Gaál Gaszton (1868-1932) sok-sok szállal kötődik Somogy megyéhez, a Balatonhoz és Balatonboglárhoz. Fontos azonban, hogy politikai pályafutásának állomásait is megismerjük, mert sajátos alakja volt mind a dualista, mind a két háború közti országgyűlésnek. 1906-ban – alengyeltóti választókerületből – a Függetlenségi Párt képviselőjeként szerezte meg mandátumát, mint nagybirtokos képviselve az agrárium érdekeit.
A Tanácsköztársaság idején rövid ideig menekülni kényszerült, majd a 133 napos kommunista diktatúrát követően Somogy, Tolna és Baranya vármegye kormánybiztosa, később Somogy vármegye főispánja lett. 1921 és 1922 között a Nemzetgyűlés elnöki pozícióját töltötte be. A Nagyatádi Szabó István által alapított Kisgazdapárt képviselője lett, 1926-ban saját pártot alapított (Agrár Párt), majd 1931-ben a Kisgazdapárt elnökének választották. A politika mellett az ornitológia és a régészet is igen érdekelte: Hermann Ottó munkatársaként végzett madártani kutatásokat az 1890-es évek végén.
A sokoldalú politikus, Gaál Gaszton erős kötődése a balatoni térséghez a 19. század végén megkezdődött: nagybátyja, Szalay Imre lellei gazdaságának magángyakornoka lett 1892 és 1894 között, majd 1900-tól Keszthelyen és Révfülöpön gazdálkodott. 1902-től a balatonboglári – neoklasszicista stílusú – Bárány kastély vált az otthonává, s ugyan már korábban is elkötelezetten képviselte e vidék érdekeit, de ezt követően kiemelt figyelemmel kísérte lakóhelye és a Balaton fejlesztésének kérdését.
1904-ben a megalakuló Balatoni Szövetség – amely nagy hangsúlyt fektetett e vidék modernizálásának ügyére – vezetőségi tagja lett. Később a boglári fürdőegyesület elnökeként sokat tett a helyiekkel– különösen Sümegi Vilmossal, id. Kotsis Ivánnal – a község felemeléséért: közbenjárt a katolikus templom megépítése ügyében, az egykori Kopaszhegy – mai Várdomb – fásításával példát mutatott a vidék lakóinak.
Napjai, egy nyilatkozata szerint, így teltek Bogláron: „…a gazdaságomból élek – mondotta. Csak estefelé hat óra tájban megyek ki a sétányra a fürdővendégek közé sétálni. Rendes sétatársam Sümegi Vilmos barátom, akivel mindenről elbeszélgetünk, ami adódik: politikáról, gazdaságról és a Balatonról.”Kevésbé ismert tény, hogy Gaál Gaszton és Sümegi Vilmos javaslatára építették meg a boglári Vásárcsarnokot, valamint szintén kettejük közbenjárására érkezett meg a fővárosból Boglárra, a község szociális gondjainak enyhítésére a Szociális Missziós Nővérek Rendháza, 1925-ben.
1928-ban – érdemei tiszteletére – díszpolgárrá választották és határoztak arcképének megfestéséről. 1929 igen fontos dátum mind Boglár, mind Gaál Gaszton életében: ekkor helyezték Varga Béla plébánost Balatonboglárra, aki a későbbiekben politikai elveinek hű és konzekvens képviselője, folytatója lett. Varga Béla nyilatkozataiban mindig tisztelettel adózott egykori szellemi patrónusának:
„…segítséget Gaál Gasztontól kaptam, aki a környék legnagyobb birtokosa, a Kisgazdapárt alapítója volt. Óriási tekintély volt, a nemzet atyjának nevezték. A becsületesség, a tisztesség, a bátorság, a hazaszeretet példaképe volt. Az akkori kormányzat nagy ellenfeleként földosztást követelt a magyar parasztságnak… szinte naponta találkoztunk. Sétáink alatt beavatott az elképzeléseibe, abba, hogy jogot kell adni a parasztságnak. Ehhez kérte az én segítségemet. Segített a templomépítkezésnél, s mindenben, amit a falu felvirágzása érdekében tenni akartam. Ekkor már tervezte a párt megalapítását, s bemutatott a barátainak. Sétái nagy élményt jelentettek nekem. Amikor sétálni indult, bekopogott hozzám és elindultunk. Elmondta életét, tapasztalatait, elképzeléseit. Nem lakott messze a plébániától és vasárnaponként megtelt az utca látogatókkal. Messziről is eljöttek Gaál Gasztonhoz a panaszaikkal, kérelmeikkel. Hogymennyien keresték fel, azt csak halála után tudtam meg, amikor a segítségre várók nekem írták a leveleiket, s hozzám jöttek a bajaikkal: Gaál Gaszton ezt mondta, Gaál Gaszton azt ígérte… Ő mindenkin segített, s tőle tanultam meg, hogy nincs kis ügy, nincs halasztható dolog. Mindenkin akkor és ott kell segíteni, amikor kérik. Nagyon szép titulust kaptam akkor, amire ma is büszke vagyok: „Gaál Gaszton plébánosa” lettem.”
Gaál Gaszton 1932. október 26-án hunyt el Balatonbogláron, a világhálón is fellelhető filmhíradó tanúsága szerint nagy tömeg kísérte utolsó útjára, a boglári temetőbe.A korabeli leírások szerint meggyőződésének ereje, puritán, férfias egyénisége tiszteletet ébresztett mindenkiben. Balatonboglár büszkén őrzi emlékezetét: 1994-ben Pro urbe emlékéremmel tüntették ki és az 1990-es alapítású cserkészcsapat is az ő nevét viseli. Most, 2018-ban, Gera Katalin szobrászművész alkotása – mely a római katolikus plébániatemplom kertjében áll – is hirdeti a település nagylelkű lakójának emlékét, aki önzetlenül és nagy hittel vitte véghez Boglár fürdőtelepüléssé fejlesztését és lerakta a Balaton-kultusz megteremtésének alappilléreit.
Szöveg: Kovács Emőke
