Az emberek többsége hazaszalad, vagy behúzódik egy biztonságos helyre, ha vihar közeleg – írja a borsonline.hu. Vannak azonban, akik a villámlásban és a heves széljárásban elsősorban a szépséget látják, és inkább kimennek a természetbe. Ők a viharvadászok. Közéjük tartozik Santha Eszter is.
– Gimnazistakoromban vettem egy digitális fényképezőgépet, és elkezdtem az eget és a naplementéket fotózni, aztán következtek a villámok és a felhők. Szép lassan kiismertem a mozgásukat, és egyre gyakrabban követtem is azokat – mondta lapunknak Eszter.
A viharvadász gyakran figyeli a radarokat, ám szerinte ezek a telefonos applikációk pontatlanok, ezért inkább az évezredes népi megfigyelésekre hagyatkozik.
– A nagymamám mondogatta mindig, hogy csak meg kell néznem, hogyan viselkednek a madarak, a hangyák és a legyek. Amikor a gólya körberepül, tudni lehet, hogy eső lesz. Ha a seregély levonul a cseresznyefáról, az eső jeget hoz. Ezeket én is megerősíthetem. Általában a délnyugatról jövő viharok hevesek Zalában, ahol élek. Az északról érkezők már Szombathely térségében kitombolják magukat, ezért csak esőt hoznak. A Balaton felől jövőket nem követem, mert módfelett veszélyesek. A tó ugyanis nagyon megnyomja párával a levegőt – magyarázta Eszter, aki korábban Olaszországban is lakott.
Még az sem vette el a kedvét, hogy ott baleset érte egy villám miatt.
– Volt rá példa, hogy kiálltam a tengerpartra egy háromlábúval, és miközben a két méterre lévő táskámhoz mentem a fényképezőgépért, belecsapott a villám az állványba, ami azonnal elolvadt. Három métert repültem, eltörtem a jobb kulcscsontomat, és szerencsésnek érezhettem magamat, hogy nem haltam meg – mesélte a hölgy, aki kizárólag magányosan jár a „vadászatokra”.
– Mikor az ember haja már száll, mert akkora a töltöttsége a levegőnek, menni kell, de a vihar lázában az emberek nem gondolkodnak józanul.