– Új formációval lép színpadra, ez lesz az első közös fellépésük. Elégedett az új csapattal? Milyen érzésekkel vág neki?
– Nagyon elégedett vagyok, de azt meg kell mondjam, hogy az előző formációval sem volt semmi baj, sem emberileg, sem szakmailag nem volt semmi problémám, egyszerűen csak valami újba, frissbe szerettem volna belevágni, így esett választásom Bartók Vincére és Szabó Dánielre, akik basszusgitáron és dobon segítenek szakmai terveim megvalósításában.
Lelkes vagyok és alig várom a közös koncerteket. Reményeim szerint idén talán még egy lemezt is fel tudunk venni, szóval tele vagyok tervekkel.
– Mennyi időbe telik összecsiszolódni az új emberekkel, amíg már érezhetően megvan a kémia?
– Nálunk ez most nagyon gyorsan kialakult. Ezekkel a zenészekkel én már régebben is játszottam együtt, nem trióban, hanem az Indigó nevű formációban, tehát van múltunk, könnyen ment az egymásrahangolódás. Ráadásul az improvizáció műfaja óriási teret hagy a spontaneitásnak, és az ahhoz hasonló, rizikóval teli pillanatoknak. Igyekszem minél nagyobb segítséget nyújtani a kollégáimnak, profi kottákat írok és a lehető legpontosabban átgondolom az elképzeléseimet, hogy minél kevesebb időt kelljen a próbateremben töltenünk, de azért legalább 6-8 próba kell, mire fellépésképes lesz egy formáció, és erre mi sem sajnáltuk az időt.
Hogy mégis ilyen gyorsan sikerült, az nem nekünk, hanem a műfaj sajátosságainak köszönhető. A dzsesszben nagyon fontos az improvizáció, és azt a próbák folyamán nem annyira gyakoroljuk. Sokkal inkább a közös légzést próbáljuk kialakítani, hogy hogyan tudnak minél szebben megszólalni a megérzések. Ebben a műfajban alapfeltétel, hogy ami a kottában van, azt magabiztosan és könnyedén hozzuk, hogy jobban tudjuk egymásra és a zenei történésekre figyelni.
– Egy olyan fesztiválon debütálnak, amelynek zenei kínálatát leginkább az eklektikus jelzővel lehetne leírni, és ebbe Önök kiválóan beleillenek…
– Igen, így van. Külön öröm a Salföldi Dalföldön játszani a Káli-medencében, ugyanis őszintén mondhatom, hogy ez olyan fesztivál, amely 100%-ben a művészi értékeket igyekszik szem előtt tartani. Külső szemlélőként úgy látom, hogy a szervezők a küldetésüknek érzik, hogy szélesebb körben terjesszék kultúrát. Vannak gyerekprogramok, klasszikus zene, népzene, minden, ami nem a kereskedelmi eladásról szól, hanem arról, hogy az emberek találkozzanak a kultúrával. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a fesztiválon.
– Gyakran úgy érzem, hogy az embereknek kell egy kis segítség ahhoz, hogy be tudják fogadni ezeket, a kereskedelemtől távolabb eső műfajokat.
– Igen, ez így van. Az emberek nehezen lépnek ki a saját komfortzónájukból, és nekünk, művészeknek is a felelősségünk, hogy felhívjuk erre a figyelmet. Én például nagyon szeretek beszélgetni a közönséggel a koncert után, de akár közben is szívesen osztok meg gondolatokat, ha úgy jön, például a koncertlátogatásról vagy a fizikai hordozók vásárlásáról. Most a CD-ről beszélek, tudom, hogy ez már hagyományőrzésnek számít, de akkor is fontos része a zeneiparnak. Manapság már alig fizetünk a kultúráért, pedig fontos, hogy az emberek legalább hozzávetőlegesen értsék, hogy is működik ez az ipar. Tudatosítani kell, hogy ha azt szeretnék, hogy egy perifériára szorult műfaj fennmaradjon, akkor vásárlással vagy koncertre járással tudják támogatni. Nagyon kellenek olyan fórumok, ahol találkozni lehet a zenészekkel, és a Salföldi Dalföld erre is különösen jó lehetőség. A pénteki koncert után például vissza fogok menni a színpadra és a magyar jazzoktatás jövőjét fogjuk taglalni egy moderátorral. ez is jó lehetőség arra, hogy az emberek megismerjék a magyarországi viszonyokat, illetve, hogy elgondolkoztassuk az embereket. A művészetnek nem a szórakoztatás az alapvető feladata, hanem hogy tükröt tartson s gondolatokat ébresszen.
– A zenészek, előadóművészek számára kiemelten fontos a pihenés, a töltődés. Önnek mi segít kikapcsolni?
– Munkamániás ember vagyok, ez nagyon fontos része az életemnek… A legegyszerűbb feltöltődés számomra maga a zene, igyekszem minél többet hallgatni és több figyelemmel adózni a művészeteknek. Ez nem csak adás, nem egyirányú dolog. Az a tapasztalatom, hogy egy koncert alatt nagyon sokat kap az ember. Természetesen sokat is ad, az az elsődleges feladat, de legalább annyit kap az ember, mint amennyit igyekszik adni. Amúgy semmi különösebb praktikám nincs, amikor csak tehetem, sportolok vagy más módon kapcsolódom ki. Nagyon szeretem a filmeket, de semmi egyéb titkos praktikám nincs, csak igyekszem frissen tartani az elmémet.
Szalai Mariann
