– Nagynéném és a nagybácsim fotós volt, ők elsősorban iskolákban és óvodákban fényképeztek. Amikor láttam őket laborálni, onnantól kezdődött a szerelem a fotózás iránt. Az iskolát a Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskolában végeztem el – mondta a Veolnak Losonczi Réka.
– Tizenhárom évig dolgoztam Budapesten egy fotósüzletben, majd hét esztendővel ezelőtt visszaköltöztem Alsóörsre. Jelenleg a balatonfüredi Állami Szívkórházban dolgozom az intenzív osztályon, mint segédápoló. Nagyon szeretem az embereket, a munkámat, a fotózás pedig a hobbim.
Autodidakta módon tanult meg fotózni. Kedvenc témája a napfelkelte. Mint mondta, amikor lemegy hajnalban a partra, feltöltődik. Réka szerint a fotózáshoz elsősorban szem és érzék, valamint alázat kell.
– Az a szép a napfelkeltében, hogy mindig más. Olyankor ezer színben pompázik a part. Ezt visszaadni a fotókon nagyon nehéz, de megéri, és utána az emberektől jólesik az elismerés. Tisztában vagyok vele, hogy még fejlődnöm kell, erre törekszem – jegyezte meg Réka, aki nem használ filterezést.
Nem tagadja, hogy esztétikai szempontból fontos az utómunka, de ő a természetességre törekszik.
Forrás: Veol.hu