Mihály Szilvia | 2020.10.14. 00:00
Balatoni épületek, amelyek Callmeyer Ferenc emlékét őrzik #1 - Badacsony
Emlékszel, milyen volt Badacsony két ikonikus épülete, a kikötőnél fekvő Tátika étterem és a park melletti Poharazó? Időutazásunk során azt is megtudhatod, melyik volt az a vendéglátóegység, amit még át sem adtak, s egy részeg máris átgyalogolt a csupa üveg portálon.

A közelmúltban, 92 éves korában elhunyt Prima- és Ybl Miklós-díjas építész, Callmeyer Ferenc nélkül ma egész más arcát mutatná néhány balatoni település. Több ikonikus épületet tervezett a tó mellett, az ötvenes évek végétől aktív szerepet vállalt a Balatoni Regionális Terv megvalósításában, a következő két badacsonyi vendéglátóhely is az ő tervei alapján készült.

Poharazó

Ma a Pláne borterasznak ad helyett a korábban Poharazóként ismert épület a vasútállomás melletti park közelében. Ha Tóth Ádámnál ülsz le poharazni, biztos lehetsz abban, hogy a környékbeli hegyek legkülönlegesebb tételeit kóstolod meg.

Pláne borterasz
Fotó: Keszey Ágnes

Arról, hogy a kezdetekben milyen borok szerepeltek az itallapon, nem találtunk írásbeli forrást, de a Magyar Építőművészet című lap 1958-as számából pontos képet kapunk a korabeli vendéglátóhelyről, és őszintén azt gondoljuk, szívesen leültünk volna egy fröccsre akkor is egy badacsonyi kirándulás után.

 

„Tervező: Callmeyer Ferenc Kivitelező: Lakás- és Üzletépítő K. T. SZ.
Kis alapterületű poharazó az Országos Üdülő-Vendéglátó V. megrendelésére készült Badacsonyban a vasútállomás mögötti parkban, közvetlen a badacsonyi hegy lábánál.

Eredetileg ferdeszögű telken, útkanyarulatban került volna elhelyezésre, alaprajzának ferde vonalait is innen nyerte. Később a terület megnagyobbodott, s ennek a már nem ferdeszögű teleknek sarkára került az épület. Jövőbeni feladat lesz az aránytalanul nagy terület megfelelő beépítése.
Teljesen helyi építőanyagok kerültek felhasználásra a nádtól kezdve, a sötétszürke bazaltkőig. Kivételt természetesen a bejárati üvegfal és a szabadtéri teraszt lefedő hyperbolikus-paraboloid vitorlavászonponyva képez.

Belseje nyerstégla kiképzést kapott, a borospincék, gádorok hangulatát keresve; üres fedélszerkezete, nádhéjazata látható.
A berendezés is megbízás tárgyát képezte. Az asztalok, székek nyers fából készültek, az asztal lapok konvex-konkáv egymásbaillő s elmozdulást gátló levágással.

Az épület színeivel is igyekszik kiegészítőjévé válni a környező zöld, parkos, hegyes környezetnek. Hófehér fröcskölt vakolata, fehér ablakkeretei, élesen elválnak a sötétszürke bazaltkőtől.

Narancsvörös ponyva, vörös virágok és az előtér világosszürke és okkersárga térburkolata egészíti ki az összhatást.” (Forrás: Arcanum)

És hogy milyenek voltak Callmeyer Ferenc tervei a leendő vendéglátó egységről? Lenyűgözőek. Az építész mester tollvonásai, betűi ma is tisztelet ébresztenek, apró rajza pedig már papíron is hozta a Poharazó hangulatát.

A Poharazó tervrajza
Forrás: Magyar Építőművészet 1958

 

A belső térben elhelyezett bútorok egy mai borozóban is megállnák a helyüket, nem véletlenül mondták, hogy ebben a munkában az ötvenes évek erőltetett szocialista realizmusából lassan visszatalált a kései modernizmus eszköztárához.

A Poharazó
Forrás: Magyar Építőművészet 1958

 

A Poharazó néhány évvel később is népszerű vendéglátóhely volt, egy 1970-es fotón már színesben is láthatjuk. Külön érdekessége a borozónak a napvitorla rendszere, amit napjainkban újra szívesen alkalmaznak a teraszos vendéglátó helyeken.

Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

Tátika étterem

Badacsony másik Callmeyer tervei alapján készített vendéglátóhelye a kikötő melletti Tátika étterem. A Fonyódról hajóval érkező vendégek már messziről láthatták a különleges épületet, ma már a fák takarásában van. Földszinti egységei a vízparttal voltak egy magasságban, emeleti része pedig öt méteres konzollal nyúlt a víz fölé.

Forrás: Fortepan / Bauer Sándor 1962.

 

A hely elsődleges célja a kikötőbe érkező vagy épp a hajóra váró, borkóstolásból visszatérő turisták kulturált kiszolgálása volt. Formai egyszerűsége, fény-árnyék arányai és a tájjal való különleges kapcsolata miatt a Tátika étterem az identitását kereső balatoni építészet példája volt.

„A mintegy 400 vendég ellátását szolgáló vendéglátóipari egység Badacsonyban a kikötői móló és strand vonalának csatlakozásánál helyezkedik el. A kialakított program szerint az épület földszintjén gyorskiszolgáló étterem, emeletén zenés cukrászda, a strand oldalon pedig strandbüfé létesült. Mindezeket a közönségforgalmú helyiségeket a konyha, ill. ahhoz csatlakozó kiszolgáló terek fogják össze. Az épület tömegkapcsolatban van a kialakítandó új strand bejáratával.
A tervezés évében a fenti programot mozgalmas szobrászati eszközökkel komponált épülettömegben fogalmaztuk meg. Az alaprajz mozgalmas tömegalakítását a strandfelület fásítása indokolja: az egymásból lépcsőző tömegek így a nagy fákat ki tudták kerülni. A tömeg vertikális tagolása a hullám- eternitfedés kínálta lejtésből és a világítási igény kielégítéséből származik.
A tó felőli oldal nyugodt kialakítása a hosszan elnyúló strandvédőmű kihangsúlyozása miatt, valamint a háttérbe való szerény bele- illeszkedés indokolta. A terveket azonban a megvalósítás előtt alaprajzilag meg kellett változtatni az építtető újabb szempontjai alapján. Az épület monolit vasbetonból készült, nyers zsalúzott felületekkel, melyeket fehér és sárga Wallkyd műanyag festékekkel vontak be. Az erős nap ellen a déli balatoni oldalon az emeleti teraszt kék színű huzalbetétes üveg napellenző védi, míg a nyugati oldal nap elleni védelmét eloxált alumínium lamellák szolgálják.” (Forrás: Arcanum, A Magyar Építőművészet 1962)

Nézd meg, milyen szép volt a kilátás az étterem teraszáról, mi kértünk volna egy Bambit, miközben a Pancsoló kislányt hallgatjuk.

Forrás: Fortepan / Bauer Sándor 1962.

 

Néhány évvel később egy színes fotón így mutatott a népszerű vendéglátóhely. A hajóval érkező, bőröndöt cipelő turisták egy része biztosan betért az emeleti cukrászdába, egy jó erős fekete kávé és egy szelet Dobos torta elfogyasztása után már könnyebb volt megmászni a meredek utcákat is.

Forrás: Fortepan / Nagy Gyula 1964.

Az épület azonban gyorsan kopott, a cukrászda helyére diszkót álmodtak az üzemeltetői, mert az nagyobb tömegeket vonzott. A tó feltöltődésével az épületkonzol szárazra került, a korábban vízparthoz tapadó építmény előtt napernyőkkel telezsúfolt teraszt alakítottak ki. Felújítására Callmeyert kérték fel, aki nehéz helyzetbe került, szinte vonakodott elvállalni ezt a munkát.

1988-ban az építész így vall a „tömegturizmus áldozatául” esett Tátikáról a Magyar Építőművészet című lapban:

„Épült 1960—61. Máig csaknem harminc esztendő: egy emberöltő.
Ennyi év alatt csaknem minden épületnek joga van mind erkölcsileg, mind fizikailag elavulni, megöregedni. A Tátika is megöregedett. Lukas palatető, hámló vakolat jelezte, hogy a szolgálat véget ért, az épület már régen amortizálódott. Választás következett: az állami vendéglátóipar, mely emberöltőn keresztül üzemeltette, csőd szélén áll, megújításáról saját pénzeszközeivel többé nem képes gondoskodni. Harminc évvel korábban fiatalos lelkesedéssel kerestem a helyet és formát, mely egy Balaton-parti épület sajátja, s már tűi voltam egy kisléptékű kísérleten, a népi építészet valamilyen módon való élesztgetésében és modernnel való ötvözgetésében — a badacsonyi poharazón.

