Kovács Emőke | 2021.03.14. 06:00

Beszédei miatt elrettentő büntetést kapott a kiliti református lelkész

Nem messze a Balatontól, a kőröshegyi temetőben áll egy sír, „Álmod legyen csendes, a föld legyen könnyű" sírfelirattal, Gaál György református lelkész nevével. A visszafogott emlékhelyre tekintve azonban kevesen tudják, hogy az ott nyugvó, egykori kiliti református lelkész az 1848-as forradalom és szabadságharc idején mondott felségsértőnek talált beszédei miatt elrettentő büntetést kapott.

A császári és királyi haditörvényszék ítélete így hangzott 1850. februárjában: „Gaál György (…) 35 éves, református lelkész Kilitiben, nős, gyermektelen, törvényes alapon megállapított tény alapján és részben beismerése, részben szavahihető tanúvallomások szerint megállapítást nyert, hogy a forradalmi kormánytól és annak szerveitől kapott parancsokat nem csak átvette és kihirdette, de a felségsértő, felforgató párt múlt évi április 14-én Debrecenben, a legfelsőbb uralkodó család trónfosztásával kapcsolatosan július 15-én Ságváron tartott népgyűlésen egy lázító és az általános felkelésre szító beszédet mondott, melyben a cs. kir. osztrák kormány ellen is gyalázó kifejezést használt, végül május hónapban, lelkészi körletében a népfelkelők szervezésében és felfegyverzésekor igen veszélyes és forradalom javára igen sikeres tevékenységet fejtett ki. Gaál György vádlott ezért a bűncselekményért – a felségsértésért – az 5. hadicikkely utasítása és kapcsolatosan 1848. október 3-án kelt legfelsőbb kézirattal valamint 1848. július 2-án kelt báró Haynau Őnagyméltósága a cs. kir. táborszernagy úr és hadseregparancsnok utasítása szerint a tulajdonában levő vagyon elvesztésével, mely a forradalom által okozott kár pótlására szolgál, kötél általi halállal büntetendő.”

Ki is volt Gaál György? Mit tett a szabadságharc idején?

1814-ben Tolna megyében született, majd az elemi iskolák befejezése után, a pápai református főiskolát végezte el. 1846 áprilisától szolgált Kilitiben. Ebben az évben házasodott meg, a látrányi református lelkész leányát – Gulyás Esztert – vette feleségül.

A szabadságharc idején, 1849. július 16-án a környező falvak lakói előtt, Ságvár és Kiliti közti részen a szabadságharc folytatására buzdította a hallgatóságot. 1849. októberében már Pesten hallgatták ki, a források arról tudósítanak, hogy

az ellene szóló – meglehetősen rosszindulatú – tanúvallomások miatt kötél általi halálra ítélték, mely ítéletet Haynau mérsékelte: 20 évnyi, vasban töltendő várbörtönre.

1850. áprilisától már a hírhedt kufsteini várbörtön egyik magyar foglya volt. Népes és neves társaság vette körül, köztük Czuczor Gergely híres papköltő is. A várfogságból – amnesztia útján – 1856. júliusában szabadulhatott, de kiliti szolgálati helyén már más töltötte be a lelkészi posztot. Ezért felesége szülőhelyére, a szintén Balaton közeli településre, Látrányba vonult vissza, majd még 4 esztendőig rendőri felügyelet alatt tartották.

1857 novemberétől Mágocson szolgált, de 1859. áprilisától egészen haláláig Kőröshegy megbecsült református lelkésze lett.

A hosszú börtönévek, a megpróbáltatások nem törték meg, a korabeli visszaemlékezés szerint: „Idejövetelekor meglehetős zilált állapotokat talált. Az egyház javai nem kellő gondossággal kezeltettek, nem kellőleg hasznosíttattak. S ő vaskézzel, de lelkipásztori bölcsességgel fogott az egyház ügyei rendezéséhez. Az egyház adósságait pár év alatt letörleszteté, 1862-ben új papi lak építéséhez kezdtek. Már tető alatt állott az épület, midőn ugyanez év aug. 26-án egy öt éves gyermek gondatlansága az új paplakot, templomot, tornyot, harangokat, orgonát, tanítói lakot, iskolát, szóval az összes egyházi épületeket elhamvasztá. azonkívül még mintegy 43 lakosnak összes épületei (nagy részben reformátusoké) semmisültek meg. Maga a pásztor egyik hívének házába vonult meg családjával együtt. Neki is elégett mindene úgy, hogy élelme is alig maradt. Kétségbeesve a jövő felett, a nép már arról gondolkozott, hogy elhagyja ősi faluját, új helyet keres, de a buzgó pap, a páratlan lelki vezér ekkor mutatta ki igazán a szenvedések tüzében megacélosodott jellemét. Buzdított, lelkesített, küzdött, szóval és példával, hogy népét, gyülekezetét újra talpra állítsa. Felkereste leveleivel, gyakran személyesen is megyéje intéző férfiait, felhívta az elárvult népre figyelmüket, közöttük pénzt, adományokat gyűjtött, híveit pedig kitartásra és különösen munkára lelkesíté.”

Gaál György erőfeszítéseinek következtében a kőröshegyi református egyházközség újra talpra állt: ismét lett templom, paplak, harangok, új iskola, tanítólak és orgona. 1873-ban érdemei elismeréseként megválasztották a Külső-Somogyi Egyházmegye vezetőjének, 1877-től pedig az egyházkerület bírája lett.

Gaál György személyes megpróbáltatásai azonban tovább folytatódtak: súlyosbodó hályogbetegsége miatt rövidesen megvakult, és 1877-ben befejezte lelkészi munkáját. Sajnos családi csapások is sújtották: gyermekei meghaltak, egy unokája maradt. Elveszítve szemevilágát még 19 esztendőt élt, 1896-ig. Egyházközsége mindvégig megbecsülte, és kitartott mellette. A kőröshegyi temetőbe is nagy tömeg kísérte végső nyughelyére. Sírja ma már nemzeti emlékhely, országos védelem alatt. A református gyülekezet 1984-en avatta fel azt az emléktáblát, mely egykori lakóházának falán hirdeti a hős kiliti, később körőshegyi lelkész nagyságát, történelmi jelentőségét, egyházszervezői állhatatos munkáját.