„A Balaton vize hígított ásványvíz. Kénvegyületekben aránylag gazdag kénsavas víz. A Balaton vizének hőmérséke megfelel egészen a tengervíz hőmérsékének. Havonkénti középátlagban június, július és augusztus hónapokban mindig melegebb 20 fok Celsiusnál.

A Balatonban fürdőzés gyógyító hatásában a víz sajátosságain kívül nagy szerepet kell juttatni a hullámverés által kiváltott mekaniltus és pszihikus ingereknek is. Fontos szerepe van a tiszta, jó levegőnek és az enyhe klímának. Korábban kezdődik a tavasz, tovább tart az ősz, a nyári meleget pedig mérsékeli a vízfelület, úgy, hogy kánikulában is csak a déli órákban van igazán meleg.

A nagy vízfelület este melegítőleg hat a part páratelt pormentes levegőjére. Reggel és délben pedig hűsítő a hatása.

A Balaton vidékét általában verőfény jellemzi; sem az eső mennyisége, sem az esős napok száma nem nagy. Nyáron át úgyszólván mindig tiszta azúr kék ég borul a tó; tükre fölé. A Balaton partján úgyszólván egész naphosszat’ napfürdőt vesz az ember.

A napfény napjainkban mindjobban megismert sajátosságai formálnak újból egészséges, erős, életvidám gyermekét a vérszegényen, csenevészen, elgyengülten, bágyadtam kedvtelen lélekkel odavitt városi csemetéből.

A víz, a levegő, a napfény mellé állítsuk oda, mint negyedik hatalmas tényezőt, a part fövényét. A parti homok csak górcsővel meglátható kis kristályai, észre nem vehető apró tűszúrásokkal ingerlik a homokban hentergő, játszadozó, homokvárat építő gyermek bőrét és ez úton fokozzák az alászállott anyagcserét. Mindezekből a tényezőkből összegeződik az a csodás hatás, mellyel a Balaton melletti nyaralás megváltoztatja az angolkóros, görvélyes, vérszegény, csenevész gyermeknek, a városi élet egészségtelen viszonyai által erősen megviselt szervezetét.”

Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)

Felidézte: Kovács Emőke
Illusztráció: Fortepan