Testvérek, néhány év különbséggel egymás után születtek a Balatonfüredi Hajógyárban, mégis bő hatvan évet kellett várniuk arra, hogy egymás ellen versenyezhessenek. A Balaton legnagyobb és legszebb vitorlásai, a Nemere II, a Sirocco és a Lillafüred.
Amikor az építésükbe kezdtek, már javában dúlt a második világháború. Ketten csak a nagy világégés átvonulása után kerültek vízre. A sorsukat már születésük pilllanatában meghatározta a megváltozó történelmi helyzet.
A Nemerét 1942-ben rendelte a Balatonfüredi Hajógyártól Dr. Márkus Antal textilgyáros. A hajó 1944 júliusában került vízre. Időközben még két megrendelés érkezett, így megkezdődött két testvérének a gyártása is, de ők már csak a háború után készülhettek el. 1946-ban és 1950-ben kerültek vízre.
A balatoni 22-es, 30-as, 40-es Cirkálók nagyobb testvérei, a nemzetközi osztályelőírásnak megfelelően megépített 75-ös Schärenkreuzerek.
A három magyar 75-öst a füredi gyárat akkoriban már igazgatóként vezető Hankóczy Jenő tervezte, aki korábban még Benacsek Jenő néven jegyezte az összes, a gyárban korábban épült Balatoni Cirkálót. Megadta a fő vonalakat és méreteket, majd a részletes tervezést felügyelete mellett Wágner Imre végezte.
A 75-ös Balatoni Cirkáló 18 és fél méter hosszú. Közel húszméteres árbocán olykor 250 négyzetméternyi vitorla hajtja előre a 8-8 és fél tonnás kecses testet
A Nemere volt az egyetlen, amely mindig versenyhajó formájában vitorlázhatott. A neve Nemere II., mert ugyanezen a néven már létezett egy ma is meglévő 40-es Cirkáló.
1950-ben Németh István, aki az Országos Társadalmi Vitorlás Szövetség elnöke is volt, a Balatonfüredi Vasas nevében jelképes egy forintért bérbe vette a Nemerét a tulajdonosaitól. Hát, akkoriban ez így ment…
A Nemere II. természetesen a Balaton leggyorsabbja lett. 1955-ben, amikor a legendás 57 évig fennálló 10 óra 40 perces időrekordot futotta, már zsinórban harmadik Kékszalagját nyerte, mindegyiket Németh István kormányzásával. Összesen ötször diadalmaskodott. Első három győzelme után még 1959-ben Schmalz József vezetésével, majd 1991-ben Balogh György kormányzásával.
A második 75-ös 1950-ben Big Boy néven kezdte életét. Eredetileg dr. Tüske Jenő rendelte, persze már nem az övé lett. A hajót tengeri kivitelben fejezték be, kétárbocosra építették, és egy 50-es Cirkálóval (Bounty) együtt a Közel-Keletre akarták exportálni. Ám szállítás közben a kommunista államvédelmi hatóság, az ÁVO lecsapott. A hajókat lefoglalták, a legénységet letartóztatták azzal a koholt váddal, hogy a csörlők, veretek aranyból öntöttek. Ez persze nem volt igaz. A 75-ös a pártüdülőhöz került dicstelen módon, dicső Győzelem néven. Csak sétavitorlázásra használták.
Később – amikor már a feldarabolását tervezték – vitorlázók közbenjárása révén védett műemlék lett, majd Füredre került. Ekkor kapta a Sirocco nevet.
Izsák Szabolcs olimpikon, Kékszalag-győztes vitorlázónk mentette meg a szövetségi telepen a kerítés mellett árván korhadó szépséget. Alapítványt hozott létre, és műanyag bevonattal ellátva a testet megoldotta, hogy a Sirocco újra vízre szállhasson. Szabolcs sajnos nem érhette meg, de így 1993-ban végre versenyhajó lett.
Mégsem versenyezhetett a Nemerével, mert a Kékszalag rekordert – amely ekkor már a Magyar Vitorlás Szövetség tulajdonában volt, – versenyeken csak rendezőhajónak használták. Amikor pedig már arra sem volt alkalmas, eladására pályázatot hirdettek.
Láng Róbert a Siroccón ismerkedett meg a vitorlás versenyzéssel, és beleszeretett a 75-ös Cirkálóba. Ő vette meg a Nemere II.-t. A hajót Dobó Pál műhelyében újítatta fel Cittel Lajos vezetésével. A munkálatok végén egy olyan gyönyörű hajó szállt vízre, amilyen a Nemere addig soha nem lehetett. A régi fehérre festett test helyett lakkozott mahagóni palánkozással készült, gyönyörű teak fa fedélzettel és modern felszereléssel, vitorlázattal, karbonszálas rudazattal. 2000-ben volt az ünnepélyes vízre bocsátás, és a Nemere II. azóta újra a Balaton ékköve.
Ám ekkor sem versenyeztek egymás ellen a testvérek, mert ekkor a Sirocco került újra partra. Végre 2002-ben a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egylet tulajdonába került, akik vállalták a felújítást. A Siroccó is a Navalia műhelybe került, ő is Cittel Lajos vezetésével fiatalodott meg, sőt, 2004 júniusi vízre szállása óta a sokszoros magyar bajnok vitorlázó és hajóépítő mester kormányozza is a versenyeken.
A harmadik testvért, a Lillafüredet évtizedeken át sétavitorlázásra használták. Alacsonyabb árboccal, csúf nagy kabinnal és vaskorláttal született. Úgy élt, dolgozott a Balatonon, mint egy csúnyává maszkírozott, rongyokban járó, valójában gyönyörű hercegnő. A lassanként leromló állagú hajót 2008-ig használták ilyen dicstelen szerepkörben. A Phoenix 1797 Alapítvány tulajdonába kerülve kelt új életre, szintén a Navalia műhely és Cittel Lajos által.
A Lillafüred testvéreitől eltérően nem lakkozott mahagóni testű, hanem fehérre festett, mert az anyaga fenyő. Ahogy a Sirocco is könnyebb a felújítások óta a Nemerénél, úgy a Lillafüred még könnyebb. A három szépség a 2012-es Kékszalagon, a legfiatalabb születésétől számított hatvankettedik évben versenyezhetett először egymás ellen.
Amikor tervezték őket, a legmodernebb, leggyorsabb versenyhajóknak készültek. Születésük előtt újságcikkekben egyesek ugyanúgy támadták, a Balatonra alkalmatlannak, a meglévő mezőnyre károsnak vélve őket, mint később a Liberákat és a többtestűeket a maguk megjelenésekor. Mire először együtt versenyezhettek, már klasszikusokká, a Kékszalag megnyerésére esélytelen öreg hajókká váltak.
Ám máig ők hárman a legnagyobb vitorlások a Balatonon, és főleg a legszebbek. Ma már nem a sebességükkel főszereplők, hanem a szépségükkel, ami múlhatatlan. Nővérek, hölgyek esetében ez sem mellékes.
Forrás: kekszalag.hu
