– Két évtizede köszönti a rádióban is és a televízióban is az embereket, melyik áll önhöz közelebb?
– Mindkettőt imádom, de a rádiózásban könnyebbség, hogy pólóban, rövidnadrágban, kócosan és borostásan is vezethetek műsort. A tévézés a külsőségek tekintetében több előkészületet igényel, a rádió lazább, persze fejben mindkét helyen ugyanúgy felkészültnek kell lenni. Sőt, a rádióban tartja magát az a régi mondás, hogy jó, ha tudják, ki vagy, mielőtt megszólalsz. Nagy élmény számomra, hogy most kizárólag a rádiózásra tudok koncentrálni.
– Ha a rádiózás sikerének egyik titka, hogy jó, ha tudják, ki a megszólaló, akkor ez mennyire volt kihívás pályakezdőként?
– Véletlenül kerültem erre a pályára. Vendéglátósként végeztem, de hamar kiderült, hogy szeretek beszélni, beszélgetni, jó a kommunikációs készségem. Mérhetetlenül nagy megtiszteltetés volt a régi nagyokkal kezdeni a pályámat. Lestem minden gondolatukat. Rengeteget segítettek a rendezők, a hangmérnökök. A pályám elején fizetést sem kértem a munkámért, mert úgy gondoltam, csak akkor jár, ha sikeres lesz a műsorom Az akkori főnököm, Márton Dávid nagyon lojális volt, és meglepődött a kérésemen. Megköszönte a bizalmat, de csak úgy fogadta el, ha összejön az együttműködés, akkor utólag elszámolunk, és így is lett. Középkorú vagyok, így szerencsémre még állhattam egy színpadon Antal Imrével, Korda György a fiává fogadott, de a mostani fiatalokkal is jóban vagyok. Az apukám is adott egy jó tanácsot: kérdezzek, kérdezzek, abból baj nem lehet.
– Ez a hozzáállás a műsorvezetésben is hasznos.
– Abszolút. De a kérdezésen túl az is nagyon fontos, hogy az ember mindig egy kis pluszt vigyen az adásba, ne legyen sablonos a beszélgetés. Ez a plusz az életből meríthető a legkönnyebben. A munkaidő nem ér véget 10-kor, amikor kilép az ember a stúdióból, hanem jártában-keltében kell észrevenni a témákat. Éppen ma akadtam fent azon, hogy némelyik eldobható borotvát milyen nehéz kinyitni, ahogy egyik-másik gyerekjátékban szinte lehetetlenség elemet cserélni. Ebből adódott is egy téma a Talpra magyarban: miért nem készülnek olyan termékek, amik felhasználóbarátabbak, amiket könnyebb kibontani? Ezek mindennapos témák, sokakat érintenek, és látszik a hozzászólások számán, hogy érdeklik az embereket.
– Idősebbeket és a fiatalokat egyaránt elérik ezek az adások, témák?
– Meglepő, de igen. Ez persze óriási felelősség is. A témaválasztás igazán nagy kihívás, mert nincs olyan, ami a 17 évestől a 70 évesig mindenkinek egyformán érdekes.
– Vannak példaképei?
– Geszti Pétert nagyon tehetségesnek tartom, és Friderikusz Sándor is kimagasló volt a hozzáállásával, a legjobb akart lenni, törekedett a maximumra. A maiak közül Majkát tartom sokra. Az idősebbek közül pedig Hofival lett volna nagyon jó együtt dolgozni.
– A Petőfi Rádió reggeli műsorát, a Talpra magyart az egyik legjobb barátjával, Szabó Győzővel vezeti. Megfér egymással a közös munka és a barátság?
– Hihetetlen érzés, hogy az egyik legjobb barátommal vezethetem az ország egyik leghallgatottabb reggeli rádióműsorát, milliókat szórakoztatunk minden reggel. Hogy visszautaljak a beszélgetésünk elejére, ha azt mondom, Szabó Győző, mindenki tudja, kiről van szó. Érdekli az embereket, amit mond. Három-négy hónapja dolgozunk együtt, de eddig remekül működik. Ebben persze segít a hozzáállásunk is, hogy kimondjuk, amit gondolunk, felvállaljuk a véleményünket, és megbeszéljük a félreértéseket is, hogy ne legyen sértődés. Hogy Hofit idézzem, akit meg lehet sérteni, azt meg is kell.