Úgy éreztem, hogy formális egyszerűsége, a fény és árnyék kreálta arányok azok, amik a népi építészetet oly vonzóvá és követendővé teszik. Éltem tehát akkor is az építészet eme ősi és szinte semmibe sem kerülő eszközeivel és ma már tudom, hogy ezen eszközök el nem ronthatok s kiállják az idő próbáját. Az épület használati „eróziója” megépülése után azon nyomban elkezdődött.

Még át sem adták, s egy részeg máris átgyalogolt a csupa üveg portálon, amit akkor az épület oly lényeges elemének tartottam. Azóta eltűnt a csupa üveg portál (vajon európaiasságunkat ebben juttattam mindössze kifejezésre?).

A hosszhomlokzatot oly szépen proporcionáló fehér műkő korlátot is elbontották, s az alumíniumlamellák is már csak a rájuk kent kályhaezüsttől árulkodnak egykori anyagukról. Aztán a Balaton is feltöltődött az épület előtt. Ezzel ugyan megszűnt az állandó jégtábla veszély, ami egy ilyen tóparti épületet joggal fenyegetett, de a víz fölé nyúló konzol „szárazra került.” Mindennek ellenére az épület odatapadt a Badacsonyról alkotott képbe.” (Forrás: Arcanum)

Forrás: Fortepan / Hunyady József 1963.

 

„A valamikori cukrászda-eszpresszó fokozatosan átalakult azzá, ami a hegy funkciójából és a tömegturizmusból következett: zajos tóparti mulatóvá, hol a hegy levétől elkábultak búcsúként utolsó filléreiktől is megszabadulhattak. Így kerültem — egykori alkotó — nehéz döntés elé, amikor etikailag igen tiszteletet parancsoló módon, felkerestek azzal a céllal, hogy készítsek egy tervet a Tátika megosztására. Az állami üzemeltető el kívánja adni az emelet bérleti jogát a magántőkének, így megalkudtam magammal.

Az, ami ma látható, a változó körülmények és építészi megalkuvásom eredménye. Az emelet a privát tőkét kamatoztató disco helye lett, mindazzá persze, ami az „amerikanizált” szubkultúrából természetszerűleg következik. Az alaprajz egykori derékszögű koordináta rendszerére 45°-os szögben új lépcsők helyezkednek el, jelzésként az újabb beavatkozás időbeliségére. A belső lépcső funkcióját vesztette, bár ezzel nagy kár most éppenséggel nem keletkezett az egykori belsőépítészetben, Vadász György barátom munkájában. Az már réges-rég az erózió áldozatává esett.

Én magam — a tettes — egészen máig féltem megnézni az épületet. Most azonban engedve az ME felkérésének, elmentem egy ködös januári délelőttön. Rosszabbat vártam, a borongós idő segített. Nem okozott azonban lélekbevágó sokkot, amit tapasztaltam.

Forrás: Magyar Építőművészet 1988.A természet szép volt, s a kikötői park fái megtették feladatukat: felnőttek. Minden emberi igyekezettel ellentétesen, lombjukkal még jobban érezhető jelenlétük. Igaz tehát az, hogy az építész legjobb barátja a növény. Csak az ember okozta környezeti kulturálatlanságot tudnám nélkülözni. A tömegturizmus sem épületnek, sem környezetnek nem tett jót.

Engem ma épület és táj vonatkozásában sokkal inkább zavar a design vagy a tárgyak mikroarchitektúrájának primitívsége. A karámok, lámpaoszlopok, a hirdetések és etetőasztalok, a padok és bodegák — sajnos — a disco világ szubkultúrájának termékei, és elsöprő jelenlétükkel feleslegessé teszik az épület építészeti kvalitása megőrzésének kérdését.

A ház — a Tátika — túlélte az idők változásait, anyagai: a beton, a tégla, a kő — időállóak. A részletek (a modernizmusé) pusztulnak, azonban kicserélhetőek anélkül, hogy az egészet fenyegetnék.

A Tátika őrzi keletkezésének kiinduló formáit, s tűri a ma környezetének kétséges, de korát mégiscsak kifejező bélyegeit. Callmeyer Ferenc” (Forrás: Arcanum)

Következő cikkünkben megismerheted az építész tihanyi munkáit, a Rege Cukrászdát és a Németh László Művelődési Házat.

Nyitókép: Fortepan

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva