Kovács Ádám ultrafutó már részt vett a legnagyobb versenyeken, ezekről mesélt a Csupasportnak, valamint a kezdetekről és a közeli célokról is szót ejtett.

– Székesfehérváron születtem, nyolc éves koromban költöztünk Budapestre – kezdte a 48 éves Kovács Ádám. – Akkor kezdtem a tájfutást, amit egy kőbányai csapatban tizenhárom éves koromig űztem. Érettségi után abbahagytam a sportolást, harminc év szünet után, nyolc éve kezdtem el ismét futni. Hogy hogyan jött vissza a motiváció? Rendszeresen túráztunk, és kiderült, meglehetősen rossz a kondim, nem volt jó érzés, hogy mindig rám kellett várni. Megfelelő állóképességet szerettem volna szerezni.

A sportoló 2018-ban egy naptári éven belül teljesítette az Ultra Trail du Mont-Blanc-t és a Spartathlont is. Bevallása szerint rengeteg ultraversenyen vett részt, az említett kettő mellett még szép emlék 2019-ből a 130 kilométeres Wien Rundumadumon elért harmadik helye.

A Spartathlon abban az évben az időjárás miatt elég különleges volt, hatalmas vihar érte el a mezőnyt, szóba is került az útvonal módosítása, sőt az is, hogy elmarad az esemény. A versenyt a viharral való küzdelem határozta meg, a célba érkezéskor az időjárás miatt mindenki fedezékbe menekült, így kevesen voltak a befutónál, nem volt a megszokott ünnepélyes fogadtatás.

Fotó: Abai Róbert

– Az Ultra Trail du Mont-Blanc nehézsége a felkészülés volt. Gyakorlatilag az Alpokra az Alpokban lehet készülni, Magyarországon a domborzati viszonyok miatt nem lehet megfelelően edzeni erre a versenyre. A szintkülönbségek jelentettek nagy nehézséget, egyes részeknél konkrétan meg kellett küzdenem a félelmemmel. Hajnalban értem célba, nem voltak sokan, de nagyon boldog voltam, hogy teljesítettem – fogalmazott Kovács.

A sportember 2017 novemberében a háromszáz kilométeres, hatezer méter szintemelkedést tartalmazó Dél-Zala Dombjai Ultra Trailt teljesítette, ám egyéb okokból húsz kilométerrel meghosszabbította a távot.

Emlékei szerint szerencséje volt az időjárással, mert ha a zalai dombságban sok a sár, szinte lehetetlen haladni. Csupán a végén kapta el az eső, így optimális volt az időjárás. A nehézséget inkább az ébrenlét jelentette. Terepen futott, alvás nélkül, és elárulta, hogy volt olyan időszak, amikor futás közben elaludt, így rossz irányba ment.

– Ritkásan voltak elosztva a jelölőpontok, ez is oka volt, hogy eltévedtem párszor, a kóválygásaim miatt összesen háromszázhúsz kilométer gyűlt össze a végére. A másik nehézséget az élelmiszer beszerzése jelentette. Keveset vittem, mert úgy terveztem, a falvakban lévő kisboltokban vásárolok, de ezekben szinte semmi sem volt.

Hatodik helyen ért célba a Balatonfüreden rendezett tizedik EMU 6 Day Race World Trophy elnevezésű nemzetközi ultrafutóversenyen, hat nap alatt 712.449 kilométert teljesített. Több mint két éve jelentkezett a versenyre, ám rendre elhalasztották, és csak most szeptemberben rendezték meg.

Ezúttal is kétséges volt, hogy megtartják-e, emiatt a mezőny elég szellős lett, sokan nem jöttek el. Kovács szerint jó hangulat uralkodott, ugyanakkor neki még ismeretlen volt ez a fajta többnapos futás. Előzetesen nem is tudta, mit várjon magától, ám utólag elégedett a teljesítményével.

– A monotonitást kellett legyűrni, valamint meg kellett szokni az ingerszegény környezetet. Az elején nem volt jó a taktikám, mert tervezetten próbáltam pihenni, de rájöttem, akkor fekszem le, ha tényleg fáradt leszek. Általában délután, az étkezéseket követően dőltem le. Meleg volt, az időjárással is meg kellett küzdeni – tette hozzá Kovács Ádám, majd beszélt a közeljövőről, például novemberben kemény versenyen lesz jelenése.

– Október közepén a balatonfüredi Ultrafutó Fesztivál negyvennyolc órás eseményén veszek részt, valamint novemberben ott leszek a négyszázkilencven kilométeres Phidippides Athén-Spárta-Athén futóversenyen. Ez gyakorlatig – kicsit más útvonalon – a Spartathlon oda-vissza.