Bél Mátyás történetíró azt jegyezte fel 1701 telén a Balatonnál, hogy
„Ha beáll a tél, a Balatonon egyszerre kirajzolódik az utak szövedéke, innen is, túlról is szánkókkal húzatják magukat, s hol kedvtelés céljából, hol ünneplésre, látogatásra sűrű vándorlásokat végeznek a partlakók. Ez nem ritkán végzetes szerencsétlenséggel jár.”
El tudod képzelni, hogy a Balaton jégpáncélján menj át autóval a déliről az északi partra?
Fotó: Balatoni Múzeum
Már ekkortájt egyfajta téli útvonalként használták a helyiek a befagyott tavat. Ezt nemcsak a történeti visszaemlékezések és feljegyzések támasztják alá, hanem olyan tárgyi emlékek is, mint az
az 1929 júniusában Balatonszemesen megtalált 1611 évszámú felirattal ellátott urasági kocsi, amely háromszáz évvel azelőtt süllyedhetett el a jeges Balatonban.
Az évszázadok során nagy hagyománnyá és megélhetési forrássá vált a jeges halászat is. A jégen való közlekedés és a téli halászati tevékenység egyaránt rejtett veszélyeket magában, ezáltal a tónál az elmúlt évszázadokban számtalan téli baleset történt. A tavi halászok igencsak értettek bonyolult és összetett munkájukhoz, de sok esetben ki voltak szolgáltatva a téli Balaton szeszélyeinek. A tónál külön mondavilága lett a téli halászbaleseteknek, melyekből sajnos többet is feljegyeztek a krónikások. A györöki, az alsóörsi és a főkajári halászok XVIII-XIX. századi nagy tragédiájáról Eötvös Károly Balatoni utazásában is olvashatunk.
A XX. század elejétől a híradások a különféle jégi balesetekről is tudósítottak, amelynek okozója leginkább az emberi türelmetlenség, figyelmetlenség volt. A tél beköszöntével megtörténtek az első balesetek. 1909. január elején a Pécsi Közlöny ezt jegyezte le:
„Az elmúlt héten a Balaton újból befagyott. A jéghordást mindenütt megkezdték. A Balaton jegén tegnapelőtt kezdték meg az első halászatot. A Balaton jegének e mellett megvannak már a maga halálos áldozatai is. Tegnapelőtt három nő és egy fiatalember Zalából a Balaton jegén Somogyba igyekezett. A jég azonban beszakadt alattuk és mind a négyen odavesztek.
Az egyik asszony vele volt kis gyermekét, esés közben kidobta a vízből. Ez a gyermek megmenekült.”
Aki alatt beszakadt a jég valahol a tó belsejében, annak igen kevés esélye volt a menekvésre
Fotó: Balatoni Múzeum
Sokszor a bajbakerültek mentésére indulók is odavesztek a téli Balatonon
Hamarosan érkezett a következő hír: ugyanebben az évben Salföld közelében is nagy szerencsétlenség történt. Négy ember alatt szakadt be a jég. A fiatalok szerettek volna átjutni a somogyi oldalra, Kislakra családjukhoz:
„Egy kis jégszánkón utaztak, melyet szeges végű botjaikkal sebesen hajtottak. A sebes hajtás lett a vesztük. Ugyanis a nagy rohanásban akkor sem tudták a szánkót megállítani, mikor már igen vékony jégrétegre kerültek, ez leszakadt alattuk s ők a vízbe estek. Segélykiáltásukat meghallották a fiatal asszony ura és Anna nevű nővére, kik azonnal segítségükre siettek, de alattuk is beszakadt a jég és mind a négyen a vízbe fúltak.”
De azokat is megtévesztette néha a téli Balaton, akik úgy tűnt, jó ismerői a tónak. 1912-ben Reé István, a balatoni halászati társaság főfelügyelője vitorlásszánján szeretett volna egy hideg januári vasárnap délután átjutni Fonyódról Keszthelyre. Úgy gondolta, a 12 cm-es, tehát igencsak vékony jégfelület a kedvező szélviszony miatt nem okoz majd gondot. De elszámította magát, és egy rianásba futva kis híján belefulladt a Balatonba. Segélykiáltását a part közelében korcsolyázó Keresztes József fonyódi lakos hallotta meg, aki nagy lélekjelenlétről téve tanúságot, azonnal a főfelügyelő segítségére sietett, és a beszámoló szerint:
„A halálküzdelmet vívó férfit, ki már félig megdermedt, csak úgy tudta megmenteni, hogy kabátjának ujjait összekötötte, aztán hason csúszva megközelítette. Az összekötött kabátot bevetette a vízbe, amelyben Reé István megkapaszkodott és így szerencsésen sikerült is őt veszedelmes helyzetéből kimenteni. Amikor Reé István ismét szilárd talajt érzett a lába alatt, eszméletlenül összeesett.”
Az országúti forgalom átköltözött a befagyott tóra
Akadt, akiket sportolás közben ért a tragédia. 1914 telén egy Szigliget közelében szántalpakon sikló négy fős gyermektársaság alatt szakadt be a jég. Hiába igyekeztek egymás segítségére, mind a négyük halálát a téli Balaton okozta. 1926 karácsonya táján Balatonfüreden egy 15 esztendős lányka a csodával határos módon menekült meg a jeges vízbe fúlástól. A kislány túl messzire merészkedett korcsolyájával a befagyott tavon, majd egy rianás hatására szétnyílt alatta a jégtakaró. Végül lélekjelenlétének és a sportoló társaság gyors segítségének köszönhette megmenekülését.
