A Balaton-felvidék és a Káli-medence önmagában is különleges hely, a táj szépsége semmihez sem fogható. Olyan kincseket találunk a környéken, amelyeket sehol máshol, ilyenek például az egykori mosóházak is.
Zákonyi Ferenc, a Balaton egyik híres kutatóját is érdekelte a hagyományőrzés, a Balaton-felvidéket járva bukkant rá különböző településen a jellegzetes épületekre és tanulmányaiban írt is róluk.
„Ott, ahol a község szélén, vagy a közepén tiszta vizű forrás tört fel, épületet húztak föléje. Legtöbbször egyszerű dongaboltozatos, néha cseréptetejű, félköríves bejáratú építményt, amelyben három oldalról keményfából készült deszkalapok húzódtak. Ezekre lehetett rakni a kimosandó fehérneműt, amelyet a forrás vizében áztattak, szappanoztak, mostak és a mosófával verték ki belőle a vizet. Az állandóan folyó víz pedig elmosta a mosás szennyét. Utána, otthon, felakasztva megszárították a szép fehérre mosott ruhaneműeket.
Nehéz, egészségromboló foglalkozás volt ez, órákon keresztül mezítláb a rendszerint jéghideg vízben álldogálni, a fejen hozni-vinni a kimosandó ruhát, de hát melyik falusi munka nem volt nehéz addig, amíg a mai technika meg nem szüntetett sok izomszakasztó tevékenységet.”
Szentantalfa, mosóház 1955-ben
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
A ma is álló mosóházak közül az egyik Köveskálon található, amely az 1820-as évek körül épült és egészen 1940-ig használták. Feljegyzések szerint 1935-ben, a vízszint emelkedése miatt átalakították. A forrás annak idején keresztülfolyt rajta, vizét a beszivárgott csapadékból és a Balaton-felvidék perm korú homokkőjében áramló hasadékvízből nyerte.
Az épület a település közepén, a Városkút és a Bozót utca kereszteződésénél található. A Városkút a falu legmélyebb területén állt, s a vezetékes víz bevezetéséig, 1977-ig használták. A mosóház egy nyeregtetős építmény, két hosszanti falában meneteles aljú nyílásokat alakítottak ki. A vizet ezekbe a nyílásokba merítették, innen pedig a külső falak mentén lévő favályúkba folyt, ezekből itatták a jószágot. A mosóba pedig a kút kőkávájából folyott a víz egy kisméretű vályún keresztül. A mosóház még ma is ép, mellette zöld környezetben pihenhet meg a faluba látogató utazó.
A köveskáli mosóház belsejében az egykori városkút
„Az első ilyen mosóházra Köveskál község közepén a Bozót utca 89. sz. alatt figyeltem fel. […] A másodikat Taliándörögd községben találtam, a Kossuth utca 389. sz. ház előtt. A házikó a köveskálinál alacsonyabb, viszont hosszabb. Ma már nincs benne víz, mert azt felhasználták a helyi vízvezetékhez, az építmény azonban szerencsére megmaradt. Ebben a padok betonból készültek.
A harmadikat és a legszebbet, a Nevegy-völgy (Zánkától Mencshelyig nyúlik el ez a szép mélyedés) legkisebb községében Óbudaváron láttam, a község déli végén. Itt az utolsó háztól egy gyalogút vezet le az ún. Kupa-völgyben látható, 48-as helyrajzi számú mosóházhoz. Igen szép és jó karban álló építmény, bevágva a pannóniai agyagból álló domboldalba. Belsejében négy hatalmas, vastag tölgyfaoszlopon állanak a deszkák és remek, tiszta a forrása, amely az épület északi falánál fakad föl és rendkívül bőven ontja kristályos, hideg vizét. Olyan szép ez az egész építmény, a kellemes fás környezetben, hogy amikor védettségére került sor, elhatároztam, hogy a forrást külön is védetté kérem nyilvánítani.” (Forrás: Arcanum/Műemlékvédelem, 1980/Zákonyi Ferenc)
Permi vörös kőből helyreállított mosóházat találunk Kővágóörs határában is, ahogy elhagyjuk a falut Kékkút felé. Az egykori mosóház a Theodora tanösvény egyik állomása, és a XIX. század végén már biztosan állt. Erre bizonyíték egy határozat 1877-ből, amely az épület felújításáról rendelkezik.
Az itteni mosóház egybeépült egy vágóhíddal, amelyet szombatonként használtak, akkor ugyanis nem volt mosás. Általában hetente egyszer mostak az asszonyok, nagymosás havonta egyszer volt. Minden mosás folyamata 3-6 órán át is eltartott, így aztán volt idő bőven megbeszélni közben az élet nagy dolgait.
A kővágóörsi mosóházat az 1940-es évek közepéig használták, míg a vágóhidat 1949-ig. Az épületegyüttes állapota az idők során annyira leromlott, hogy a századfordulóra már csak sűrű növényzettel benőtt falmaradványok maradtak. A teljes enyészettől 2005-ben mentették meg, amikor a Theodora ásványvíz felújította a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának szakmai segítségével.
Munka a szentantalfai mosóházban 1955-ben
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
A környék megmaradt mosóházai közül a legszebb környezetben a Nivegy-völgyben, Óbudaváron található. Egészen csodálatos környezetet alakítottak ki a helyiek az egykori boltíves mosóház körül, amely szinte beágyazódik a domboldalba. A Mosó-patak vize itt kristálytiszta és iható lenne, ha nem dobálnának bele szemetet – áll egy figyelmeztető táblán. Az egész park egy gondosan kialakított pihenő- és piknikező hely, amit féltő gonddal ápolnak a kis település lakói.
Varázslatos környezetben az óbudavári egykori mosóház
Valóban varázslatos hely, ahová régen is szívesen járhattak a mosóasszonyok, mégha kemény munkát jöttek végezni. Itt egészen elcsendesülhet a kiránduló, megérezve a csend és béke falusi hangulatát.
A Káli-medence mosóházai az egykori dolgos falubeli élet tanújaként állnak és minden települést dicséri, ahogy megőrizték az épületek egykori állapotát.
Nyitókép: A köveskáli mosóház ma/Fotó: Szücs Ildikó
