A tányér egyik felén az Angusmarha, a másikon a Murray Grey fajta húsa, ugyanúgy elkészítve. Igazi gourmannak kell lenni hozzá, hogy valaki megkülönböztesse őket. Az egyik porhanyósabb, a másik kevésbé, ám az szaftosabbnak tűnik. Csupán ennyi a különbség első ízlelésre a két szarvasmarhafajta húsa között.

Melyik szelet Angus, melyik Murray Grey? Fotó: Turbéki Bernadett

Sok tekintetben hasonlítanak tartásukat illetően is. Legalábbis ez derült ki a kísérletsorozat után, amelyet 2015-ben egy pályázatnak köszöngetően indítottak el. Azt vizsgálták, hogyan viselkedik a két fajta azonos tartási-takarmányozási körülményeket követően, milyen különbségeket produkál és van-e különbség az ízvilág tekintetében. Azért volt szükség a vizsgálódásra, mert az Angus fajta, amelyik már az évek során bevonult a gasztronómiai köztudatba, egyre nehezebben bírja a klímaváltozással járó hőséget.

Delel az Angus gulya a Nagyberekben Fotó: Turbéki Bernadett

– Azokban a tehenészetekben, ahol istállóban tartják az állományt, könnyebben megoldják az állatok hűtését, ám azok a húsmarhák, amelyeket legelőn tartanak, egyre nehezebben viselik a hőséget, tekintve, hogy barna és fekete szőrük van – mondta Stefler József, a Brit Húsmarhafajtákat Tenyésztők Egyesületének elnöke. Ezért jött szóba a tudatos táplálkozást segítve az Ausztrál Murray Grey fajta is, amelyiknek szürke szőre nem engedi nagy mértékben felmelegedni a jószágot. Az összehasonlítás során kiderült, hogy mindkét fajta szinte azonos eredményeket produkál a legtöbb tekintetben, viszont az ausztrál fajta testhőmérséklete világosabb szőrének köszönhetően 5-10 fokkal alacsonyabb marad a hőségben. A szakemberek szerint ez nem azt jelenti, hogy az 1960-as években hazánkban megjelent Angust leváltanák a 2015-ben behozott új fajtára. Inkább az Angus fekete és a barna színét váltanák szürkére keresztezéssel.

A barna szín sem előnyös már a szarvasmarháknál Fotó: Turbéki Bernadett

A balatonfenyvesi Hubertus Bt. nyolc éve foglalkozik Angusokkal. A Nagyberekben három területen legeltetnek, az állomány úgy 1500 egyedből áll. A szarvasmarhák csupán a téli időszakban kerülnek féltető alá, ám az egyre szélsőségesebb időjárást, főleg a forró nyári napok viszontagságait nehezen élik meg még az árnyékban is. A marhatenyésztők nemcsak az árnyékolásban látják a megoldást, hanem az állatok színének megváltoztatásában, amelyet egy másik, hasonlóan jó tulajdonságokkal bíró fajtával keresztezés útján oldanának meg.

Komoly fejtörést okozott, melyik lehet az Angushús Fotó: Turbéki Bernadett

Éttermükben az egyik legkülönlegesebb fogásként szerepel a húsa. Bár egyelőre arról szó sincs, hogy a Murray Grey leszorítaná a gasztronómia területéről az Angusokat, a tulajdonos Oliver Hahnenkamm szerint egy fokozatos fajtaváltás elképzelhető.

A magyar mindig is marhafogyasztó volt

A magyarokról tévesen terjedt el, hogy sertésfogyasztók-hangzott el a kóstoltatáson.

Oliver Hahnenkamm és Horn Péter tapasztalatot cserélt Fotó: Turbéki Bernadett

– Ha végignézünk a történelmünkön, láthatjuk, hogy a marhahús és a hal volt az, ami megmentette Magyarországot az éhinségtől. Sőt, Európa némely országában a magyar szarvasmarháknak köszönhetően nem haltak éhen a különböző történelmi korokban. Volt olyan időszak, amikor háromszázezer szarvasmarhát hajtottak el Nürnbergig, ami egy 800 kilométeres sort jelent – mondta Horn Péter akadémikus, a Murray Grey Tenyésztők Egyesületének elnöke. – A magyarok génjeibe bele van kódolva a marhahús szeretete, többet kellene fogyasztanunk belőle – tette hozzá a professzor a kóstoltatáson.