Akadnak köztük a kultúra támogatói, fürdőtelepek létrejöttének ösztönzői, az épített örökség gazdagítói vagy akár gazdasági reformerek. Áldásos tevékenységük szinte minden tavi településen tetten érhető.

Balatonfüred és az Esterházyak

Történelmi utazásunkat indítsuk Balatonfüreden, ahol nyomon követhetjük, hogy a neves családok a XIX. század elejétől részt vettek a helyi társas, kulturális és sportesemények előrébb mozdításában, de tevékenységük egyik legfőbb érdeme Füred épített környezetében érhető tetten.

Itt épített szép nyaralót gróf Esterházy László (1810-1891) királyi kamarás. Az eklektikus stílusú jellegzetes épület 1869-ben készült és a család egészen a XIX. század végéig nyaranta rendszeres vendég volt itt. A nyaralás mellett a jótékonykodás is fontosnak bizonyult a család számára: Esterházy fenyőcsemetéket ajándékozott a füredi angolparknak, de ő lett a Balaton-egylet elnöke is.

Sok híresség megfordult Esterházy László nyári otthonában, köztük Esterházy Mihály (1853-1906), aki a füredi sportélet egyik kiemelkedő alakja lett. Mint tehetséges galamblövő, valamint a Balaton-egylet sportszakosztályájának és a Stefánia Yacht Egyletnek a tagja tartják számon a források. A tavi vitorlázás történetébe is beírta nevét. Az Esterházyak társadalmi státuszáról sok mindent elárul az a tény, hogy 1892-ben ebben a villában látták vendégül a tóhoz érkező Stefánia főhercegnőt is.

Az Esterházyak valóban „motorjai” lettek a füredi társas- és vitorláséletnek, egy korabeli feljegyzés szerint:
„A Stefánia Yacht Egylet fénykorát a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején élte és ekkor hajóparkja egyike volt a legszebbeknek az édesvízi hajóparkok között egész Európában. Főurak és gentryk nagyszámban voltak az egyesületnek tagjai és tényleg űzték is a vitorlássportot, a nyári idényt családjukkal együtt javarészt Füreden töltve. Állandóan idejártak azokban az években: Esterházy Mihály gróf elnök feleségével, Esterházy Móric gróf, Esterházy Ferenc gróf, id. Esterházy Ferenc gróf, Esterházy László, Béla, Andor, Károly gróf és felesége, Andrássy Géza gróf és felesége, Andrássy Sándor gróf és felesége, Andrássy Gyula gróf, Károlyi László gróf, Berchtold Miklós gróf és nővére, Széchenyi Béla gróf két leányával, Széchenyi Imre, Géza, Emil grófok, Inkey István báró, felesége, leánya és bét fia, Nádasdy Ferenc gróf, két leánya és fia…”

Szigliget – Puteáni báró

Szigligeten és környékén a Puteáni (Putheány) földbirtokos család tevékenysége kiemelkedő. Puteáni József báró (1811-1869) örökségként kapta meg a szigligeti uradalmat. Fontos politikai szereplő lett Zala megyében: a zalai liberális nézeteket valló reformellenzék vezetőjeként jegyezték.

Deák Ferenc és Csányi László – szintén megyebeli harcostársai – mellett a reformkori nagyok eszmerendszerét képviselte és példát statuálva, az elsők közt volt, mint adófizető nemes, végül 1848 júniusától országgyűlési képviselővé választották, a tapolcai kerületet képviselte. 1849 elejéig a forradalom és a szabadságharc nagy támogatója volt, de Debrecenbe már nem ment Kossuthékkal, visszatért a szigligeti birtokára.

Talán ennek is köszönhető, hogy a felelősségre vonást elkerülte, viszont aktív kapcsolatot ápolt az akkor már a döblingi elmegyógyintézetben lévő Széchenyi Istvánnal. Apja gazdaságát Puteáni Géza (1847-1920) báró örökölte, aki a vidéken számos tisztség betöltője volt (Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének igazgatósági tagja, Balatoni Halászati Rt. elnöke), de sajnos költekező életmódja miatt eladósodott, így nagy birtokának eladására kényszerült és Balatonedericsen élte élete utolsó éveit.

