Aki egyszer megtanul kerékpározni, sohasem felejti el. Aki egyszer ráérez, hogy kerékpárral milyen messzire el lehet jutni, sohasem akar mást, mint két keréken közlekedni. Aki egyszer felül a versenykerékpár ülésébe, úgy érzi, másik dimenzióban kezdett el sportolni. Magyarán: kerékpározni csodálatos, akár a hosszabb távú túrázást, akár a városi közlekedést, akár a terepezést, akár a versenyzést választja valaki – és nem utolsósorban a bringa tökéletes edzőpartner, éppen ezért a sportágnak ezt a tulajdonságát igyekezett a csupasport.hu szakember segítségével kidomborítani. A modern, rohanó s egyre inkább a smirglis valóságot vetítő világban nem könnyű generációkat összekötő vágyakra bukkanni, azonban a „tekerjünk le egyszer a Balatonra bringával” érzés még manapság is minden kerékpározni tudó emberben ott szunnyad.
Két keréken a Balaton körül #1: Pattanjunk nyeregbe, de előtte tervezgessünk!
Ismerek olyan, immár nagypapa korú férfiút, aki a hetvenes-nyolcvanas években még ifjú apaként a nyaralás kezdetén rendszeresen nekivágott a Békéscsaba–Zamárdi-felső távnak (majd a nyaralás végeztével ugyanezt az utat megtette visszafelé is) – eleinte Komár mopeddel pöfögött az országutakon, majd később, a nagyobb kihívás kedvéért kerékpárral. S hogy a múltbéli tett súlyát érzékeltetni lehessen valahogy: akkoriban nem voltak huszonhét sebességes mountain bike-ok, karcsú trekkingek vagy pillekönnyű országúti versenygépek, helyette Fecske vagy Szputnyik márkájú, igencsak tekintélyes súlyú, csupa vas, egysebességes, kontrafékes batárok pedálját kellett nyomni – kétszázhetven kilométeren át. Jó buli lehetett, hiszen egy, de inkább kettő, kalandokkal teli, feledhetetlen nap eltelt, mire hősünk eltekert a Viharsarokból a magyar tenger partjáig.
Két keréken a Balaton körül #2. rész: A várva várt nap, az indulás
Fotó: Penovác Károly/Napló
A bringatúra felépítése napi bontásban
Hétfő: Könnyű, laza tempó pörgetésekkel.
Kedd: Sprint intervallumos edzések (az edzés körén a meghatározott helyen sprinteket csinálunk).
Szerda: Egy-két óra egyenletes tempójú kerékpározás.
Csütörtök: Időfutamedzés: a kerékpározás középső szakaszán egy kisebb forgalmú részen időfutamszerű tekerés. Ha valaki hegyi intervallumedzést választana, akkor dombosabb szakaszt kiválasztva többször feltekerünk az emelkedő tetejére, míg a pihenőszakasz a lejtő aljára gurulás (többször ismételni!).
Péntek: Könnyű pörgetés, illetve ha valakinek versenye lenne, akkor pihenőnap; ha nincs verseny, akkor a hétvégén egy-két óra egyenletes kerékpározás.
Szombat/vasárnap: Lehetőség szerint hosszú távú és hegyikerékpározás, ha van erre lehetőség, akkor kisebb csoport tagjaként tekerni. Adott esetben a hét utolsó napja verseny is lehet.
Olvasói fotó: Csoszó Diána
Sportosan, fittebben
A jelenkor kalandvágyó emberének könnyebb s egyben nehezebb dolga van akkor, amikor, mondjuk, a balatoni bringatúrás álmát szeretné megvalósítani. Nehezebb, mert a választék szédítő, könnyű, mert nekivágni a távnak nem akkora nehézség, annak fényében főleg, hogy a kerékpárkínálat – valamint a kiegészítők garmadája – űrkorszaki lett, azaz ha valakinek arra van igénye és pénze, az úgynevezett fotelbringával (rekumbenssel) nemhogy Siófokig, hanem akár Prágáig is eltekerhet szinte egy szuszra, igaz, az ilyen extrán kényelmes gép ára a félmillió forintot karcolgatja.
