Magyar Elek több mint kilencvenéves szakácskönyvében rátaláltunk a tökéletes malacsültre, amit a szerző az újévi ebéd főfogásaként tálal fel. A Balatonnál is kedvelt fogás a ropogós malacsült, megmutatjuk, hogyan lesz felejthetetlen ez az ünnepi fogás.
„Újév napján ebédre esedékes, nem pedig szilveszter estéjén vacsorára. A szilveszteri estebédre hal, nyúl, vagy szárnyas, vagy mind a három dukál. A hal elúszik, a nyúl elszalad, a szárnyas elrepül az ó-év gondjával, bajával, szerencsétlenségével. A visítozó kis malacnak meg lehet húzni a fülét, vagy a farkincáját éjfélkor, a két esztendő mesgyéjén, de őt magát megenni csak másnap délben szabad, amikorra módjában volt már idetúrni orrmányával az újév szerencséjét.”
Újévi ebéd
- Savanyú malacaprólék leves apró morzsagombóckákkal
- Meleg sonka burgonyapürével
- Ropogós malacpecsenye, párolt gesztenyés vöröskáposzta, ecetesuborka
- Farsangi fánk málna- és baracklekvárral, narancs
Forrás: Fortepan
Mi a titka a ropogós malacpecsenyének?
„Különben már maga az is szerencse, ha az ember a szilveszteri lumpolás mámorát ebédig jól kialussza és katzenjammer-mentes gyomorral ülvén az újévi asztalhoz, zavartalanul átadhatja magát a ropogós bőrű, gyenge húsú malacfej, avagy comb élvezetének.
Az élvezet csak akkor lehet tökéletes, ha egyrészt szopós (úgy 3-4 hetes) malac került a konyhánkra, másrészt az elkészítése a megfelelő furfangos módon történik. Ilyen megfelelő mód az, amidőn a megtisztított és megmosott malacot egészen szárazra töröljük, kívül-belül besózzuk s jó félóráig békében hagyjuk. Akkor újra szárazra törüljük.
A hasába kevés majoránnát és köménymagot s a felesleges nedvesség felszívására egy zsemlyét teszünk. A szájába viszont almát illesztünk. Most azután az egész malacot vékonyan bekenjük fagyott disznózsírral, négy lábát szétterpesztjük s úgy helyezzük a tepsibe és ezzel együtt a sütőbe vagy (ami sokkal jobb) a kemencébe.
Nem szabad hirtelen sütni, csak mérsékelt tűzön és körülbelül negyedóránként meg kell kenni finom olajba mártott kenőtollal, vagy bedörzsölni füstölt szalonna bőrével. Mikor már szép piros, még egyszer megkenjük, minekutána még tíz percig sütjük. E tíz percnek elmúltával sürgősen kivesszük a sütőből s trancsírozó deszkára tesszük.
Legelőször és pedig rögtön, a fejét csapjuk le, hogy a belsejében levő gőz eltávozhasson és meg ne puhíthassa ropogós bőrét, melynek olyannak kell lenni, mint az üveg. (Ami alatt persze nem az értendő, hogy olyan ízetlennek is és hogy össze kell vágnia az ember száját.)
Eredeti alakjában állítjuk össze a tálon. A fején nyílást hasítunk, hogy könnyen hozzáférhessünk az agyvelejéhez, mely sózva, borsozva még e nagyszerű pecsenyének is különleges kitűnősége.”
Az idézetek és a receptek forrása Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve
Nyitókép: fortepan
