– Hogy vagy, milyen számodra ez az időszak?
– Egészséges az egész család és a zenekar is, de nagyon hiányzik a “normális” élet, amiben eddig éltem. Ahogy telik az idő, annál nehezebb a színpad, a koncert, a közönség nélkül. Minden más ugyanúgy megvan: itthon edzem, dobolok és a szeretteimmel vagyok.
Fotó: Hooligans hivatalos
– Hogyhogy most is próbáltok, amikor nincsenek koncertek? Ilyen szorgalmas zenekar vagytok?
– Még stúdiózunk, mert még nem vettük fel a teljes új lemezt. Felváltva járunk be a stúdióba. Ez nem a klasszikus próba, hanem kifejezetten a lemez felvételeit készítjük.
– Új klipetek jelent meg a napokban, Kendőzetlen igazság címmel. Ebből azonnal az a kérdés adódott számomra: dühösek vagytok? A koronára, a világra, az elveszett 2020-as évre?
– Hiszel a sorsban, a jóistenben vagy bármilyen spirituális dologban? Tibi (Tóth Tibi, a zenekar zeneszerző-gitárosa – a szerk) tavaly év végén elkezdte összerakni az új lemezt, és ilyen dalok jöttek ki belőle, ez a vonal, ez a stílus, mint amit az előző klipünkben, az Evolúcióban is hallasz. Mára aktuálissá vált. Semmiféle szándékosság nem volt benne. Nincsenek véletlenek. Ha marketinges lennék, akkor azt mondanám, hogy a bezártság előhozta belőlünk az állatot, de nem így van. (nevet)
– Egyébként jól áll a zenekarnak a visszatérő, keményebb vonal. Ezzel készültök 2021-re, és a fellépések is karcosabbak lesznek?
– Több éve beszéltünk már arról, hogy keményítünk a dalokon, de most jött el az ideje. A fellépéseink mindig is dögösebbek voltak, mint a lemezek. Az Evolúció című dalunkat el is tudtuk játszani néhány párszáz fős koncerten idén szeptemberben, és nagyon szépen beleolvad a repertoárba.
– Tibi koronás lett, emiatt csúszott a forgatás is. Te hogy állsz a járványhoz? Félsz?
– Tavasszal minden hónapban változott a véleményem. Egyszer azt gondoltam, hogy gyorsan vége lesz és ez az egész csak egy pofon az emberiség számára, hogy észrevegye, mit tett a világgal, de be kellett látnom, hogy ennél sokkal félelmetesebb a helyzet. Megpróbálom az egészet jól felfogni, s igyekszem azokkal a dolgokkal többet foglalkozni, amire a rohanásban nem volt idő. Dobolok, edzem, futok, biciklizünk a lányokkal, lemegyünk a Duna-partra.
Úgy kellene ebből az egészből kijönni, hogy értéket képviseljünk és emberileg is még jobbak legyünk. Fel kellene fogni, hogy mennyire kis porszemek vagyunk a világban. Szerénynek kell lenni. Szeretném a szebb világot, és bízom is benne. Mindenki tegye a dolgát és szeressük már egymást, emberek! Nézzünk a tükörbe és szedjük össze magunkat.
– Volt az a Zsebrocky címlap, amit a közelmúltban posztoltál… Hogyan szereled le a rajongókat, akik többet szeretnének? Állítólag a B oldalon kezdődik az igazi élet.
– Jól kezeljük őket! (nevet) Minden tagnak van barátnője/felesége. 50 évesek vagyunk, és nem mondhatom, hogy megöregedtünk. Jobb állapotban vagyunk, mint valaha és jól vagyunk így. Ha ez az elmúlt ötven év nem volt igazi, akkor nem tudom, hogy mi az igazi élet. (nevet)
– Most úgy érzed, hogy lehiggadtál?
– Eldöntöttem magamban néhány dolgot. Azt szeretném, ha benőne a fejem lágya. Életem során megszoktam, hogy olyan szabad vagyok, mintha egyedül lennék, pedig nagyon sokszor nem voltam egyedül… most próbálok ezen változtatni. Megpróbálok visszafogottabban élni. Nem szeretnék senkit megbántani, s ez a párkapcsolatomra is igaz. Nehéz úgy szabadon élni, hogy otthon van a barátnőd, és te azt gondolod, hogy bármit megtehetsz, közben pedig fájdalmat okozol neki – ezt én már nagyon nem szeretném. Szóval, vagy szabad vagyok és mindent megtehetek, vagy párkapcsolatban élek és igyekszem normálisan viselkedni.
