– Mi az első, Balatonnal kapcsolatos élménye?
– A régi szép békeidőkben, 1940 lehetett, két budapesti írófeleség: az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi igazgatójanak, Sárközi Györgynek a neje Márta és a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezető Cs. Szabó László hitvese, a kabarés Nagy Endre leánya, Kató, elhatározták, hogy a remek nyári időt kihasználva, három éves fiacskáikkal néhány napra leutaznak pihenni a Balaton mellé, Siófokra. A parti promenádon ikerbabakocsiban tologatták a kis Sárközi Matyit és a kis Cs. Szabó Andrist. Mindkettő kreolbőrű, koromfekete hajú csemete volt, s már Budán, játék közben jól lesültek. A sétányon idős úr jött szembe, s megtorpanva kérdezte a hölgyektől: „Nahát, honnan tetszettek szerezni ezt a két négergyereket?” Ez volt első ismerkedésem a tóval.
– Miért szolgált a későbbiekben menedékként önnek a Balaton vidéke?
– Zord idők jöttek ezután. Apámnak hiába adott menlevelet Hóman Bálint miniszter, tanúsítva, hogy értékes nemzeti költő, kivételezett elbánásban részesülhet, mint zsidó származásút mégis elvitték munkaszolgálatra. Anyám megérezte, hogy nagy veszély fenyegeti a családot, s intézkedett. Vallásos katolikus nővéremet befogadta a máriaremetei zárda, apáca novíciusnak öltöztették fel. Bátyámat kisbéresként vette magához szigetszentmiklósi tanyáján Erdei Ferenc, a falukutató. Járt a házunkhoz egy falusi elvált asszony, Horváth Rózsi, minden szerdán kosárban hozott eladásra friss túrót, tojást, kolbászt, Látva szorult helyzetünket, azt mondta anyámnak: „Nagyságos asszony, én elviszem a Matyikát hozzánk, Balatonkilitire. Már van ott egy kis apátlan fiacskám, Jenőke, majd azt mondom, hogy most egy másik pesti szerelemgyerekemet is hozom.” Néhány ruhadarabot összekapkodtunk, s már mentünk is.
Új nevem Horváth Matyi lett. Hogy hozzám közel legyen és titokban meglátogathasson, anyám Balatonlellén, Badák Naca hadiözvegynél vett ki szobát, mint Budapestről, zsidócsaládtól elbocsátott szobalány. A dédszüleim hajdani szobalánya, Fábiánné Pataki Anna adta oda neki leánykori iratait, így, ha találkoztunk anyámat Annának kellett szólítanom.
Balatonkiliti iskola
Fotó: balatonkiliti-oleleseben.webnode.hu
Balatonkilitin végeztem el a második elemi első felét. Egytantermes iskola volt itt, benne négy osztály nebulóival. A tanítóbácsi nádpálcával tartotta a rendet, osztogatta a körmösöket. A Balatonhoz akkor nem jutottam el, csak a Sióban fürödhettünk. Sűrűn ministráltam a kiliti templomban, és imádkoztam, hogy ne jöjjenek be az oroszok, mert a tanítóbácsi rémségeket mesélt róluk. A tűzoltószertárnál német katonai raktár volt, német bakák rakosgatták a ládákat. Majd a németeket kiűzték, az oroszok bejöttek. Első dolguk volt, hogy minden háztól összeszedték a lepedőket, köpenyt szabtak belőlük, és a befagyott Balaton jegén át, magukat ily módon láthatatlanná téve, támadást intéztek az északi partot még megszállva tartó német csapatok ellen.
Orosz katona Fotó: Balatoni Múzeum
– Látta még a tavat, mielőtt el kellett hagynia Magyarországot?
– Az 1950-es évek elején hűtlen lettem a Balatonhoz. Gimnazistaként ifjúsági atlétikai versenyeken indultam mint középtávfutó, és az egyesületem a Duna mellé vitt nyaranta edzőtáborozni. Már Londonban éltem, ötvenhatos menekültként, amikor anyám levélben írta meg, hogy leutazott Balatonkilitire, köszönetet mondani bújtatásomért Rózsinak és a nénjének: „Rácz Andrissal lementünk Siófokra, a Sió-parton lesétáltunk Kilitibe, sajnos nem voltak otthon nénjéék, kimentek a hegybe kapálni. A szomszédnál hagytuk a kakaót és a neylonsálat, majd a ságvári busszal visszamentünk Fokra. Remek fogast ettünk a kikötőnél az Utasellátóban.”
Fok (Siófok) Utasellátó korabeli fotó
Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Budapest
– Vannak kedvenc balatoni helyszínei, történetei, élményei? Inspirálta-e a Balaton?
– A Balaton Pannon szelleme hatott rám kulturáltságával. Az északi partot nem ismertem, de Somogynak megvan az előnye, hogy onnan látni rá a szemközti dombvidékre és Badacsonyra. Balatonlelle áll hozzám legközelebb. 1956 után hosszú évekig nem mehettem Magyarországra, mint a kommunista rendszerrel szemben álló rádióadók, előbb a müncheni Szabad Európa, majd a londoni BBC munkatársa. Hiányzott nyaranta a Balaton, a napsütés, a nagy víz. Ezért amint anyagi erőim megengedték, vettem Dél-Franciaországban, ha nem is a tengerparton villát, de a parttól csak néhány kilométerre egy néhánylakosú kis erdőmenti falucskában, egy ódon parasztházat. Ez lett az alkotóházam, legtöbb írásomat ott vetettem papírra, Provence balzsamos levegőjű vidékén, amit a Mindenható jókedvében teremtett.
– Mint művészeteket ismerő és szerető alkotó, melyek a Balatonhoz köthető kedvelt művészeti alkotásai?
– A Balaton műalkotások révén állandóan velem van. Hálószobámban ébredéskor első pillantásom a szemközti falon Egry József varázsos balatoni pasztellképére vetődhet. Mestere volt a tó fölött villózó fények megörökítésének. Dolgozószobámban függ Farkas István festménye, a Szigligeti terasz. Barnára pácolt falemezen, szürkés fehérrel jelenít meg kerek kerti asztalt, kerti széket s a háttérben a Balatont, a Badacsonyt. A könyvespolc másik oldalán Borsos Miklós akvarellje idézi a tó fölötti fényeket, két jegenye magasodik a parton.
Farkas István festménye, a Szigligeti terasz
– Neves turistahelyeket jól ismerő vendégként, hogyan látja a Balaton jövőjét?
– Úgy tudom, őrködnek az illetékesek a balatoni pannon szellem megőrzése felett. A borok errefelé változatlanul kellemesek, a kisvendéglők szakácsai kitesznek magukért. Derűlátó vagyok a Balaton jövőjét illetően. És hálás vagyok Kilitinek, több ezer kötetes könyvtáramat végrendeletileg a siófoki könyvtárnak szánom. Persze addig is, ha újból utazhatunk, meglátogatom majd a magyar tengert!