Két keréken a Balaton körül #3: Történelmi emlékek, magasságok, mélységek és szépségek
Maradjunk is inkább a földön
A korábbi tiszaújvárosi triatlonossal, a kerékpározással kapcsolatos kérdésekben edzőként is szakavatott Szaniszló Mátéval, a Tuttobici-Bottecchia SE tagjával arról beszélgettünk, vajon az átlagos életvitelű ember miként tudja magát sportosabbá, fittebbé tenni két keréken közlekedve, váltogatva néhány fogaskerék között s persze elszántan taposva a pedált. A bevezető mondathoz visszakanyarodva nézzük például azt, hogy manapság egy jobb országúti kerékpár tulajdonosaként, becsületes felkészüléssel a hátunk mögött milyen sebességgel és mennyi idő alatt juthatunk le Budapestről Siófokra? S hogy a feladat nehezítve legyen, így ne a régi, 70-es számú, rövidebb balatoni utat, hanem a szintesebb, hosszabb, 135 kilométeres útvonalat, vagyis az Etyek, Lovasberény, Székesfehérvár, Sárszentmihály, Balatonaliga, Siófok irányt vegyük alapul.
Versenyzõk a Tour de Hongrie országúti kerékpáros körverseny elsõ szakaszán Balatonalmádiban, a 71-es fõúton 2018. augusztus 15-én. Az elsõ, 154 kilométeres szakaszt Balatonalmádi és Keszthely között rendezik meg. A versenyre 19 csapat 132 versenyzõje nevezett.
MTI Fotó: Varga György
Így csinálják és ezt javasolják a profik
– Ha valaki amatőrként komolyan veszi a kerékpározást, egy megbízhatóbb, már jobb kategóriába tartozó bringával óránként harminc kilométeres átlagsebességet képes tartani, tehát pihenő nélkül négy és fél-öt óra alatt letekerhet a fővárosból a Balatonhoz – mondta Szaniszló Máté. – Persze ez így jól hangzik, viszont hozzáteszem, hogy az út gyakorlati megvalósításhoz igencsak alapos felkészülésre van szükség. Úgy nem megy, hogy valaki gondol egyet, nyeregbe pattan, teker néhány kört, aztán irány az országút – persze ettől függetlenül kiránduló módban zajló kerékpározással bármikor, bármerre érdemes elindulni. Viszont azok, akik már önmagukkal és az idővel is szeretnének versenyezni – mondjuk a Budapest–Siófok távon vagy a Velencei-tó megkerülése során –, komolyabban fel kell készülniük.
Két keréken a Balaton körül #4: Ami nincs és mégis van, s a csodavilág
Speciális felkészülés
A téma azért is aktuális, mert a kerékpározás – legyen szó terepezésről, országúti tekerésről, netán a triatlonversenyek egyik leglátványosabb betétszámáról – egyre nagyobb tömegeket vonz és mozgat meg, ráadásul a trend miatt egyre többen próbálnak még tudatosabban, edzésprogramok segítségével felkészülni arra, hogy nagy kihívásoknak feleljenek meg.
Két keréken a Balaton körül #5: Suhanás és szárnyaló gondolatok
Vajon a felkészülésnek van-e valami speciális titka?
Tekerj, de frissíts! Gyakran láthatunk országutakon tekerő bringásokat, és feltűnhet, hogy a felszerelésük igencsak speciális – főleg a felsőruházatuk érdekes, a hátrészen ugyanis különböző zsebekben lapul mindaz, amire útközben szükség lehet. Szaniszló Máté ezzel kapcsolatos tanácsa a következőképpen szól: –Ebben az állóképességi sportágban rendkívül fontos a frissítés, úgyhogy a kerékpáros úti készlete elképzelhetetlen víz, izotóniás ital, energiazselék nélkül. A tudatos evés, ivás alapvetően meghatározza a teljesítés milyenségét és minőségét, s szerintem érdemes a következő szabályt betartani a hosszabb távú erőkifejtés során: tízpercenként egy-két kortyot inni kell, húszpercenként egy energiazselé, míg félóránként egy energiaszelet elfogyasztása mindenképpen javasolt.