– Gondolom, a lányaid jelenléte is megerősíti ezt benned, hiszen már ők is értik ezeket a dolgokat.
– Olyan korban vannak a lányok (9, 12, 14 évesek), hogy már “jól látnak”. Nagyon mély kapcsolatom van velük, és sok lelki dolgot is megbeszélünk egymással. 1-2 hónapos történet, hogy rámtört ez az érzés. Hogy nem jó az, ahogyan eddig csináltam: hogy egyfolytában az őszinteségről és a szeretetről beszélek nekik, közben pedig tudom, hogy milyen sokszor megbántottam a barátnőimet életem során. Nem lehet annyira szabadon élni, mintha mindent megtehetnél. Ha ezt szeretnéd, akkor úgy illik és úgy tisztességes, hogy inkább legyen egyedül az ember.
– Látom a közösségi felületeiden, hogy gyakran vagy víz közelében, főleg Sződligeten, a Duna-parton. Ezek szerint fontos is számodra a közelsége.
– Anyukámmal nőttem fel (kétéves koromban elváltak a szüleim, és egyke vagyok), aki nagyon féltett mindentől, ezért elég későn tanultam meg úszni. Emiatt sokáig féltem is a víztől. Harmincévesen tanultam meg úszni, és akkor vált nagyon fontossá számomra a víz közelsége. Fürdő, szauna, most pedig a Duna (3 percre van tőlünk). Sződliget egy csoda, lelke van ennek a helynek! Amikor meditálok, akkor is azt képzelem, hogy a Duna-parton vagyok.
– Milyen formáját választottad a meditációnak?
– Rákattantam az agykontroll egyik verziójára, és igyekszem reggelente (és gyakran este is) időt szánni rá. Próbálok lemenni alfába és elképzelni a megvalósítandó pozitív dolgokat.
– Sok zenész, színész jógázik is…
– A jóga olyan fájdalmas, hogy közben csillagokat látsz! (nevet) Ennek ellenére próbálkoztam már vele, s szeretném is újra elővenni.
– Kiad most Kowalsky egy, harmincnapos online jógaprogramot, hallottad?
– Voltam nála jógázni, szóval biztosan kipróbálom, mert nagyon szerettem hozzá járni. Köszi a tippet!
– Vannak gyerekkori, kamaszkori emlékeid a Balatonról?
– Balatonfenyvesre jártunk gyerekkoromban. Nagy mérföldkő volt, amikor eljutottunk, mert nem volt pénzünk. Az egyik – most már – zenésztársunknak volt ez a fenyvesi házuk, s 16-17 évesen nyaranta a barátokkal is oda jártunk.
Hatalmas bulik voltak! Diszkók, csajok, s már akkor is zenéltünk. Bár úgy néztünk ki, mint a nők – a glam vonalat nyomtuk, sminkeltük magunkat, tupíroztuk a hajunkat, és a legsötétebb ruhánk is rózsaszín volt. (nevet).
– S a zenekarral milyen érzés a Balatonnál fellépni?
– A Hooligans-szel is rengeteget játszottunk a Balatonnál. Imádtam a siófoki bulikat! Akkor még nem Plázs volt, hanem Beach House, vagy az akkori Danubius karavános bulik is őrületesek voltak. Siófokra jobb nem gyerekekkel menni, mert ott éjszaka a buli nagyon durván beszippantja az embert. (nevet)
– Manapság melyik részen szerettek fellépni? Milyen emlékezetes zenekaros élményeitek vannak a Balatonról?
– Szigligeten, a vár aljában. A közönség egy része ül velünk szemben, sokan pedig a hegyoldalban, azon a részen, ami megy fel a várhoz. Az egész zenekar számára különleges élmény. Közben pedig ott van tőled jobbra a Balaton látványa. Volt egy olyan alkalom, amikor szigligeti és balatonlellei fellépésünk volt egymás után. Lellét elmosta az eső, így egész nap Szigligeten “Balatonoztunk”, strandoltunk.
Fotó: Hooligans hivatalos
– Ha azt a szót hallod, hogy Balaton, mi jut eszedbe?
– A buli! (nevet)
– Hogyan készülsz, milyen lesz az idei karácsonyotok?
– Szép ünnep a karácsony, de az a lényeg, hogy együtt lesz a család, mindenki egészséges, a többi nem érdekel. Csak a lelki része érdekel igazán.
Nyitókép: Hooligans hivatalos
