Mihály Szilvia | 2020.06.14. 06:00
A Csobánc forró csókja
A Balaton-felvidéken magasodó Csobánc várának története éppoly izgalmas, mint a hegy megmászása. Messziről csalogatja a túrázókat a lapos tetejű hegy és várrom, gyere velünk, eláruljuk neked, mitől volt tüzes a csobánci asszonyok csókja!

Csobánc meghódítása ma sem egyszerű, kaptatós túraút vezet a hegytetőre, de a kilátás meseszép, megéri kissé elfáradni. Természetesen gyerekekkel, kutyával is teljesíthető túráról van szó, de azon elgondolkodunk, amikor a túravezető arról beszélt, hogy a középkorban ágyukat húztak fel a hegy oldalán. Mennyivel könnyebb nekünk a hátizsákunkban egy kis elemózsiát és vizet felvinni.

Fotó: Mihály Szilvia

A hegytetőn álló várromhoz legegyszerűbben a Gyulakeszi határában levő ingyenes parkolóból a Z jelzést követve juthatunk fel, persze, gyakorlott túrázók távolabbról is indulhatnak.
Mi Árvai Gáborral egy esti túra során fedeztük fel a hegyet, aki a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesülettel közösen egész évben vezet túrákat a régióban. Gábor történelem és földrajz szakos tanár, geotúra vezető és a Madártani Egyesület Tapolcai csoportjának a vezetője. Ismeri a vidék növény- és állatvilágát, geológiai- és kultúrtörténetét.
Induláskor madárcsicsergés és a már lemenő nap varázslatos fényei fogadtak bennünket, szinte már olyan érzésünk volt, mintha egy képeslapon lennénk. A madárhangok közül kitűnt a gyurgyalagok hangja, ők köszöntötték a közel 40 túrázót.

Fotó: Mihály Szilvia

A vár meghódításáig történelmi és földrajzi ismereteinket is bővítettük menet közben, gyere velünk egy izgalmas történelem órára!

A környék története

A XIX. század második felében rengeteg régészeti ásatás zajlott a területen, Rómer Flóris vezetésével.

A Tapolcai-medence ezen része már i.e 4-5 ezer évvel lakott volt. A neolitikum-csiszolt kőkorszak emlékei, a hombárok egyértelműen azt mutatják, hogy az itt lakók letelepedett életmódot folytattak, mezőgazdasági termelést végeztek, szükségük volt a gabona tárolására készített edényekre.
A terület akkoriban is bővelkedett erdőkben, közel volt a Balaton, nádasok, források, Tapolcán meleg vizű forrás biztosított jó életkörülményeket.
Csobáncon a vaskor időszakából fennmaradt urnasíros temetőre bukkantak, ennek különlegessége egy gyereksír, melybe több ezer évvel ezelőtt az elhunyt kislány edénykéjét is eltemették.

Fotó: Mihály Szilvia

Bizonyított, hogy a Balaton-felvidéki szőlőművelés a keltáktól származik, vagyis már a rómaiak előtt meghonosodott a vidéken. Előkerültek olyan kelta korsók, melyek szőlőmotívumokat ábrázolnak, ez egyértelműen jelzi, hogy abban bort tároltak.

A rómaiak nagyon jelentős szerepet játszottak a területen. Katonai bázist itt nem hoztak létre, de az áthaladó út mentén őrtornyokat állítottak fel.
A Gyulakeszin most áthaladó út is római út volt, a temetőben található egy 32 x 21 méter alapterületű őrtorony maradványa. A rómaiaknak gazdag, szerteágazó útvonal hálózatuk volt, ezek tették lehetővé a provinciák közötti kereskedelmi tevékenységet is.

A Saváriából, Szombathelyről induló Borostyánkő útvonal leágazásai haladtak erre. Tapolca területén a feltárások római út kereszteződését is megtalálták, Badacsonyban pedig a mai napig használjuk a Római utat. A rómaiak villagazdaságokat hoztak létre, ezek mezőgazdasági termelőegységek voltak.

A szlávok is jó ideig éltek a területen, a Balaton neve is szláv eredetű, a blatno /mocsár, láp, sár szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent .

A Csobánc hegy lábánál (Olvasói fotó: Krizsán-Csorba Krisztina)

Olvasói fotó: Krizsán-Csorba Krisztina

A honfoglaláskor ez a vidék a Lád nemzetség szállásterülete lett, Badacsonylábdihegy róluk kapta a nevét. Ők István és Koppány szembenállásakor Koppány oldalára álltak, így István elvette tőlük a területet, és felosztotta a hívei között, így került ide a Tomaj nemzetség.
A szőlőművelés az Árpád korban és a török időkben is folyamatos volt. A magyarok Levédiában ismerkedtek meg a borkészítéssel, nem volt ismeretlen számukra ez a fajta mezőgazdasági termelés.
Ebben az időben a környéken 9 vár és 10 kolostor működött, a Balaton-felvidéken akkoriban 109 falu volt, ma 61.

