– Talán már nincs is olyan Balaton rajongó, aki ne ismerné a fotóidat. Hogy viseled a népszerűséget?
– A népszerűséget elsősorban szerénységgel kezelem, már ha beszélhetünk népszerűségről. Persze, jól esik a dícséret és a sok biztató szó, de ez mind, mind múlékony. Nagyon jól esik a sok megkeresés és roppant jó érzés, hogy most már országosan ismerik a nevemet, és ha valahol be kell mutatkoznom, ott biztos, hogy van valaki, aki már hallott felőlem vagy ismeri a munkásságom. Ez nagyon hízelgő és jó érzés. Ilyenkor átértékelem a sok -sok munkát , időt és anyagi ráfordítást. A végén mindig az az utolsó gondolatom, hogy megérte!
– Emlékszem, amikor még arról beszéltünk, hogy „kezdőként” milyen nehézségekkel kell szembenézned. Mi változott azóta?
– A kezdetek óta nagyon sok minden változott. Kicsit nehezebb lett, kicsit komolyabb lett minden, hiszen a kezdeti hobbi fotózást felváltotta a munka szinten történő fotózás és videós tartalom gyártása. Most már az országban szinte mindenhol hívnak fotózni. Ez már komoly munka, igyekszem megfelelni a szabályoknak az etikának, és a tőlem telhető legjobb minőséget nyújtani. A kezdetek óta több fotós versenyt sikerült megnyernem vagy kimagasló eredményt elérnem, talán ez is azt bizonyítja, hogy jó az irány amin haladok. A sok elégedett megbízó és vásárló is garancia arra, hogy igyekszem maximálisan ellátni és megvalósítani a rám bízott munkát. A legkedvesebb fotóalanyom ami, illetve aki minden körülmények között, időtől és időjárástól függetlenül a rendelkezésemre áll az a Balaton!
– Szerintem több ezer fotód lehet már a tóról és könyékéről. Mi alapján döntesz manapság, hogy mi érdemes a kattintásra?
– Megszámlálhatatlan fotóm van (szerintem kb 15 ezer) minden pillanatáról. Nincs lehetőségem azon gondolkodni, hogy mikor mit fotózok le vele kapcsolatban vagy arról, hogy éppen hol készítsek képet, hiszen percenként képes átöltözni és megváltozni. Nincs két egyforma pillanata, így leginkább azon szoktam csak mélázni, hogy éppen miről maradok le ha nem fotózom.
– Legyen bárki a fotós, azért mindig van, aki úgy véli „jaj, ilyet én is tudok bármikor….” Mitől lesz Böröczky Bulcsús a te képed?
– Hogy mitől Böröczky Bulcsús egy fotó? Mostanában már sok-sok visszajelzést kapok a közösségi médiában, hogy meg sem kellett nézni ki készítette a képet, tudták, hogy az enyém. Az évek alatt igyekeztem egy sajátos képi világot kialakítani, ami persze egy egyedi színvilágot is magába foglal. Erre tudatosan törekedtem, pont az előzőleg leírtak elérése miatt. A képi világ otthonról hozott ajándék, nagypapám festőművész volt, és már gyerekként is képes voltam órákat, napokat tölteni a műhelyében, és nézni egy-egy mű elkészültét. Ennek hozadéka, hogy magam is festettem éveken keresztül, de papa halála az ihletemet is elvitte sok évre. Ezt kaptam vissza a fotózásban, és ebből már nem is tudok menekülni. Egy kedves ismerősöm úgy konferált be egy cikkben, hogy a „Balaton drónfestője”, pedig ő nem is tudta, hogy a fotózás és a festészet mennyire összefonódott a mai, kialakult képi világomban.
– Mit tervezel erre télre? Vagy akár csak a karácsonyi időszakra?
– A tél a legkedvesebb évszakom, januári gyerek lévén nagyon közel áll hozzám, és a legszínesebb évszaknak tartom, így egyértelmű a válasz is. Fotózom, lehetőleg minden pillanatát és lehetőleg minden pillanatban a családom társaságában, elsősorban feleségem társaságában (nélküle nem megyek fotózni sehova!). Lányom, ha ráér és éppen nem külföldön, egy új ország felfedezésében merül el, szintén velünk tart, de az lényegesen ritkább. Már csak azért is fontos a téli fotózás mert hamar véget ér és a tavasz új csodákat tartogat, az én időm meg nagyon véges és nincs annyi belőle, amennyi szépséget, érdekességet mutat a nagyvilág minden pillanatban!
