Az egytestű hajók között már bezsebelték a győzelmet a Genfi-tavi tókerülő versenyen, a Bol d’Oron, ahol óriási viharba keveredtek, valamint a német Boden-tavi Rund um-on. A harmadik megmérettetés a július 18-án zajló balatoni Kékszalag, a szezont pedig szeptemberben az olasz Garda-tónál rendezett Centomiglia-n zárják.
Négy nagy tókerülő, négy győzelem. Lehetséges? A likeBalatonnak Hoffmann Henrik, a Balaton Turizmus Szövetség elnöke, a Raffica legénységének tagja mesélt arról, hogy milyen reményekkel vágnak neki a legendás magyar tókerülőnek.
Hoffmann Henrik a Raffica hajón (Fotó: Török Brigi)
– Hogyan került a Raffica hajó 14 fős csapatába?
– Czégai Péter olimpikon vitorlázó barátomat idén taktikusnak kérték fel, így együtt szegődtünk el erre a hajóra. Ez az első évem a Raffica-n. Az első versenyen, a Genfi-tavi nagy viharban jól összekovácsolódott a csapat, és befogadtak minket. Király Zsolt kormányosnak mindig nagyon felkészült gárdája van, de nehéz 14 olyan jól képzett embert összeszedni, akik éppen ráérnek külföldi utazást is vállalva versenyezni. Így ürült meg az a két hely, amire mi érkeztünk és gakorlatilag egy verseny alatta stabil csapattagokká váltunk.
110 km/h-s széllel is meg kellett küzdeniük a Genfi-tavon (Fotó: Török Brigi)
– Ön mikor kezdte a vitorlázást és milyen eredményei vannak?
– Balatoni gyerek vagyok, akinek vendéglátással foglalkoztak a szülei. A nyári szezonban mindig sok volt a munka, keveset értek rá velem foglalkozni. 9 éves koromban beirattak egy vitorlás táborba és gyakorlatilag ottragadtam (nevet). Több mint 30 éve vitorlázom, legtöbbször Czégai Péter barátommal. 15-szörös magyar bajnok vagyok sokféle hajóosztályban. A tengeren volt egy jó csapatunk, ötször egymás után mi nyertük a tengeri bajnokságot. Bavaria 42-vel, 8 méteressel, Schärenkreuzer 30-assal, sokféle hajóosztályban sikerült már felérnem a dobogóra, van már otthon néhány kiló érmem.
– Mit lehet tudni a Raffica hajóról, mi az érdekessége?
– Ez egy Olaszországban gyártott Libera típusú versenyhajó, amelynek nincs tőkesúlya. Két nagy kiülőkeret van az oldalán és trapézolás történik rajta, vagyis az árbóchoz rögzített drótköteleken lógnak ki az emberek. Gyenge szélben is nagyon gyors, nagyok a vitorlái, a legkisebb orrvitorlája is közel 100 négyzetméteres. A súlya rudazattal, vitorlákkal együtt nem több, mint 1500 kg, és erre jön rá a legénység. A tőkesúlyos hajók ennél jóval nehezebbek. Egyébként 20 éves konstrukció, de kiállta az idő próbáját és a mai napig a nagy, modern hajókat meg lehet vele verni, ahogy történt a Genfi-tavon és a Boden-tavon is.
Izgalmas dolog, amikor utazunk vele, mert ez egy nagy szerelvény, nagy hajó. Állandóan építeni kell, 20 méter magas árbóca van, nem lehet vízen tartani, nem lehet a kikötőben megállítani, hiszen ha nincsenek rajta emberek, akik egyensúlyban tartják, akkor felborul. Aznap reggel, amikor a verseny van, daruzunk és akkor tesszük a hajót a vízre. A verseny végeztével sem lehet otthagyni, ki kell emelni és kocsin kell tárolni.
A Raffica-nak 20 méter magas az árbóca, nem lehet csak úgy otthagyni (Fotó: Török Brigi)
– Mire lehet számítani a Kékszalagon?
– Én gyenge szélben reménykedem, hiszen akkor gyorsabbak leszünk a többiekhez képest. A Raffica testvérhajója a Principessa, valamint a Lisa a legnagyobb ellenfelünk, de adott esetben sok katamarán is megelőzhető.
– Turisztikai munkájában hogyan tudja hasznosítani a négy állomásos európai versenykihívást?
– Az ember látja, hogy külföldön hogyan szervezik ezeket a versenyeket, és hogy ott milyen turisztikai terméket alakítanak ki belőle. Sok tapasztalatot lehet szerezni. A Genfi-tó jó példa, de a Boden-tavi versenyhez képest a mi Kékszalagunk sokkal jobb. Nagyon büszkék vagyunk a Kékszalagra, mert ezek közül az európai versenyek közül a leghosszabb, sőt ma már a legnagyobb létszámú is. Szeretnénk megnyerni egy éven belül mind a négy versenyt, melyek közül a Kékszalag egyébként a legnehezebb a Balaton változatossága miatt.
Krausz Andrea
(Fotók: Török Brigi)