A Puteáni birtokot az Esterházy család vásárolta meg 1910-ben. Esterházy Pál (1861-1932) gróf a neves szigligeti Puteáni kastély építését, szépítését tovább folytatta, elsősorban brit származású felesége – Stritezi Deym Izabella grófnő – hatására. A sokat jótékonykodó feleségre a szigligetiek is jó szívvel emlékeztek. A kastélyt aztán testvére fia, Esterházy János örökölte, aki igencsak jól értett a gazdasághoz, a szigligeti kiskastélyban lakott sokszor. 1945 után azonban a család menekülni kényszerült, az egykori Puteáni-Esterházy kastélyt előbb államosították, majd az 1950-es évek elejétől alkotóház lett, amely a mai napig szolgálja az elmélyülni vágyó írók, költők nyugalmát.

A Hertelendy család a felvidéken

Maradva még a tó északi partjánál és a Balaton-felvidék irányába fordulva, mindenképp beszélni kell a Hertelendy család e vidéken betöltött nagy szerepéről. Az eredetileg Tolna megyei famíliának ugyanis létezett egy lesencetomaji ága, melynek meghatározó képviselője Hertelendy Ferenc (1859-1919) számos fontos helyi és balatoni ügy szószólója lett. Mindamellett, hogy Zala megye főispánja volt, alelnöke lett a Balatoni Szövetségnek, de a legnagyobb elismerést a filoxéra elleni küzdelmével és az észak-balatoni vasútvonal megépítésének szorgalmazásával vívta ki.

Tevékeny élete ellenére 1919. májusában a Tanácsköztársaság proletárdiktatúrájától tartva öngyilkos lett:

„Különösen a szőlészet és a borászat ügyét karolta fel és mint lesencetomaji szőlőbirtokos, a legkiválóbb bortermelők egyike volt. A Balatonmellék filloxera által elpusztított szőlőinek rekonstrukciójából nagy részt vett ki. A tanácsköztársaság az ő birtokát is szocializálta. Ez a körülmény megviselte ugyan, de hamarosan új erővel tudott munkájához látni. Községének direktóriuma azonban szinte naponta eszelt ki válogatott kellemetlenségeket, ami a különben sem erős idegzetű Hertelendy Ferencet annyira elkeserítette, hogy (…) fegyvert emelt maga ellen.” – emlékezett a Köztelek című lap Hertelendy búcsúztatásakor 1919 októberében.

Balatonföldvár és a Széchényiek

A déli part irányába indulva, Balatonföldvár az a település, amely teljes egészében jól példázza: mire képes egy neves család teremtő tevékenysége.

Az egykoron a kőröshegyi Széchényi család birtokában lévő Földvár-puszta, a déli vasút megépülését követően szinte a semmiből nőtt ki és néhány évtized alatt a legkedveltebb és az egyik legmodernebb fürdőhellyé vált.

A gróf Széchényi Viktor tulajdonában lévő földterületet a Széchényiek fölparcellázták, villákat építettek, korszerű fürdőtelepet gründoltak. Mérnöki segítséggel 36 holdnyi területet parkosítottak, egyenes vonalvezetésű utcákat alakítottak ki.

A déli Balaton-part legrégebbi fürdőhelyi kápolnájaként, 1896-97-ben építtette a Széchényi család az akkor Miasszonyunk, jelenleg Kármelhegyi Boldogasszony kápolnát – Balatoni Múzeum

A földvári fejlesztések elindítója az a Széchényi Imre gróf volt, aki a neves fürdőhely megteremtése mellett egy kevésbé ismert, de nagyon lényeges tettével is beírta magát a Balaton történetébe. Ugyanis a XIX. század második harmadában a tó vidékén megjelenő pusztító filoxéravész okozta gondok és károk orvoslása ügyében lépett fel. Őt nevezték ki a déli parti homoktelepítésért felelős kormánybiztossá.

Munkáját nagy szorgalommal és elhivatottsággal végezte. Hálaként feleségéről, Andrássy Máriáról (1865-1953) – nem mellesleg a somogyvári kisdedóvó alapítójáról – nevezték el Mária-telepnek azt a részt, ahol az új szőlők telepítése megvalósult.

Korai halálát követően nem sokkal már szobrot is állítottak tiszteletére, melynek avatóünnepségén a következő részlet hangzott el 1907-ben:

„A nagy magyar tenger partján Széchényi Imre gróf rakta le a fundamentumát a mai Balatonföldvárnak, amely szinte meseszerű gyorsasággal legszebb éke, ragyogó disze lett a Balatonpartnak. És amig egyik oldalon a pihenésnek, a kényelemnek díszes virágkertjét rendezte be, azalatt kissé alább megteremtette Mária-telepet, hogy kenyeret, gondtalan megélhetést biztosítson a magyar munkásnak. (…) Széchényi Imre gróf nagy egyéniségének igazi képét öleli föl e két nagy alkotás: emitt a munka, a jólét képe; amott a megérdemelt pihenés édes nyugalmáé.”

