Huray István és felesége Forrás: Arcanum
Huray István és Balatonfüred
Huray Istvánról (1828-1911), Balatonfüred fürdőorvosáról talán manapság kevés szó esik, de érdemei vitathatatlanok a füredi fürdőélet történetében. A pesti orvosi egyetemen diplomázott, majd a Tihanyi Apátság sebészorvosa lett. 1875-től Orzovenszky Károly füredi fürdőorvos mellett lett másodorvos. 1876 és 1910 között Balatonfüred fürdőorvosai posztjának betöltője.
Legnagyobb szerepe a fürdő modernizálásában (fedett folyosó építése, gyógyterem létesítése, parkosítás, a fürdőintézet megújítása) és a nyugat-európai gyógymódok (tejsavókúra, szőlőgyógymód) bevezetésében volt. Füreden több impozáns házat is építtetett. Népszerűségét nemcsak gyógykezelései sikerességének, hanem annak is köszönheti, hogy Jókai Mór, a nagy mesélő sógora volt.
Laborfalvi Róza nővérét, Laborfalvi Jozefát vette feleségül. Amíg Jókaiék háza nem épült fel, addig többször laktak a fürdőorvosnál.
Huray István háza Forrás: Arcanum
Huray István a tihanyi temetőben nyugszik, Balatonfüreden utcanév, Füreden, a Jókai utcában, egykori lakóháza falán tábla őrzi emlékét, rajta Keresztury Dezső Orvos című versének részlete olvasható.
Huray István alakját Eötvös Károly is megörökítette, természetesen Jókai Mór kapcsán. A Balaton történetének érdekes részleteit bemutató Eötvöst idézzük most: „Volt azonban egy jó barátja s neje, Laborfalvy Róza után kedves rokona. Ez volt Huray, Balatonfüred főorvosa. Ez bízott az ő Balatonjában, Balaton vizének, napja sugarának, levegője illatának csodatévő erejében. Azt tanácsolta Jókainak: töltse nyarát Balatonfüreden, elmúlik minden veszedelme, minden nyavalyája, akár őseitől örökölte, akár maga szerezte. Úgy is lett. Jókai a Balatonhoz költözött, s azóta olyan egészséges lett, mint a makk. Holmi hörgőhurutok, mellvérzések, kínos köhögések úgy elmúltak, mintha sohase lettek volna. Meghízott, megszínesedett, munkáló kedve is fokozódott. Valóságos csoda történt vele.”
Mangold Henrik Forrás: Arcanum
Mangold Henrik és Balatonfüred
Mangold Henrik (1828-1912) balneológus és – nem hivatalos – füredi fürdőorvos a Balaton kultuszának egyik kiemelkedő élharcosa volt. Tudományos kutatásaiban a Balaton és különféle gyógykúrák gyógyító hatásait vizsgálta, mellyel királyi tanácsosi és bécsi egyetemi doktori címet vívott ki magának.
Az egyik veszprémi falu községi orvosából lett Füred fürdőorvosa, igen hosszú ideig: több mint ötven esztendeig. Az első volt azon orvosok sorában, akik savanyúvizes kúrát alkalmaztak az emésztőszervrendszeri betegségben szenvedőknél, valamint bevezette – a később sikertelennek bizonyult, de a korszakban divatos – ún tejsavó kúrát is.
Tudományos kutatásait számos szaklapban megírta, de orvosi lapot is alapított, valamint tapasztalatait összegezte Balaton-Füred gyógyhatásai és gyógyhelyi viszonyai (1863) című német nyelvű munkájában is. Német nyelvű műveivel az Osztrák-Magyar Monarchia németajkú lakossága számára ismertté tette az egyre fejlődő füredi fürdőt.
Mangold Henrik 1866-ban megvásárolta a nevezetes füredi Horváth-házat, amely a Mangold-udvar nevet kapta, később Stefánia főhercegnő látogatásakor pedig Stefánia-udvarra keresztelték át.