– Az őszinteség létkérdés?
– Mindenképpen. Inkább őszinte vagyok, mint alacsony, azt vallom.
– Az őszinteség nagyon jó, de súlya van a kimondott szavaknak. Hogy tud lavírozni az éterben?
– Nagyon nagy súlya van, ez így igaz. Ezért egy-egy kijelentést nem árt néha oldani, kicsit megmagyarázni. Magamra azt szoktam mondani, hogy daganat vagyok, de jóindulatú. Sosem bántásból mondom, amit mondok. Csak az emberek ritkán mondják meg egymásnak az igazat, inkább hazug, talmi dicsértek mögé bújtatják a valódi gondolataikat. Az ismert embereknek viszont bírni kell a kritikát, nekem is, másnak is.
– Olyan volt, hogy „túlcsúszott” egy gondolat? Túl őszintére sikerült?
– Volt, de vállaltam a felelősséget. Szerencsére tudtunk róla beszélni, és egy kis mosolyszünet után rendbe jöttek a dolgok. Az élet amúgy is rövid ahhoz, hogy bárkivel is haragban legyünk.
– Nem haragtartó ezek szerint.
– Egyáltalán nem. Ha valakivel össze is veszek, próbálom mielőbb tisztázni.
– Otthon is szókimondó?
– Néha nem esik jól a páromnak az őszinteségem, de nagyon együttérző és megértő. Ő is nagyon szókimondó, sosem azt mondja, amit hallani akarok, hanem az igazat. Ez nagyon ritka és szerethető tulajdonság. A munkámban is nagyon sokat segít. Értem van a kritikája és nem ellenem.
– Szabó Győző mellett időről-időre más műsorvezetővel köszönti reggel a hallgatókat.
– Igen, Győző szabadsága alatt más MTVA-s műsorvezetőkkel ébresztettük az országot, például Szujó Zolival, akivel a Forma-1 magyar Nagydíj kapcsán játékot is szerveztünk és megdöbbentő mennyiségű SMS-t kaptunk. Számomra öröm, hogy a sport ennyire lázba tudja hozni az embereket.
– Augusztus 21-én harmadik alkalommal vezeti a Petőfi Zenei Díj gálát, ezúttal a Strand Fesztiválon, Zamárdiban.
– Ez mindig a nyár egyik csúcspontja számomra. Idén Rókusfalvy Lilivel vezetjük a műsort, amelyet az M2 Petőfi TV, a Petőfi Rádió és a petofilive.hu is élőben közvetít. Mára kiemelt helyet foglal el a magyar zenei életben a rendezvény, amellyel elismerjük a zenészek munkájukat, és felhívjuk a figyelmet a minőségi könnyűzenet fontosságára a hazai kulturális életben. A látogatók és nézők szempontjából pedig nem mellékes, hogy idén minden eddiginél grandiózusabb show-val készülünk az új, Balaton-parti helyszínen!
– Nem csak az őszinteség fontos önnek, hanem a segítségnyújtás is. Több karitatív programban vett és vesz részt.
– Nekem kevesen segítettek életemben, megtapasztaltam, mekkora érték a segítség, a jó szándék. Néha nem is pénz kell, hanem csak egy telefonszám vagy kapcsolati tőke.
– Most egy olyan hátrányos helyzetű fiúnak próbálunk segíteni, aki Guinness-rekord csúcstartó, és szeretné a lépcsőn való dekázás világcsúcsát megdönteni.
– Felajánlottuk az egyik rendezvényért kapott tiszteletdíjukat Geszti Péterrel. Ha tudok és van rá lehetőségem, szívesen segítek bárkinek.
– Nemrég ért véget a Magyar Turisztikai Ügynökség játéka, a geocaching, aminek ön a házigazdája. Keresett geoládát?
– Igen, barátokkal. Ez tulajdonképpen egyfajta modernkori kincskeresés. A földben el van rejtve néhány geoláda, amit ha megtalál az ember a koordináták alapján, bele tehet egy kis apróságot és ki is vehet belőle. Még tartalmasabbá teszi a kirándulást, izgalmas maga a keresés is, és az applikációk segítségével mindezt modern köntösben tehetjük. Ez egy nagyon izgalmas játék.
Forrás: veol.hu