Balatonboglár és a Jankovich család

Balatonboglár esetében a Jankovich család kitörölhetetlen érdemeiről kell szólnunk, akik a XVIII. század végétől legnagyobb birtokosként jelen voltak a településen. 1847-ben gróf Jankovich László (1816-1895) révkikötőjét a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságnak – az induló tavi gőzhajózás céljából – ajánlotta fel, majd igen hosszú ideig Somogy vármegye főispáni tisztségét töltötte be, 1872-ben a Zala-Somogy Gőzhajózási Társaság elnöke lett.

Később róla nevezték el a fürdőtelepet. Jankovich Lászlónak nagy szerepe volt Somogy vármegye gazdaságának modernizálásában, a helyi gazdasági egyletek újraélesztésében. Szőlősgyöröki uradalma a helyi bortermelés egyik központjává vált.

Az Ország-Világ című lapban (1885-ből) a következő laudációt olvashatjuk róla:

„1835-ben lépett a közpályára a kanczelláriánál. Közbecsülés környezi az agg főispánt. Tetőtől talpig igaz magyar ember, lelke, vezetője a társadalmi mozgalmaknak. A somogyi gazdasági egyesületet ő alapította s az elnöke ma is. Az elnyomatás sötét napjaiban vendégszerető háza találkozója volt a bujdosó magyaroknak. Nagy érdemei vannak a Dráva és a Balaton szabályozása körül. Ott van mindenütt, a hol a közjó érdekében tennie kell.”

Tudását azonos nevet viselő fiának is – Jankovich László grófnak (1860-1921) – átadta, aki később szintén kulcspozíciót töltött be a vidéken: Zala vármegye főispánjaként, a szőlősgyöröki családi otthonból irányítva a zalai és balatoni közügyeket.

Szőlősgyörök központjában található – 17 hektárnyi gyönyörű angolparkkal övezett – egykoron barokk, később romantikus stílusban kibővített kúriájuk a megyei és tavi élet fontos központjának számít. 1945 után a birtokot és a kastélyt szintén államosították, majd gyermekotthonként működött, jelenleg a Somogyi Értéktár részeként, védett műemlékként vevőre vár.

A Hunyady család Kéthelyen

A Hunyady család, a Jankovichokhoz hasonlóan szintén kulcsszerepet töltött be a Dél-Balaton vidékén. Gróf Hunyady József (1863-1942), somogyi képviselő, IV. Károly főudvarmestere e térség legnagyobb szőlőbirtokosának számított, a marcali járásban található kéthelyi uradalmuk számított a birtok központjának. A prosperáló szőlőtermelés mellett gróf Hunyady József elévülhetetlen érdemeket szerzett a tavi fürdőélet előmozdítása ügyében is.

Faluszemest, azaz a későbbi Balatonszemest „ő tette az első balatoni villavárossá. Mert míg mások a villatelkeket négyszögölenként húsz-huszonöt koronával adták el, addig a gróf három koronáért adta négyszögölét a legjobb helyen fekvő telkeknek. Két év alatt egy egész utcasor épült ki harmincnégy villával és Faluszemesről ma már elmondhatni, hogy a legszebb kertvárosa az országnak.” – összegezte 1904-ben a Somogyi Hírlap.

Balatonszemesi képeslap – Balatoni Múzeum

Hunyady József 1912-ben a Balatoni Yacht Club elnöke lett, nevét a szemesi Hunyady-telep őrzi. De nem ez az egyetlen vidék a Balatonnál, amelyhez a Hunyadyaknak közük volt. A XVIII. század végén Balatonberény is a család kezelésébe került, ahol renoválták a templomot és gróf Hunyady Imre nevéhez köthető, hogy elsőként építtetett nyaralót (1882) a településen, a könnyebb elérhetőség érdekében gőzhajót is vásárolt. Hunyady Imre jó példája iránymutatónak bizonyult, mert a XIX. század végére már 4 nyaraló is állt Berényben.

gróf Zichy Béla Fonyódon

Fonyód történetéhez szorosan kapcsolódik a Zichy család tagjának, gróf Zichy Bélának (1851-1928) áldásos tevékenysége. Zichy Béla az egyike volt a Balaton-kultusz támogatóinak és a fonyódi hegyen lévő birtokaiból jóval áron alul parcelláztatott fel telkeket, melyeken később a jellegzetes fonyódi villák felépülhettek. Majd a Fonyódi Fürdő Társaságnak ajándékozott 70 holdnyi erdőt is, de támogatója lett a Fonyód-Kaposvár vasútvonal megépítésének.