Tiszteletére a füredi sétányon 1913-ban szobrot avattak, amit sajnos – Mangold Henrik zsidó származása miatt – 1944-ben a nyilasok leromboltak.
1986-ban emléktáblát állítottak tiszteletére Balatonfüreden. Mangold Henrik azon orvosok közé tartozott, akik nemcsak a savanyúvíz, hanem a Balaton gyógyhatásában is hittek, ezért a tó iszapjából gyógykenőcsöt és szappant is készíttetett. A Balaton vízének gyógyerejét mindvégig töretlenül hirdette, erről tanúskodik Blaha Lujza – kinek orvosa is volt Füreden – 1894-ben született naplóbejegyzése: „Mielőtt ezekről tennék említést, meg kell emlékeznem szinte régi jó barátomról, Mangold Henrik doktor fürdőorvosról, a Stefánia-udvar tulajdonosáról: ő már koránál fogva nem folytat orvosi praxist, de azért egész családjával az év legnagyobb részét Füreden tölti. Kedves meglepetésben részesített Flóra leánya, midőn egy alkalommal feljöttek téli tartózkodásra Budapestre: hozott nekem sással bekötött két palack balatoni vizet. Nagyon megörültem figyelmének, e két palackot elhelyeztem pianínómra, s mindig jólesett, ha szemeimet e néhány csöpp balatoni vízen pihentethettem.”
Lenkei Vilmos Dániel és Balatonalmádi
Lenkei Vilmos Dani (1867-1913) a gyógyközpontként működő Balatonalmádi első fürdőorvosa volt, emellett a Balaton gyógytényezőinek egyik legnagyobb kutatója, tanulmányozója. Nyaranta Almádiban praktizált, év közben a fővárosban gyógyított. Német és magyar nyelvű szaklapokban sok írása jelent meg, füzet alakban publikált munkái a Balaton gyógyító hatásairól – légfürdőkről, napfürdőkről – szóltak.
1912-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a Balatoni Szövetség felkérte a Balaton mint gyógytényező című mű megírására. Orvosi munkája mellett amatőr fotós volt, Almádiról készült sorozata 1900-ban képeslap formájában is napvilágot látott.
Egykori szülőháza falán ma emléktábla őrzi nevét, a feliraton az is szerepel: „Almádi fürdőorvosa szerette a gyerekeket.” Ez utalás arra, hogy Lenkei az almádi Zsófia Gyermekszanatórium orvosi posztját is betöltötte.
Széleskörű balneológiai kutatásainak köszönhetően a Balaton egyik kiemelkedő népszerűsítője is volt, alapvetése a Balaton gyógyító hatásáról így hangzott: „A Balaton – mint látni fogjuk – az ember szervezetére nemcsak azáltal gyakorol gyógyító hatást, hogy vizében megfürdünk, hanem mindazon éghajlati tényezők együttes közreműködése által is, a melyek ezen vidéknek sajátos jelleget kölcsönöznek s a melyek ezen – más vidékektől némileg eltérő – sajátságaikat nagyrészt éppen a Balaton jelenlétének köszönhetik. Mindazon változásokban tehát, a melyeket azokon, kik itt tartózkodnak vagy tartózkodtak, észlelhetünk, nemcsak a tó hőmérsékének és hullámcsapásának, illetve ezeknek a fürdés alkalmával érvényesülő behatásának, hanem ezen vidék éghajlati viszonyainak is jelentős részük van.”
Thanhoffer Lajos és Siófok
Thanhoffer Lajost (1843-1909) a XIX. század második felének egyik leghíresebb orvos-anatómusaként jegyezték, tudományos tevékenysége folytán egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
Orvostanhallgató korában kiemelkedőnek számítottak mikroszkóppal végzett vizsgálatai, kutatásai. Tudásának köszönhetően hamarosan tanársegéd lett az orvostudományi egyetem élettani tanszékén, 1872-ben pedig már – szövettanból és vegytanból – habilitált magántanárként oktatott.