Sportolásra és a két part közötti közlekedésre is használták a Balaton jegét
Fotó: Balatoni Múzeum
Ebben az időszakban – a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt – sok esetben használták a befagyott Balatont, mint egyfajta országutat. 1932 telén így írt a tudósító:
„Nagy a forgalom a befagyott Balaton jégországutján. Nemrégen fagyott be a Balaton és ma már az egész tavat vastag jégpáncél borítja. A jégen át megkezdődött Somogy- és Zalamegyék között a közvetlen „országúti” forgalom. Az országutakról teljesen a Balaton jegére terelődött át a forgalom, ami jelentős időnyereséggel jár a két szemben fekvő vármegye lakosságára.”
1932 telén szintén izgalmas és eredményes kimenetelű életmentésről szólt a tudósítás. Három gyenesdiási lakos Somogyba indult volna fakutyával egy lakodalomra, de csakhamar beszakadt alattuk a jég. Kiabálásukat a közelben tartózkodó halászok és nádvágók hallották meg, akik náddal fonták be a beszakadt jég környékét, s így húzták ki a dermedt férfiakat.
Téli halászat a Balatonon
Fotó: Balatoni Múzeum
1935 februárjában már igencsak enyhülni kezdett az idő a tónál, de a befagyott víztükör csábította a szórakozni vágyókat. Így történt meg az, hogy Zamárdinál egy lakatosmester, Kenesén pedig egy fiatal fiú és egy lány merültek bele fakutyájukkal örökre a Balatonba. De ugyanezen a télen majdnem tragédia történt a téli Balatonhoz látogató Habsburg Albrecht főherceggel is, aki jégvitorlázni indult Füredről Siófok irányába. Hamarosan azonban nagy hóesés kezdődött, a tó tele volt rianásokkal, Albrecht főherceg jégvitorlása eltűnt a tavi ködben. Végül kiderült a Füreden riadtan várakozók számára, hogy a főhercegnek és kisérőjének még időben sikerült átjutnia Siófokra, ahonnan telefonon értesítették az aggódó sporttársakat.
Volt olyan is, amikor az önfeledt balatoni jéghokizás fordult tragédiába. Huszonéves fiúk egyike alatt beszakadt a jég, villámgyorsan elmerült, csak napok múlva találták meg a holttestét 1940 januárjában. De nem volt szerencsés egyedül elindulni sem, főleg éjszaka, a jeges Balatonon. 1942 februárjában a Boglárról Révfülöpre a jégen hazaigyekvő Ferenczi István az éjszakai viharban megfagyott és másnap a jégen találták meg holttestét.
Minden korosztály élvezte a téli Balatont
Fotó: Balatoni Múzeum
Az 1950-es években még történtek kisebb balesetek, de a későbbiekben már nagyobb figyelmet fordítottak mind a sajtóorgánumok, mind a televízió, a rádió a figyelmeztetésre, olykor rendőrségi tilalmat is bevezettek. Így a téli Balaton veszélyeit jobban ismerték az odalátogatók. Ennek ellenére még akadtak meggondolatlanságból fakadó balesetek. 1968 februárjában, a füredi öbölben egy házaspár a jégen fényképezkedett, de az enyhe időjárás miatt beszakadt alattuk a jég. A férj igyekezett menteni feleségét, aki viszont pánikba esett és a víz alá merült. A férj még minden erejét összegyűjtve folytatta a mentést, majd egy fiatal húzta ki a tóból a már fuldokló házaspárt.
1991-ben a Nemzeti Sport újságban már külön oldalas nagy összefoglalóban hívták fel a figyelmet a befagyott tavaink veszélyeire. A lapban összegzett iránymutatások napjainkban is érvényesek lehetek, ha abban a szerencsében lenne részünk, hogy ezen a télen befagyna a nagy tó. A jégen tartózkodás szabályait az alábbiakban összegezték – érdemes megfontolni manapság is:
„mindig partközelben maradjanak, ott korcsolyázzanak, fakutyázzanak, mert beljebb vékony a jég. Hallás alapján is megállapítható annak vastagsága, mégpedig oly módon, hogy dobjanak követ a jégre, s ha a hang „vékonyan” verődik vissza, akkor baj van! Ha a hang „öblös”, akkor a jég vastag, sportolásra alkalmas. Rianásokat, repedéseket megközelíteni tilos! Ha a véletlen folytán ez mégis bekövetkezik, első teendő, lefeküdni a jégre. Onnan kiabáljon, integessen, amíg valaki a partról észreveszi és segítségére siet.”
2005-ben már arról szóltak a hírek, hogy 17 esztendeje nem történt tragédia a Balaton jegén. Bár kétségtelen, hogy mára már a mentési eszközök is tökéletesedtek (pl. létezik légpárnás mentőcsónak), de továbbra is a józan mérlegelésen és a figyelmen van a hangsúly. Ez érvényes erre a téli tavi időszakra is!
Olvass tovább itt a Balaton téli világáról, a sporttevékenységekről, a téli halászatról, nádaratásról.
Nyitókép: Zalai Hírlap
