Találkozónkon közös emlékeiket idézték fel a közelgő bál apropóján, úgy mondták, azóta is tartják a kapcsolatot, barátnőként tekintenek egymásra, az est pedig örökre szóló élménnyel ajándékozta meg őket. Az aranyalmát – amit akkoriban kapott a legszebb lány – máig féltve őrzik.
– Kamaszkorom legszebb nyara volt, a báli estről nem beszélve! – így összegzi emlékeit a budapesti Ujváry Éva, akit 1976-ban választották meg az Anna-bál legszebbjének. Szülei már kislány korától kezdve meséltek neki a különleges eseményről, és már akkor megígérték Évának, hogy egyszer elviszik a bálba. Amikor aztán Éva 17 éves lett, bál előtt édesapja elvitte a Rothschild szalonba, és a lány elképzelése szerinti csipkés, halványkék színű ruhát varrattak. A báliruhát Éva ma is féltve őrzi.
– Nagyon megtapsoltak az utcán sorfalat álló nézők, amikor bevonultam az Anna Grand Hotelbe. Kis szívecskét kaptam a nyakamba, melyen a 12-es szám szerepelt. Tudtam, hogy éjfélkor Anna-bál szépe választás lesz, de nem foglalkoztam vele, igazából nem is érdekelt, lekötötte figyelmemet, valósággal elvarázsolt a bál, a hosszú estélyi ruha, melybe a mesék olvasásakor gyermekkoromban annyiszor elképzeltem magam. A tánc, a keringő alatt lobogott a kiengedett, hosszú hajam, fodrozódott a ruhám, tökéletes volt minden, akár a mesében, eleveníti fel emlékeit Éva, majd így folytatja, aztán elérkezett a pillanat, amikor a nézők szavazatai alapján a 12 legszebb lányt a színpadra szólították, ahová őt is beválasztották. Úgy mondja, már ettől önmagában nagyon boldog volt, hogy ott állhatott, annyi ember előtt, egy elegáns helyszínen, a színpadon, gyönyörű estélyiben.
– Amikor kimondták a 12-es számot, úgy éreztem, nem a bál szépe címet nyertem meg, hanem az egész világot! – fogalmaz. Mindenki őt figyelte, vele foglalkozott, az újságírók kérdéseket tettek fel, vakuk villogtak, úgy érezte, ez nem is valóság, hanem maga az álomvilág! -Ott, akkor, a világ közepe volt számomra a bálterem és Balatonfüred, a város szépségébe, különleges hangulatába azóta is szerelmes vagyok. Azon az esten úgy éreztem, egy kicsit én is a történelem, a reformkor része lehettem, ami önmagában nagyon felemelő volt. Az est, a bál, a balatonfüredi éjszaka máig különleges emlék, gyönyörű ajándék az életemben, vélekedik Ujváry Éva.
– A készülődés lázas izgalomban telt, a hajamat kontyba fontuk, kölcsönöztem egy egyszerű vonalú fehér ruhát, és sminknek mindössze egy finom, halványszínű rúzst tettem fel. Aztán eljött a bál estéje, most is úgy érzem, mintha ma történt volna. Már a bevonulás is nagy élményt adott, estélyi ruhában, rengeteg nézelődő között sétáltunk. Egyszercsak megérkeztünk kísérőmmel, Szőke Miki diáktársammal, és barátnőmmel, Csorba Katalinnal. Szerencseszámnak a 66-os szívet választottam, ami, ahogy később kiderült, valóban örökre emlékezetes élményt adott. Nagyon romantikus, álmodozó kislány voltam, nyaraimat Balatonfüreden, a Tamás-hegyen, nagyszüleimnél töltöttem. Itt érintett meg először a környezet, a hegy különleges szépsége. Nagyapám és édesanyám kezét fogva, séta közben hallgattam a régi Anna-bálok történeteit. Tőlük hallottam Füred fénykoráról, a reformkorról, Jókai Mórról, Vörösmarty Mihályról, Kossuth Lajosról, Deák Ferencről és Blaha Lujzáról, akik szintén a bál vendégei voltak, idézte fel gyermekkorát a balatonfüredi Horváth Éva, aki már akkor arról álmodott, hogy egyszer eljuthat az estre. Édesanyja azt mondta neki, az Anna-bál szépe cím kötelez: nem csak szépnek kell lenni, hanem jónak és példamutatónak is. Éva máig így él.
A bálon ismerte meg az előző év szépét, Ujváry Évát, aki – mint mondja – azóta is jó barátnője. Az est nagyon gyorsan telt a lány számára, gyorsan közeledett az éjfél, és egyszer csak hallotta, őt is színpadra hívják a tizenkét kiválasztott szépség közé.
–Ez már önmagában hatalmas meglepetést okozott, a szívem a torkomban dobogott, miközben várakoztunk az eredmény kihirdetésére, láttam, hogy Ujváry Éva velem együtt izgult. Először a második udvarhölgyet szólították, majd az elsőt, és én arra gondoltam, nem leszek az első három között – gondol vissza Éva az izgalmas percekre.
Aztán egyszer csak hallotta, a 66-os számú hölgyet szólítják, és akkor – ahogy fogalmaz – megfordult vele a világ.
– A mai napig sem tudom elmondani azt a boldogságot, meglepetést, hogy beteljesült a nagy álmom, miszerint én lettem Balatonfüreden az Anna-bál szépe, amire valószínűleg minden lány vágyik a szíve mélyén – érvel Éva. A kérdésre, hogy mit köszönhet az estnek, a címnek, elmondja: máig tartó barátságokat, gyönyörű, életre szóló emléket, az pedig külön felemelő számára, hogy egy nagy hagyományú bálon egyszer, a hetvenes években körülötte forgott az egész világ.
Forrás: veol.hu