A XIX. század végére az pesti orvosi egyetem szövettan és bonctan tanára lett, de az állatorvosi akadémián is tanított szövettant. Nemcsak mint egyetemi tanár és sebész, hanem az első magyar szövettan könyv írójaként is igen híressé vált. Mindezek mellett modern szövettani laboratóriumot működtetett, az egyetemi oktatásai során pedig mikroszkópos bemutatókat tartott. Összehasonlító anatómiai tanulmányai is kiemelkedőek, de illusztrációi is egyedülállók.
A dualizmus idején végzett kutatásai közül szenzációnak számítottak a zsírfelszívódásra, az izomvégződésekre, a csigolya közti dúcokra vonatkozó vizsgálatai, megállapításai. A számos címmel és ranggal kitüntetett – a német helyett magyar nyelven oktató – Thanhofferről szóló források kevésbé térnek ki arra, hogy a kiváló orvosdoktor a Balaton elkötelezett rajongója is volt egyben.
Thanhoffer Lajos háza Siófokon
Nagy szerepet vállalt a XIX. század végére igen nevessé váló Siófok népszerűsítésében, 1897-ben villát is építtetett a parthoz közeli szakaszon. A historizáló stílusú impozáns épület több korabeli fotó és képeslap központi illusztrációjává vált.
Thanhoffer nemcsak neves nyári lakhelyével, hanem írásaiban is propagálta az általa igen szeretett tavat. Szerzője volt a balatoni fürdők kedvező hatásáról szóló kis füzetnek is, amelyet neves budapesti orvosok jegyeztek. Thanhoffer Lajos villája később Siófok történelmi jelentőségű épülete lett: Horthy Miklós kormányzó főhadiszállásaként szolgált 1919 augusztusában, majd 1945 után államosították, vállalati üdülő lett. Néhány éve a siófoki önkormányzat felújította, ezzel – a ma már vendégházként működő villa – méltán nyerte el az Örökségünk, Somogyország kincse címet.
Thanhoffer Lajos írásaiban legfőképpen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balaton és Siófok kedvezőbb adottságú, mint a külföldi, drága üdülőhelyek, ezzel is ösztönözve a pihenni vágyókat a balatoni nyaralásra: „Nemsokára Siófok 7 éves lakosa leszek, alig megyek el nyárra, máshová nem vonz a déli vagy északi tenger moraja, vagy Svájcz bércei és havasai, nem annyira legalább, mint annak előtte. Az ún. brise, az a fuvallat, az a kellemes légáramlat, amely mindig legyezi Siófokon az ember arcát, engem is, környezetemet is kipirított; lélekzésem könnyű lett, csak úgy szívtam magamba a levegőt, mint Biarritzban s ezerszer jobban, mint az Északi tenger hideg, viharos lehét. Bolond vagy magyarom! Ide jöjj, ne menj Te máshová; – ezek a gondolatok szálltak meg; hát még midőn csónakázni mentünk. Étvágyunk délben oly óriási lett, hogy emlékezetem óta olyan nem volt sehol a világon.”
Preysz Kornél és Siófok
Preysz Kornél (1859-1925) orvosdoktor, királyi közegészségügyi felügyelő, gyógyvízsszakértő, balneológus és klimatológus, azon neves személyek közé tartozik, akik 1890 táján részt vettek a siófoki fürdőtelep megalapításában. A Siófok-Balatonfürdő Rt. tagjaként elsősorban a Balaton egészségre gyakorolt hatásának bizonyításával igyekezett felhívni a figyelmet a térségre. Mindemellett országos szinten is a magyar fürdőügy kiemelkedő alakjaként tartották számon: 1903-ban közegészségügyi főfelügyelő lett, szerkesztője volt az Egészségügyi Közlönynek, a Balneológia Értesítőnek, valamint a Fürdőirodalmi és közegészségügyi könyvtárnak.