Gyulakeszi neve 1083-ban jelent meg egy oklevélben, Kesző néven, 1522-től nevezik Gyulakeszinek. Az itt élők a szőlőtermelés mellett méhészettel is foglalkoztak, az Eger patakon 3 malom őrölte a gabonát. Évi öt búcsút és heti vásárokat is tartottak, a hegy alján működő település fontos gazdasági központ volt.
A Rátót nemzetség a XIII. század végén telepedett le, ők Nápoly közeléből érkeztek ide, Caserta városából. A török csapásnál is nagyobb katasztrófa 1869-ben érte őket, egy tűzvész során majd az egész falu elpusztult.

Csobáncszög

A falu és a vár kapcsolata nagyon szoros volt, igazából három településegység található itt. A hegy aljában létezett Gyulakeszi, a hegy oldalában volt Csobáncszög és felettünk a harmadik település, maga a vár.

Fotó: Mihály Szilvia

A hegyre vezető úton az ősi Csobánc falu helyén állhatunk meg, mely fontos kereskedelmi központként működött. A hegyi utakon kanyargó kirándulóútról bepillanthatunk egy-egy pincére, szőlősorok és erdők között jutunk el egy fákkal benőtt, romos épülethez.
Ez a templomrom Csobáncszög plébánia temploma volt, 1250 előtt épült, évszázadokon keresztül funkcionált. Egyes feljegyzések szerint Deák Ferenc is járt ebben a templomban, Eötvös Károly szerint még a falra is írt egy feljegyzést. Ezt ma már nem látjuk, romos, fákkal benőtt az épület, nem lehet bemenni.
1407-ben Gersei Pető János oklevelet adott ki, melyben szerepel Csobáncszög, a település pecsétje Csobánc várossa néven található meg a keszthelyi Balatoni Múzeumban.

Fotó: Mihály Szilvia

Innét a várba egy hatalmas Z kanyarral jutunk fel, ez az út stratégiailag nagyon fontos volt.
Egy hatalmas sziklafalat látunk magunk előtt, ez a szénaeregető. A XIX-XX. században a diszeliek és a gyulakesziek feljártak a hegyre kaszálni, azt hatalmas füves terület borította. A hegytetőn lekaszált szénát nem lehordták az állataiknak, hanem leeregették a sziklafalon.

Fotó: Mihály Szilvia

A következő kanyarban padok várják a megfáradt túrázót, páratlan a kilátás, a 112 négyzetkilométernyi Tapolcai- medence terül el alattunk. Rálátunk a cukorsüveg formájú Gulács-csoport és a Badacsony-csoport hegyeire, a túlparton Fonyód, észak felé pedig a Somló, a Ság-hegy és Sümeg emelkedik a magasba.

Fotó: Mihály Szilvia

Csobánc vára

Innét már nincs messze a hegytető és a várrom, de azt egy meredek, hosszú ösvényen tudjuk megközelíteni. Az erődítmény a XIII. században épült a tatárjárás után a 376 méter magas 260 x 190-es átmérőjű lapos hegyfennsíkon.

Fotó: Mihály Szilvia

A hegyet a Kesziek birtokolták, de a diszeli nemesek szőlőt vásároltak a hegyen, és kőházat építettek rá, ez lehetett a csobánci vár ősi magja. A Rátót család első kapitánya, Csaba 1296-tól a várban tartózkodik, ekkor már biztos, hogy erődítményként működött.
1490-ben, Mátyás halála után trónviszályok törtek ki. Habsburg Miksa 1491 -ben sorra foglalta el a területeket, de Csobáncot nem tudta bevenni.
A vár akkori tulajdonosa idehívja Somló kapitányát, Leányfalusi Ágostont, hogy segítse megerősíteni Csobáncot. Az ő nevéhez fűződik a ciszterna és a délnyugati kapubástya megépítése, valamint a Csobánc felárkolása is. A hegytetőn levő hepe-hupát azért alakították ki, hogy megnehezítsék az ágyúval érkező ellenség mozgását.

Fotó: Mihály Szilvia

Gyulaffy László a vár legendás kapitánya 1525-ben született, itt, a várban látta meg a napvilágot. Már fiatalon kitűnt a katonáskodásban, volt Szigetvár kapitánya, majd megfordult Devecserben, Győrben, Pápán, az erdélyi Lippán, bebarangolta az országot és kitűnt az erejével. A leírások szerint goromba, hirtelen haragú ember volt, és nem vetette meg a bor fogyasztását sem.