Megépíttette a híres fonyódi Sirály szállót, anyagi támogatással járult hozzá a fonyódi katolikus templom kivitelezéséhez és a székesfővárosi árvaházak üdülőtelepéhez is négy holdnyi földterületet ajánlott fel.

Fonyódi képeslap – Balatoni Múzeum

A Somogyi Újság már 1900-ban így foglalta össze szerteágazó mecénási tevékenységét: „gróf Zichy Béla mindent elkövetett és máig is elkövet, hogy Fonyód fejlődését, szépségét elősegítse, áldásos keze meglátszik mindenütt, nem akarta soha, – máig sem akarja, hogy a véletlen által birtokai értékemelését, embertársai kárára, egyedül saját zsebje kitömésére kihasználja, teljes mértékben hozzájárult önként, elmondhatjuk – minden idegen befolyás nélkül a Balaton-kultusz emeléséhez, Fonyód-fürdőtelep fejlesztéséhez, és egyedül az lebegett szemei előtt., hogy az üdülést, a gyógyulást a szegényebb sorsú embereknek is hozzá férhetővé tegye. Felosztotta birtokrészének legszebbjét a Balaton partján elterülő lomb koszorúzta magaslatok, mindazok között, akik belőle szerezni akartak.” Zichy Béla tevékenységét Fonyódon emléktábla és a Bélatelep elnevezés őrzi.

1945 után gyökeresen megváltozott a magyarországi történelmi családok helyzete, megítélése, vagyonának állapota. A családok nagy része még időben, vagyonukat hátra hagyva emigrált, akik maradtak, azoknak a méltánytalan elszegényedés, teljes vagyonelkobzás, ellehetetlenítés jutott.

Gondoljunk csak a híres vadászra, Széchényi Zsigmondra, aki 1951-ben a kitelepítés sorsára jutott. A korabeli retorikához hozzátartozott, hogy szinte minden fórumon igyekeztek a magyar történelmi családok tevékenységét egyfajta urizáló kizsákmányolásnak beállítani. Jól példázza ezt a csolnoki bányász az egyik napilapban megjelent olvasói levele, aki 1955-ben Balatonfüreden üdülhetett.

„A múlt hónap 17-től 30-ig szabadságomat feleségemmel együtt Balatonfüreden töltöttem. A környék szépségének leírásához egyszerűen nem találok szavakat. A bányászüdülő rendje, csendje, tisztasága kifogástalan volt. A felszolgált ételek bőségesek, s ízletesek. Az üdülő kultúrfelelősének, Kecskés elvtársnak vezetésével ismerkedtünk Füred környékének szépségével, történelmi emlékeivel. Az esti órákat, s a hűvösebb napokat az üdülő társalgójában és az étteremben töltöttük, ott, ahol a régi világban grófok, bárók, bankárok szórakoztak. Ma már mindez a becsületes dolgozók nyugodt, békés, megérdemelt pihenőhelye.”

Balatonfüred, Bányászüdülő – Balatoni Múzeum

A történelmi igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar történelmi családok több évszázados teremtő tevékenységét 1945 után néhány év alatt lerombolta a gyorsan felépülő kommunista diktatúra, amelynek az egyik legfőbb és üldözendő ellenségévé a magyar arisztokrácia vált.

Ahogy láthattuk az uradalmak állami kézbe kerültek, a kastélyokban gyermekotthonok, párt- vagy szakszervezeti üdülők működtek. Csak a rendszerváltoztatás után sikerült némiképp a műemlék-épületek, történelemi mementok mentését megkezdeni, de sajnos ez nem minden esetben sikerült. Talán napjainkra, a kastélymentő programoknak, rekonstrukciós munkálatoknak, beruházásoknak hatására sikerül némiképp visszaépíteni a magyar történelmi családok múltbéli értékes hagyatékát a Balaton vidékén is.

Nyitókép: Képeslapon egy balatonfüredi Yacht kikötő, 1907 / Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Budapest