Külföldi tanulmányútja során a tengeri fürdőknél valamint klimatikus gyógyhelyeken végzett vizsgálatokat. Ezt követeőn írta meg a balatoni fürdőkről és azok hatásáról szóló munkáit.
1893-ban, Siófok címmel napvilágot látott – majd több nyelven is megjelent – munkája tulajdonképpen egy turistacsalogató kalauz. Azt a folyamatot ábrázolja, hogy a „Balaton-fürdő- szálloda és részvénytársaság” milyen nagy munkával és milyen lépésekben építette ki a siófoki üdülőkomplexumot. Széleskörű ismertetése a Balaton hidrológiai elemzését is tartalmazza: táblázatokban, statisztikákban mutatta be a Balatonban lelhető ásványi anyagokat. Az egyike volt azoknak, akik azt a véleményt képviselték, hogy a Balaton vize gyógyvizekhez hasonlatos. Munkáival nagyban hozzájárult a Balaton népszerűsítéséhez, mint ismert orvos elsősorban egészségügyi érveket felhozva igyekezett minden gyógyulni és pihenni vágyót a tó partjára terelni, gyakori érvei közül az alábbit hozzuk példaként: „a kinél kóros a véralkat, csökkent az életerő, kifáradt, vagy épen kimerült az idegrendszer, szellemi foglalkozás, üzleti gondok s egyéb oknál fogva a nélkül mindez komolyabb bántalom alakjában már határozott alakot öltött volna. Fel kell említenem még azt is, hogy különösen nőkre, akik a nagyváros falai közt rossz levegőben töltik az év legnagyobb részét, akiknél a mozgás hiánya s egyéb kóros hatányok folytán elgyengült az idegrendszer, hiányos a vérképződés, a Balaton-fürdők kitűnő hatással vannak.”
Dr. Korányi Frigyes Fotó: Arcanum
Dr. Korányi Frigyes és Balatonföldvár
Korányi Frigyes (1828-1913) neve kapcsán leginkább a tuberkolózisos tüdőbetegség hatékony gyógyítását említjük. Valóban ez a híres orvosprofesszor legnagyobb orvosi eredménye, de a Balatonnal való kapcsolata is igen értékes és érdekes. Korányi Frigyes ugyanis Széchényi család háziorvosa is volt, és egyike azoknak, akik a családot a balatonföldvári fürdőtelep létrehozására ösztönözték.
A neves orvos, főrendiházi tag, aki a tüdőbetegek gyógyítása mellett a hazai orvosképzést is nagyban modernizálta, az első közt építtette meg Balatonföldvár egyik ékességét, azt a várszerű, neoromán stílusú villát, amely 1896-ban készült el, a neves építész, Bobula János tervei alapján. A villában nemcsak az idősebb Korányi, hanem fia, a modern veseélettan és vesekórtan képviselője, Korányi Sándor (1866-1944) is több nyarat töltött. A balatoni településen emléktábla és utca őrzi Korányi Frigyes nevét.
A neves professzor Egy séta a Balaton partján (1888) című írásában hitet tett a Balaton mellett és a vidék fásításában látta a továbbfejlődés lehetőségét. Írásain – a szakmai érvek mellett – mindig átüt a határtalan lokálpatriotizmusa is: „Az Isten jóvoltából származó kincs, a Balaton, meg van adva; villát, fürdőházat, ha úgy tetszik várost egy év alatt lehet építeni, csak kedv és pénz legyen hozzá: de fát, a vele járó egészségi és klimatikus viszonyokat, a tőle származó árnyat és kedélyüdülést, mindezt csak évekre és évtizedekre terjedő idő és szorgalom adhatja meg. Ki kételkedhetik azon, hogy mihelyt a Balatonparton növényzet és erdő telepíttetik meg: a főváros közönsége nem fog a 15 órányira fekvő wörthi és még messzebb fekvő veldeni, a kicsinyes ossiachi és más ilynemű tavakhoz vándorolni üdülés végett, hanem felhasználja a 3-4 óra alatt és majdan még rövidebb idő alatt elérhető Balaton-partot, hogy pihenjen, üdüljön és gyógyuljon.”