1543-ban végvárnak tulajdonítják Csobáncot, megerősítették. 1552-ben a török elfoglalta Veszprémet, folyamatos lett a török mozgás a területen.
1554. novemberében zajlott a vár első ostroma. Gyulaffyék, hogy növeljék a katonák létszámát, összeszedték a várban található szalmát és ruhát, ezekből ember figurákat alakítottak, és ráültették a vár falára, hogy elijesszék az ellenséget. A heves ostrom nagy károkat okozott a várban, azt földsánccal és gerendákkal kellett megerősíteni, de nem sikerült elfoglalni.

A következő évben jött a második ostrom, majd 1559–ben a harmadik. Egyik támadás sem sikerült a töröknek, a vár csak néhány hétre került török kézre, 1684-ben, amikor a török had Bécs ellen vonult.

Fotó: Mihály Szilvia

A hírhedt, híres Gyulaffy

Gyulaffy László nagyon jó bajvívó volt, párviadalban végzett Bajazid vajdával, Hegyesd török parancsnokával is.
Magas rangú törökök elfogásával nagy összegű váltságdíjakhoz jutott. Másik bevételi forrása a vásári rajtaütés volt. Ha megtudta, hogy valahol vásárt rendeztek, katonáival rajtaütöttek az árusokon, kifosztották őket, és kótyavetyéket rendeztek.

Mivel nagyon szerette a hegy levét, előfordult, hogy a rajtaütés utáni ünnepségről épp csak el tudott menekülni. 400 katonáját vágták le a törökök Lovas falunál egy ilyen dorbézolás során, ő maga alig tudott Tihany várába bejutni. Akkor fogadta meg, hogy a csatákban többé nem iszik.

Fotó: Mihály Szilvia

Veszprém majd Tihany kapitánya lett, elismert katona volt. Miksa császár koronázásán arany sarkantyús lovaggá nevezik ki, később mégis részt vesz a drinápolyi béke után a császár elleni összeesküvésben.

Ennek leverése után Erdélybe menekült János Zsigmond udvarába, Szilágycsehiben halt meg.
Halála után a várat nem veszik el a családtól, 1601-ben megerősítik azt.

Elég zűrös családi perpatvar következik, az egyik Gyulaffy testvér elzálogosította a várat 14 ezer aranyért a veszprémi püspöknek, úgy, hogy a testvére részét is eladta.

1669-ben Esterházy Pál vásárolta meg a várat. 8 olasz bástyás rendszert, egy belső várat és utcákat szeretett volna kialakítani, 6 kaput tervezett építeni, egy szabályos várost kívánt a hegytetőn létrehozni.

A nagy ostrom, avagy a forró csobánci csók eredete

A Rákóczi -szabadságharc után császári kézbe került a vár, de 1705-ben sikerült visszafoglalni.
1707-ben az Erdélyből a Balaton-felvidéken át Ausztria felé visszavonuló császári haderő parancsnoka , Rabutin császári tábornok azt hallotta, hogy a gyulakesziek kincseket rejtettek el a várban. Kreuz ezredez vezetésével elhatározták, hogy megtámadják a várat.

Fotó: Mihály Szilvia

Az 1707-es ostrom február 21-én zajlott, a mintegy ezerfős osztag sikertelen ostromot intézett Csobánc ellen. A várban Szász Márton kuruc vice hadnagynak csak harminc gyalogos puskás hajdúja és 3 ágyúja volt, néhány bemenekült fegyveres nemesember, asszonyaik és lányaik alkották a védősereget. Az ellenfél három hullámban, ezer katonával támadta meg a várat.

Egy eltévedt lövedék Kreuz homlokán csapódott, halála felborította a császáriak hadrendjét.
Ahogy Egernél, itt is harcoltak a várban bennrekedt nők is. Forró vízzel borították le a létrán felkapaszkodó osztrákokat, a legenda szerint azt kiabálva, hogy most megtudjátok, milyen forró a csobánci csók.

Alaposan ellátták őket, a labancok nem foglalták el a várat, 400 katonájuk vesztette életét.
A szatmári egyezmény után az osztrákok megbosszulták az 1707-es vereséget, amikor 1708-ban visszaszerezték a várat, felrobbantották és dühükben mindent elpusztítottak.

Fotó: Mihály Szilvia

Fent a hegytetőn érdemes megpihenni, a történelmi kövek között megáll az idő, a lemenő nap utolsó fényei felejthetetlen látványt adnak.
A túra lefelé ugyanolyan izgalmas, mint fel, óvatosan ereszkedjünk, mert a kavicsos lejtős részeken könnyen megcsúszhatunk. Ne strandpapucsban indulj el, az esti túrára pedig készüljünk zseblámpával is!

A túra kényelmes tempóban 2-3 óra alatt teljesíthető, de érdemes több időt rászánni a hegyre és a hegytetőre.

Kattints ide a következő Badacsony környéki túrák időpontjáért!

Nézd meg a kiránduláson készített képeinket!

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva