Magyar nevei: fogas, balatoni fogas, fogassüllő, szellő, fehérhúsú csuka;
Tudományos neve: Sander lucioperca;
Angol neve: Zander
A süllő horgászata: Nehéz horogra csalni, hiszen rendkívül óvatos. Magyarországon mégis gyakori horgászzsákmány, hiszen szinte az összes folyó- és állóvízben megtalálható. Oxigénigényes hal, ezért eredményesen a folyóvizekben a kavargó, örvénylő részeken horgászhatjuk, de még inkább azokat a helyeket látogatja, ahol zúgók – áteresztők, zsilipek és duzzasztók – vannak. A mederben nagyobb kő vagy tuskó mellett szívesen tanyázik, szereti a búvóhelyeket.
Süllőző horgászmódszerek: fenekezés, úszózás, pergetés, mártogatás
Szaporodás: Az ívás ideje márciusban kezdődik a még hideg, nagyjából tízfokos vízben. A süllőknél is a férfi „hordja a nadrágot”: az ívóhelyet a hím süllő választja, és az ikrák lerakása és kikelése alatt őrködve gondoskodik az ivadékok biztonságáról.
Táplálkozás: Fogtak már pufival és csontival is süllőt, ám a horgászok számára továbbra sem derült ki, hogy szándékosan akadtak-e így horogra, vagy csupán a horog körül legyeskedő kisebb halakat próbálták elkapni, és a horog szálkája így akadt a szájukba. Egyébként kishalakkal, ikrával, rákfélékkel és a vízfelszínre hulló bogarakkal táplálkoznak.
Horgászati szabályozás: Horgászati tilalmi ideje március 1. és április 30. közé esik, a legkisebb kifogható mérete 30 centiméter.
Rekordok: Magyarországon a legnagyobb, 14.96 kilogrammos példányt 2007-ben fogták, míg a világrekordot 1990-ben jegyezték, 18.70 kilogrammal, a Duna ausztriai szakaszán.