A modern hajók könnyűek, és a modern testeknek, illetve a tőkesúly, uszony és kormányprofiloknak az alakja is egyre áramvonalasabb. Ezáltal a modern hajók vizesített felülete sokkal kisebb és áramvonalasabb, mint a régebbieké. A kisebb surlódás, a kisebb ellenállás révén nagyobb sebességre tudnak gyorsulni, amit az így keletkező menetszél tovább fokoz, amíg létre nem jön egy új felhajtóerő – fékező surlódás egyensúly. Ha ekkor tovább csökkenthető a súrlódás, a szél erősödése nélkül is még tovább gyorsulhat a hajó.
A többtestű hajók, amelyek a stabilitásukat nem mélyre nyúló súllyal, nagy ellenállást kiváltó tőkesúllyal, hanem a szélességükkel érik el, a tőkesúly hiányában könnyebbek, ráadásul az ellenállásuk is kisebb a vízben. Így gyorsabbak lehetnek, mint az egytestű hajók. Az őket fékező ellenállás a szél felőli testnek a szél döntőereje révén a vízből való kiemelése tovább csökkenti a fékező ellenállást, és a katamarán vagy trimarán még tovább gyorsulhat.
Az elmúlt években kifejlesztett foilok, C vagy L formájú uszonyok pedig ideális esetben már a szél alatti testet is képesek kiemelni a vízből. Így ilyenkor az erre képes többtestűek sebessége még nagyobb lehet.
Forrás: kekszalag.reblog.hu