A Puskák és galambok, a Kinizsi Pál című nagy sikerű ifjúsági-történelmi regényeket szinte mindannyian ismerjük, ahogy a szerzőt is: Tatay Sándort. Balatoni, badacsonyi munkásságáról azonban kevés szó esik, pedig számos mű, történelmi memento idézi Tatay Sándor életművét a nagy tó körül. A hosszú életű író 110 esztendeje, 1910. május 6-án született. 81 esztendős korában hunyt el, számos szépirodalmi művet hagyva maga után. Munkáját háromszor József Attila-díjjal, egy alkalommal Kossuth-díjjal is jutalmazták, de kitüntették a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével is, 1990-ben. Jelen írásunkban megidézzük alakját, balatoni műveit, badacsonyi hétköznapjait.
Egy kicsi bakonybéli faluból, Bakonytamásiból, többgyermekes evangélikus családból származott, majd Pápán diákoskodott, s teológiát is tanult. Sok mindenbe belekóstolt, bejárta Európát, látta Bécset, Münchent, Barcelonát. Dolgozott mint grafológus, s mint teherszállító is, végül a pécsi egyetem bölcsészkarán kötött ki. Ekkoriban már írt és művei napvilágot látva megmutatták tehetségét. Ezen felbuzdulva Budapestre költözött, ahol a népi írók táborához csatlakozva vetette bele magát az irodalmi életbe. Eljegyezte magát a szépirodalommal, de írásból nem tudott megélni, ezért könyv- és papírkereskedőként kereste kenyerét. Majd jött a második világháború, s nem akart hadba vonulni egy korábbi betegsége miatt (fél veséjét eltávolították).
Végül kapóra jött egy jó lehetőség: Szőts István filmrendező ekkoriban – 1944 tavaszán – kezdte volna meg Hegyen égő tűz című filmjének forgatását Badacsonyban és Szigligeten. Magával vitte a balatoni útra Tatay Sándort is, aki a filmforgatókönyvet készítette, de végül a film nem készült el. Ellenben Tatay Badacsonyban maradt, miután megismerkedett Takács Máriával, a badacsonyi Rodostó Turistaház fiatal gondnokával. A Turistaház közadakozásból épült, II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára és Rodostóban meghalt bujdosótársainak emlékére. Az épületet a badacsonyi hegy oldalában, turistautak kereszteződésében emelték. 1944. december 8-án örökre összekötötte életét Tatay Sándor és Takács Mária, de a háború miatt nem jutottak vissza Budapestre, maradtak a bazalthegyen.
Rodostó Turistaház, Badacsony / Fotó: Fortepan
Tatay Sándor kapcsolata a badacsonyi tájjal és feleségével örökérvényű maradt. 1947-ben született meg leányuk, Ágota. 1953-ig laktak a turistaházban, közben építkezésbe kezdtek. Ágota Badacsonyban járt iskolába, de csak őszig, utána Pesten folytatta tanulmányait, majd márciustól ismét a hegyen. Tatay később Jankovich Ferenc íróval vett közösen egy szőlőtelket.
Aztán megint jött a filmes műfaj: a Ház a sziklák alatt című Tatay novellát vitte filmre Makk Károly, 1958-ban. A neves színészeket – Psota Irén, Bara Margit, Görbe János – felvonultató filmalkotás később San Franciscoban megnyerte a nagydíjat és bár ebből nem lett nagy hír: Tatay megkapta a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. A politikai és kulturális vezetés vitát tartott a filmről, úgy gondolták, pesszimista módon mutatja be hazánkat, a film hazai és nemzetközi sikere azonban megakadályozta a mellőzést.
Tatay Sándor későbbi életében és írásaiban sem tudott és nem is akart elszakadni a nagy bazalthegytől. Művei nagy része a Badacsonyról, a szőlőtermesztésről, a hegy embereiről, a borbogarakról szól. Ezt örökítette meg az Ének a szőlőhegyről, Vulkán, Bujdosásunk története, A táltos kisautó, A szezon vége című munkáiban és még sok-sok másban. Történeteit és karaktereit a badacsonyi, bakonyi emberekről mintázta. Vulkán című művének megjelenése után néhány hegyi lakó perrel fenyegette. Az 1960-as évektől regényeket, szociográfia-szerű visszaemlékezéseket, esszéket írt. Írótársai nagyra becsülték és szinte mind megfordultak a Tatay birodalomban. Vendégül látta saját borával Szabó Pált, Veres Pétert, Vas István, Kalász Mártont, Sarkadi Imrét, Somlyó Györgyöt, Nemes Nagy Ágnest, Rab Zsuzsát, Esterházy Pétert és természetesen Takáts Gyulát is.
