– Halottam, hogy néhány nappal ezelőtt az esti órákban kaptál telefonhívást egy talált vidráról Balatonszepezden…
– Szombati napon, este kilenckor érkezett a hívás. És akkor hallatszott a háttérben a vidra sírása. Az életéért ordított. Nagyon megijedtem, és rögtön mondtam, hogy most el is indulok. De mivel Petesmalom nagyon messze van Szepezdtől, ezért abban kértem a megtalálók segítségét, hogy félúton találkozzunk. Éjjel 1 óra körül értem vele haza.
Jobban szemügyre vettem és akkor szembesültem vele, hogy csont és bőr. A kis fogai kitörtek, és a végbele tele volt légypetékkel.
Azokat szedegettem ki belőle. Vasárnap – ez a faluhely szépsége – nincs orvos nálunk. Persze, enni nem nagyon akart, ki volt száradva. Calopet-et adtam neki (kisállatoknak való immunerősítő), és fecskendővel próbáltam tuszakolni neki a tápszeres folyadékot.
– Most milyen állapotban van Tündérke? Ugye, ezt a nevet kapta?
–Igen. Ő lett a Tündérke, mert kislány. 7-8 hetesnek tűnt. Aztán a doktornőnél infúziót és antibiotikumot kapott. A légypeték is kijöttek belőle. Próbáltam etetni. Rájöttem, hogy a harcsafilét elfogadja és szereti. Ezért picire összeszelve, tápszerhez keverve adagoltam neki. Ez így ment egy hétig.
– Mindig lenyűgöz, hogy milyen türelemmel gondozod ezeket a vadállatokat. Beszélsz hozzájuk, magadhoz öleled őket.
– Kicsi korukban szükségük van a kontaktusra. Megnyugtatja őket a beszéd. Amikor elhoztam, és kivettem a dobozból, még nagyon vad volt. Egy speciális kesztyűvel nyúltam hozzá, mert mégiscsak egy ragadozó. De már ahogy megfogtam, éreztem, hogy ellazul a kezem között. A szívdobogásomtól pedig egyre jobban megnyugodott. Most már ki merem jelenteni, hogy velünk fog maradni.
– Megszelídült egy kicsit?
– Meg tudnám szelídíteni, de nincs értelme. Most már önállóan eszik, éli a vad életét. Kivittem egy másik vidra, Angyalka mellé a kifutóba. Itt figyelemmel tudom kísérni, látom, hogy mennyit eszik, be tudom adni a vitaminjait. Angyalkával (mentett fiú vidra) majd megpróbálom összeszoktatni. Megnézzük, hogy ez a két kicsi hogyan viselkedik együtt. Aztán nagyon remélem, hogy jövő tavasszal el tudjuk engedni őket a szabadba. Sajnos, a testvérét nem sikerült megmenteni, ő eltűnt.
– Volt testvére is?
– Akik megtalálták, mesélték, hogy mindketten ott bolyongtak egy jacht-kubban. Azt gondolták, hogy csak sétálnak. És majd jön az anyukájuk, és megeteti őket. De ez nem így működik. Nem eteti őket az anyjuk, főleg nem az emberek között.
– Tehát, ha kóborló kis vidrát látunk, akkor azonnal szólni kell?
– Abban a pillanatban! Ha korábban szóltak volna, akkor a testvérét is meg tudtuk volna menteni. Tündérke élete is hajszálon múlott.
Ha érdekel Szofi vidra is, itt olvashatsz róla!
Nyitókép: Válóczi Photo