A több mint másfél évszázados balatoni épület és a hozzá tartozó színes, romantikus kert mindenkit levesz a lábáról. Balogh Zsóka, a tulajdonos büszkén meséli, hogy festő barátaikat és ismerőseiket szintén megihlette a hely, azt az általuk alkotott képek is bizonyítják. Ő maga itt élte le a gyermekévei egy részét, ma pedig péntektől vasárnapig töltődik fel családjával a csopaki nyaralóban, az év minden szakában.
– Amikor megörököltem a házat, többen is a lebontását javasolták, nekem viszont meg sem fordult ilyesmi a fejemben. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy megőrizzünk valamit a múltból, a kultúránkból, példát mutatni másoknak, bizonyítani, milyen nagy érték az, ami régi, ami a sajátunk. Ez a ház már az 1840-es telekkönyvi lapon is szerepel, a nagyapám, majd az édesapám is itt élt – mesélte a tulajdonos a lakaskultura.hu-nak.
Már az épület külseje is a múltat idézi, hiszen nem fehér, mint általában a parasztházak, hanem bordós-lilás árnyalatú. A környékbeli házak egykor mind hasonló színben pompáztak, köszönhetően a vidéken bányászható köveknek, amiből akkoriban építkeztek. E különlegesség miatt sajátos jellege volt a falunak, ám ma már sajnos nemigen látni ilyen épületeket. Zsókáéknak szerencséjük volt, hisz a ház nagyon jó állapotban került a tulajdonukba. A szigetelésen túl csupán egy kis átalakítást végeztek: a konyhából fürdő lett, a belső szobát pedig összenyitották a kamrával, hogy az új konyha minél tágasabb legyen.
A legtöbb bútort az Ecseri piacon vettük. Ami régről maradt itt, azok az egykor terménytárolóként üzemelő használati tárgyak, a kukorica- és búzatárolók. Ezekről leszedtük a fehér festéket, bepácoltuk, majd bútorrá alakítottuk. A korsók szintén itt voltak már, a 20–30-as évekbeli fazekasok munkáit népi minták helyett búzaszálak, gyöngyök és különféle ábrák díszítik. Nagyon sok helyen kerestem már hasonló darabokat, hogy bővítsem a gyűjteményt, de sajnos nem találtam egyet sem – zárta gondolatait Zsóka.
A szobákat végigjárva rögtön szembetűnik, hogy Zsóka kedvencei a szőnyegek. Férjével egykor szenvedélyesen gyűjtötték a kilimeket, ennek folyományaként nyitották meg aztán ezzel foglalkozó üzletüket is a fővárosban. Ezek a darabok bármilyen teret otthonossá, barátságossá, meleg hangulatúvá tesznek. Nálunk nemcsak a földön, hanem az ágyon, az étkezőasztalon, sőt, a falon is van belőlük, a férjem ötlete alapján pedig az utcafronti szobából kialakított boltban nyaranta áruljuk is őket.
Nyitókép: Pinterest / lakaskultura.hu