„Az egész természet készül csendességre, Csak szivünk intetik elmés ébredtségre!” – írja Ányos Pál, nemzeti irodalmunk lelkes úttörője, költő, pap A lenyugvó naphoz című versében. Ányos Pál neve ismerős lehet minden korosztálynak, ha máshonnan nem a középiskolai tanulmányaikból, aki a XVIII. század pálos szerzetese, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja.
1784 júliusában betegen Veszprémbe vitette magát, ahol szeptember 5-én meghalt, 28 esztendős korában. Jelenleg pedig a veszprémi római katolikus ferences templom kriptájában nyugszik. Máig ismert az általa megalkotott, II. Józsefet gúnyoló kalapos király kifejezés, mely a politikai helyzet, a világi hatalmak kritikájára utal, ami a legtöbb pálos szerzetesre akkoriban nem volt jellemző.
Talán még izgalmasabb, hogy Ányos Pálon kívül még sokakat temettek el itt, eltérő századokban vésett falfeliratok jelzik, kik nyugszanak a kamrákban, amiket sajnos egyelőre még nem tártak fel, így nem tudható, milyen értékes leleteket, fontos emléket őriz még a kripta.
A kripta nem látogatható, de a Vár utcán sétálva érdemes egy percig megemlékeznünk nemzetünk nagyjáról, aki Veszprémben lelte örök békességét.