Már a kerékpár kiválasztása is különleges esemény lehet azoknak, akik eldöntötték, hogy keményebb felkészülést és teljesítéseket akarnak véghez vinni. Ahány gyártó, annyiféle vázméret létezik, tehát az első tanács úgy szólhat: érdemes olyan boltban vásárolni, ahol a testre szabott beállításokat a szakértők azonnal elvégzik. Rendben, ehhez nem mindenkinek van türelme, úgyhogy bringapróbának talán megteszi az is, amit a nagy öregek is alkalmaztak, vagyis ha valaki felül a bringa nyergébe, cipőorral érje el a talajt. Ugyanakkor akár terepbringát, akár trekkinget, akár országútit vásárolunk, akkor járunk a legjobban, ha a precíz beállításokra nem sajnáljuk a pluszidőt, mert ez később, a hosszabb utakon, netán a versenyeken is meghálálja a rászánt órákat. Ugyanennyire fontos, hogy azok, akik kerékpárosedzéseket végeznek, ne csak a lábizmaik fejlesztésére gondoljanak, hanem a törzsükre, karjukra, hátukra is. A nagyobb távolságok legyőzéséhez, a három-négy órán át tartó változatlan testhelyzetet kívánó erőkifejtéshez nagy szükség van a derék- és a hátizmokra is. A felkészülés során tehát legalább olyan fontos például úgynevezett core-edzéseket is végezni, mint amennyit az ember a bringája nyergében tölt el.
Téli bringás felkészülés
Jellemzően a téli időszak bringás felkészülése kapcsán olvasni az úgynevezett görgőzős edzésekről, amelynek lényege, hogy a kerékpár hátsó kereke egy hengeren fut, azaz akár a szobánkban is lehet szimulálni a bringaedzést. Szaniszló Máté szerint a görgőzés túlságosan is monoton felkészítés, leginkább az erőfejlesztésre jó, ugyanakkor az igazán jó megoldás a keresztedzés, a futás, az úszás.
Fotó: Krausz Andrea
– Az erőnlét természetesen fontos… A görgőn érdemesebb nagy áttételen tekerni, vagy egylábas gyakorlatokat végezni, ugyanis ezzel a mozdulattal önkéntelenül is megtanulja az ember a pedált tolni és húzni is. Sokan ugyanis szó szerint csak nyomják a pedált, márpedig a toló- és húzófázis főleg az emelkedőkön, a hegyi szakaszokon rendkívül fontos a valóságban. A kerékpározásban a legfontosabb a kilométergyűjtés, az alap-állóképesség megszerzése, s ehhez a legegyszerűbb, leginkább célravezető módszer a nyolcvanas pedálfordulattal való tekerés, illetve ha valaki rendelkezik wattmérővel – mondjuk, ennek beszerzése nem csekély összeg –, akkor a kétszázas vagy a körüli értéken érdemes tekerni. Manapság azonban már a középkategóriás kerékpáros óráknak is vannak olyan szenzorai, amelyek az edzések alatt gyűjtött és mutatott adatokkal nagy segítséget adnak a felkészüléshez.
Egy macska is körbetekerte a közelmúltban a Balatont, szóval neked is tuti, hogy menni fog!
Közösségi edzés
– Elképzelhető az is, hogy valaki nem szeretne kütyükkel bajlódni, ebben az esetben a váltásbeállításokkal, az erősebb és pörgősebb pedálfordulatok cserélgetésével lehet változatosabb edzéseket kreálni – tette hozzá Szaniszló Máté hozzátette.
Nyitókép: Művészetek Völgye
