A szegénysorsú leány 1921-ben a szigligeti malomudvarban született. Szülei konvenciós cselédként szolgáltak itt a két háború között. A család később a Veszprém megyei Litérre költözött.
Az érdeklődő, vékony lánykával már az elemi iskolában is elégedettek voltak a tanítók, de a házimunkában is erőn felül helytállt. Tizennyolc évesen került a balatonfűzfői Nitrokémia Rt. gyárába. Ekkortájt egyre jobban elmélyült katolikus hite.
A fűzfői magaspart tisztásán szeretett leginkább imádkozni: „Milyen szép hazát adott nekünk az Isten, és milyen gyönyörű vizet…” – mondogatta.
A gyártelepi templom napi látogatója lett, de nemcsak a szentségimádásban és szentáldozásaiban nyilvánult meg mély vallásossága. Kitartóan segített a szegényeken, rászorulókon, pedig ekkoriban már két műszakban dolgozott.
Akadt volna kérője is a dolgos, szerény, sötét hajú, gombszemű lánynak, de legféltettebb titkát senki sem tudhatta: 1941-ben szüzességi fogadalmat tett.
1942. december 8-án a Mária Kongregáció tagja lett, Litéren és környékén szívgárdákat szervezett, a helyi gyermekek segítségével terjesztette a Szív újságot.
A második világháború kitörését követően szeretett volna a frontra menni ápolónői szolgálatra, de a gyár nem engedte el. Úgy érezte, hasznossá kell tennie magát: a litéri dolgozó lányok egyletének vezetője lett, szeretetszolgálatot teljesítettek, gyűjtöttek a füredi katonakórháznak.
Bódi Mária Magdolna szerzetbe nem lépett, világi apostoli küldetést vállalt. Élete során többször emlegette: fiatalon szeretne meghalni, a hit szolgálatában. „Kívánsága” beteljesült: 1945. március 23-án a litéri óvóhelyen két szovjet katona jelent meg, akikkel szemben Magdolna hadakozni kezdett, elterelve ezzel a figyelmet az ott rejtőző többi asszonyról. Az udvaron menekülve lőtték le a Vörös Hadsereg katonái, hátulról.
Bódi Mária Magdolna élete felemelő, de életrajzírója, Galambos Miklós címzetes apát sorsa is említést érdemel. Az egykori zalaegerszegi apátplébános – korábban Mindszenty József is itt szolgált – politikai üldöztetése idején írta meg Magdolnáról azt a könyvet, amelyet az ÁVH börtönéből való szabadulását követően, 1953-ban kezdett papírra vetni.
Sokszor látogatott el a lány egykori lakóhelyére hiteles információkért, ám ez a kommunista egypárti diktatúra ügynökeinek éberségét ismerve igencsak kockázatos volt.
1955-re befejezte a művet, amelyet Magdolna szüleinek adományozott, akik évtizedekig rejtegették. A kézirat egy részét végül széles körű összefogás eredményeként 2005-ben adták ki.
A krakkói Isteni Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájának egyik részletén látható a boldoggá avatásra várók között Bódi Mária Magdolna arcképe. 1945 szeptemberében Mindszenty József hercegprímás ugyanis elrendelte a vele kapcsolatos kanonizációs eljárást.
Akkoriban készült egy húszoldalas jegyzőkönyv Magdolnáról, melyet P. Temesi József – a szentéletű lány ügyének egyik ismerője és kutatója – fordított le latinra. Az iratok azonban nem jutottak el Rómába, elvesztek.
A fűzfői angyal ügyének hivatalos folytatását Szendi József veszprémi megyés püspök rendelte el 1990-ben. 2017 márciusában Márfi Gyula érsek a Vatikánban a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának adta át Magdolna boldoggá avatási ügyének egyházmegyei eljárásban lezárt anyagát.
Balatonfűzfő és Litér hűen ápolja vértanúja emlékét: könyvvel, kiállítással, utcanévvel, emlékművel, szentmisékkel., kerékpáros zarándoklattal, templomi emlékhellyel Sírja Litéren zarándokhely lett. Nemrégiben látott napvilágot az a jó hír is, hogy Magdolna címmel – Buvári Tamás rendező-producer által – film készül a vértanúhalált halt hős lányról.
Szöveg: Kovács Emőke
Fotók: archív, MTI