Szaplonczay Manó Fotó: Arcanum
Szaplonczay Manó és Bélatelep
Szaplonczay Manó (1856-1916) Somogy vármegye egykori tisztifőorvosa volt, aki különösen fontos szerepet töltött be a Balaton életében. Nemcsak a tó nagy rajongója, hanem Bélatelep egyik megalapítója is volt egyben. Az egykori, marcali körorvos, aki nem mellesleg, felépíttette marcali első kórházát, bevezette Somogyban a himlő, a diftéria és a veszettség elleni védőoltást és a tuberkolózisos betegek és az elmebajosok elkötelezett gyógyítója is volt.
Nagyon kedvelte a Balaton levegőjét, szépségét, szeretett helye a Fonyód felett található több holdas erdő volt. Amikor gróf Zichy Béla, a fonyódi fürdőegyesület megalapítását (1894) követően Szaplonczaynak eladta a fonyódi Várhegyen fekvő erdőt, az elszánt tisztifőorvos azonnal szívügyévé tette e terület fejlesztését. Jómaga és barátai is gyönyörű villákat építtettek itt. Szaplonczay Manó élete utolsó heteit is a Balatonnál, villájában töltötte, végül szívbetegségben hunyt el Kaposváron, de sírja a fonyódi Várhegyi erdőben található, ahonnan örökké „szemlélheti” szeretett tavát.
Fonyódon sétány viseli nevét, 1934-ben emlékoszlopot avattak tiszteletére, amelynek a második világháborúban nyoma veszett. 1976-ban domborművel tisztelegtek emlékének. Kaposváron emléktábla őrzi nevét, Marcaliban a kórház Szaplonczay Manó nevét viseli.
A köztiszteletben álló, mindenki által kedvelt Szaplonczay több tanulmányt és összegzést is írt a Balatonról, elsősorban a déli partról. Írásai legtöbbször tükrözték nagyfokú elköteleződését szeretett vidékével: „A villák mind az erdőben feküsznek, igen csinosak, és mindannyiból elragadó kilátás nyílik az egész Balatonra és a szemben fekvő zalai hegycsoportozatra. Szemben van a vulkánikus erővel támadt gyönyörű bazalt hegyek legremekebb csoportja, Szigliget, Badacsony, a cukorsüveg formájú gulácsi hegy, Csobáncz, gyönyörű váromladékaival, az ábrahámi hegy, stb. Ha felmegyünk a kis, de különösen a nagy várhegytetőre, onnan oly elragadó kilátás nyílik, a melynek párja egész Európában nincs.
Alattunk terül el és hullámzik pompás színpompájában az óriási Balaton, szabad szemmel látjuk keleten a kenesei partokat, a melyek úgy fehérlenek, mint a kréta partok és látjuk nyugaton Keszthely városát, vagyis hosszában az egész Balatont. Szemben a remek szép formájú zalai hegyek, melyek völgyeibe elragadó kilátás nyílik. Kelet felé Boglár, Szőllősgyörök, Lengyeltóti vidéke gyönyörűen fásított útjaival és gazdaságaival, délfelé a hegy lábától kezdődőleg terül el az óriási, mintegy 60.000 holdat kitevő Balatonberek, a maga egyhangúságában és mégis nagyszerűségében. Zöld nádasaival és millió vízi madarával oly nagyszerű kép, a melytől megválni alig lehet. Túl rajta látni Kéthely és Marczali vidékét.
Nyugat felé látjuk a hegy lábánál kezdődő mintegy 8 kilóméter hosszú fenyvest, azontúl pedig a most létesülő szőlőtelepet. A hegy keleti lábánál van a kaposvár-fonyódi vasút csatlakozó állomása; itten fog épülni a hajókikötő és itt lesz a posta és távírda állomás is. Nem az elfogultság mondatja velem, hanem meggyőződésem, hogy Fonyódból rövid néhány év alatt egy valóságos nyári város leszen, a melyre gyönyörű fekvése, remek szép erdeje, pompás, mindig élénken fodrozó vize, kitűnő, még a hegytetőt is borító homokja, elragadó kilátása és kitűnő összeköttetésénél fogva hivatva is van”
dr. Schulhof Vilmos és Hévíz
Schulhof Vilmos (1874-1944) Hévíz fürdőorvosaként vált híressé, de nagy elismertséget szerzett, mint balneológus és reumatológus is. A budapesti tanulmányok és az orvosi fokozat megszerzését követően Berlinben tanult, majd az 1900-as évek elején a Szent Lukács fürdőorvosa lett. Ezt követően igen hosszú ideig, 1905 és 1944 között töltötte be a hévízi fürdőorvosi posztot, ahol igen sokat tett mind a fürdő orvosi fejlesztéséért, mind Hévíz turisztikai vonzerejének növeléséért. 1907-ben nyitotta meg kapuit az a szanatórium, ahol Schulhof megkezdte kezeléseit, majd 1911-ben megalapította – Európában másodikként, addig csak Karlsbadban volt ilyen – az ún. Zander gyógyintézetét.
A Zander-módszer divatos és egyben hatékony reumatológiai fejlesztés volt: gépekkel végeztek gyógygimnasztikát a betegeken. Ezt egészítették ki a hévízi tófürdő gyógyító hatásával. Schulhof a kezeléseknél elektroterápiát is alkalmazott, intézetét pedig röntgennel és laboratóriummal is bővítette. Számos balneológiai tárgyú szakcikket írt, előadásokat tartott, legfőképpen a hévízi vonatkozásokra kitérve. 1937-ben megírta a Hévízgyógyfürdő című művét, amely részletesen összefoglalta gyógyító munkásságának alapvetéseit.
Idővel féltestvére, Schulhof Ödön is vele dolgozott, valamint munkatársa lett a szintén híressé vált dr. Moll Károly is. Sikeres életpályája és eredményes tevékenysége ellenére 1944-ben, zsidó származása miatt Auschwitzba deportálták, ahonnan soha nem tért vissza.
Az európai hírű fürdőgyógyász Hévíz gyógyfürdőt felhelyezte a nemzetközi balneológiai térképre, az utókor hálaként a fürdőtelep egyik legszebb sétányát nevezte el róla.
A saját korában így foglalták össze érdemeit: „Az intézetnek, amelynek megalapítása óta igazgatója és tulajdonosa Schulhof Vilmos dr., teljesen modernül berendezett Zander-termei, orvosi diagnosztikai laboratóriuma, villamozási kúrák tartására alkalmas berendezése, klinikai vizsgálatokra alkalmas laboratóriuma van és különösen meglepőeknek bizonyultak az intézet elhízás elleni eljárásai. Schulhof dr. ismert intézetében különösen gyógyulást találnak a csúzos és köszvényes izom- és idegmeighetegedések, a megbetegedések folytán létrejött táplálkozási és mozgási zavarok, a Szív és vérerek működési zavarai, neurasthenia, a köszvény és elhízás. Gyógyítják itt nagy eredménnyel a gyermekek fejlődési zavarait, a betegségek után visszamaradó testtartási hibákat és a légzési zavarokat. Ma már dr. Schulhof Vilmos intézetét messze földről fölkeresik a szenvedők és a teljesen modern intézetet a tulajdonos úgyszólván évről-évre kénytelen a nagy látogatottság arányában bővíteni. Az intézet modern Röntgen-laboratóriumát dr. Schulhof Ödön vezeti.”