Szoros baráti kapcsolatukról, közös élményeikről, a Fonyódról, majd Becehegyről érkező barát, Takáts Gyula így vallott:
– Ám itt a Tapolcai-medence szigethegyei között valami olyan zöld tengeren gyalogoltunk, amely versenyre kelt csodáival a bibliai vízen járással. Demizsonban vittük a valutát, és azzal szórakoztunk, hogy melyünk tud költőibb mesét kitalálni egy-egy előbukkant forrásra vagy a jól ismert vár vagy templomrom kísértő köveire. Így aztán a Szent György-hegyig, Nemesvitáig, Hegymagasig, Szigligetig és vissza könnyebb volt a teher. Egyszer Pannonhalmától Badacsonyig gyalogoltunk. E két névben egész történelmünk elfér. És olyan is megesett, hogy egy elhagyott hegyi kápolna búcsúmiséjén volt hittanár kollégám, akit kilódítottak a kaposi gimnáziumból, ahogy az oltárnál megfordult, és tíz-tizenöt híve között szembetalált engem, majdhogy elejtette a kelyhet.
Bakonytamási, Fotó: Fortepan
Tatay Sándor, szülőfaluja temetőjében nyugszik. 2010 óta Bakonytamási község posztumusz díszpolgára. Márvány emléktáblája a badacsonytomaji Művelődési Ház falán látható. Egykori angyalföldi lakóházának falán 1996-ban avatták fel emléktábláját. A badacsonytomaji általános iskola nemcsak viseli a Tatay nevet, hanem ünnepségekkel, az életmű valós életben tartásával emlékezik, évről-évre.
A nemrégiben elhunyt tördemici polgármester, Vollmuth Péter nagyon sokat tett a Tatay-kultusz megteremtéséért. 2010 óta a Rodostó Turistaház falán lévő emléktábla is hirdeti a tájért élő és alkotó író jelenlétét. A költő- és íróbarátok sok visszaemlékezésben méltatták, s szólnak hozzá versek is. Tatay Sándor lánya, a keramikusművész Tatay Ágota, férje, Stefler Imre építész és Márton fiúk, a mai napig ápolják az író emlékét. Abban a házban töltik szabadidejüket, amelyben Tatay élt és nagy szerepet vállalnak a badacsonyi kulturális és társadalmi életben, a Tatay hagyaték megismertetésében.
Művelődési Ház, Badacsonytomaj, / Fotó: Fortepan
Tatay Sándor életművének ismerete ma már megkopott. Badacsonyi hajlékában megfordult a hazai író- és művészvilág java, de ő távol maradt a világ zajától. A nagy bazalthegy – joggal – összeforrott Udvardi Erzsébet és Egry József festőművészek nevével, de ne feledjük most már Tatay Sándort sem, kinek tavi tájleírásai Badacsony és vidékére, valamint annak múltjába repítenek bennünket. Érdemes elővenni Tatay Sándor szép írásait, ízelítőül és zárásképp álljon itt egy szép idézet A szezon vége című kiváló kötetének egyik novellájából:
– Ha Badacsonyban köszönt rám a tavasz, márciustól májusig az idő múlását nem a naptár szerint mérem, hanem a fölöttem tornyosuló bazaltsziklák jelenségein. A hatalmas kőoszlopok között, fölöttük és tövükben elsőként a som virága köszön. Következnek később a szirti ternye hetei, aranysárgán ömlik ki az egykori tűzhányó kitöréseinek rétegei közül. A kökényvirágzás kései faggyal ijeszt. Ha nem fagy, akkor is mindig hideget hoz, megfigyelheti bárki. A szagosmeggy, ha késik, véle késnek a szőlőskertek gyümölcsfái is.
Nyitókép: Rodostó Turistaház, Badacsony / Fotó: Fortepan
