleges élményt szerezhessünk. Az egyszerű, mesterien szerkesztett és légies külső tömeg igényes belső térrel párosul, így az idei rendkívül erős mezőnyben méltán érdemelte ki az „Év Balatoni Középülete 2020” díját.”
A balatonboglári ravatalozó és Pór Péter két elismerést is megkapott: a Nők a Balatonért Egyesület, valamint a Magyar Építész Kamara különdíját. A duplán nyertes épület, a 2017-ben épült új ravatalozó épület szerkezetében, tömegformálásában, két eltolt tengelyű ellipszis alaprajzzal játszik, ahol a gazdasági, személyzeti, előkészítő funkció körülöleli és vertikálisan is kiemeli a főfunkciót adó teret. Ezek a helyiségek szinte észrevétlenül működnek az ünnepi tér mellett, megközelítés, megvilágítás szempontjából is, valamint egyfajta hanggátlásról is gondoskodva a forgalmas út felől. A ravatalozó tömbje színeiben, anyaghasználatában, világos térrel fogadja a búcsúzókat, szakítva „műfajra” jellemző nyomasztó, sötét hangulattal. Letisztult formavilágával, sallangoktól mentes belső terével segít rendet tenni a lelkekben és a figyelmet a szertartásra irányítani. A lélekharang kiemelkedő tornya szögletességével ellenpontozza a lekerekített felületeket, magasságával hangsúlyozza a szakrális épület jelleget. Az evangélikus templommal szinte párbeszédet folytat: annak tojásdad és köríves szerkesztésű alapvetése és a ravatalozó két ellipszissel kidolgozott alapképlete rokonságban állnak. De ez a két ellipszis nem öncél: a jézusi hal motívumnak éppúgy, mint a hagyományos barokk lelemény: a centrális mégis irányított térnek a kifejezése. A kis és nagy ellipszis elegánsan találkoznak: a belső és az átmeneti, fedett-nyitott tér kontúrját, valamint a kiszolgáló terek határait adják. A két ellipszis tér különböző magassága egy másik ősi templomépítészeti hagyományt is felidéznek: a bazilikális tömegalakítást, mellyel a ravatalozó tér világossága és szakralitása egyszerre erősödik Keresetlen szavak, magabiztos tér- és tömegalakítás, szerény, de jól megválasztott anyagok jellemzik az épületet.
A Balatoni Szövetség különdíja a balatonendrédi, Kedvesnővér házának felelős tervezőjéhez, Pápay Györgyhöz került. Az indoklás szerint: Egy lejtős telken álló, funkcionálisan és műszakilag is elavult lakóépület korszerűsítése és bővítése komoly építészeti kihívás, különösen, ha mindez műemléki környezetben található. A műemlék Balatonendrédi templom közelében található lakóépület az 1930-as években épült, ez volt az apácák háza. Az elmúlt közel száz évben többszöri bővítésen átesett épülethez értő kézzel és nemes szívvel nyúlt hozzá tervezője, mikor a meglévő épület központi fő tömegétn megtartva egy könnyűszerkezetes, esztétikailag és energetikailag is átgondolt nappali funkciót betöltő egyszerű tömegű toldalékkal egészítette ki, egy összekötő bejáratot képező nyaktag beiktatásával. Az épület korábbi bővítményeinek elbontásával visszanyerte eredeti formáját palafedésével, fehér vakolatával és zöld színű zsalugáteres nyílászáróival. A könnyű faszerkezetű bővítményt kortárs igényekkel tervezték, mely jól képviseli a jelen korszakot. A régi és az új kölcsönhatása eredményeként újjászületett, a természeti és a műemléki környezetbe egyaránt illeszkedő épület a Balatoni Szövetség különdíjában részesül.
A Magyar Építőművészek különdíját pedig a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza és felelős tervezői: Sugár Péter és Varga Piroska Éva érdemelték ki. Mint a díjátadón elhangzott: ez egyik legkiemelkedőbb, példamutató pályamű. A visszafogott, érzékeny és a feladatot mélyen megértő építészeti alkotás jól mutatja, hogyan lehet egy látszólag kis léptékű beavatkozással jelentős városi és társadalmi többletértéket létrehozni. A XIII. századi alapokkal rendelkező hajdani református templom, majd zsinagóga a II. világháború után raktárként, buszgarázsként és étteremként is működött. A hányattatott sorsú épületet az önkormányzat néhány éve megvásárolta, hogy a város kulturális célokra használhassa. Az átalakítással a templom műemléki helyreállítására is sor került, így az épület végre történeti értékének megfelelő helyet foglalhat el a város életében. Az egykori templomtér rugalmas használatú közösségi térré vált, mely kiállítások, koncertek, előadások helyszínéül szolgál, kívül-belül fehér színével pedig a különböző felekezetek ökumenét testesíti meg. Ezzel utal arra, hogy a régi templomépület története során egyedi módon és példaértékűen egyszerre kötődik három nagy vallási felekezethez, melyek békésen adták át egymásnak az épületet szakrális célokra. Az egykori funkcióra egy budapesti romos zsinagógából kimentett, helyreállított tóraszekrény emlékeztet, a tér padlóburkolatában pedig megjelenik az épület alapfalainak fejlődése a korábbi korok emlékeként.Erős kontrasztként, határozott elkülönüléssel csatlakozik a régihez az új, szürke titáncinklemez burkolatú szárny, melyben korszerű, interaktív számítógépes eszközökkel felszerelt kiállítótér és múzeumpedagógiai tanterem kapott helyet. Az itt létrehozott kiállítás megemlékezik a vészkorszakól is, de nagyobb hangsúllyal mutatja be a zsidó származású kiváló tudósok, mérnökök tudományos teljesítményeit. A Dávid-csillagból származtatott háromszög-szerkesztésen alapuló, átgondolt belsőépítészeti, arculati és infografikai elemek jól összefogják a különböző funkciójú tereket. A kortárs épületrész saját identitással rendelkezik, de érzékenyen kapcsolódik a helyreállított műemlékhez. Ez a szépen megfogalmazott kapcsolat a jelenbe emeli az épületegyüttest és építészeti mondanivalójával nagyszerűen szimbolizálja Babits Mihály gondolatait: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
