Milyen a gyűjtőszenvedély? Egyet, még egyet, és soha sincs vége. A Pest megyei Kocséron élő Csányi Rudolf járműmakettekben „utazik”, pár év alatt több százra gyarapodott a kollekciója. Azzal kezdődött, hogy az interneten kutakodva véletlenül felfedezte az Országos Mentőszolgálat Volkswagen Crafter típusú kocsijának kicsinyített mását.
Annyira megtetszett neki, hogy rendelt belőle egyet. Elindult a lavina, nem volt megállás. Mindig talált kedvére való modellt, legyen az keleti vagy nyugati autómárka, rendszeres böngészője és vásárlója lett az erre szakosodott portáloknak. Csakhogy ez nem olcsó mulatság, akár hét-nyolc-, sőt húsz-huszonkétezer forintot is elkérnek egy-egy darabért. Nyugdíjasként pedig nagyon meg kell gondolnia, mennyit áldoz a hobbijára, ezért csak az olcsóbbak közül szokott válogatni, s azokat alakítja át az elképzelései szerint.
– Kedvenceim a rendőrautók, talán azért, mert mindig vonzott a zsaruk munkája – árulja el a 62 esztendős modellező. –
Nem véletlen tehát, hogy az első makettem is egy ilyen járgány volt, méghozzá a Pogány Madonna főszereplője, Ötvös Csöpi híres-nevezetes Lada 1200-asa (nagy kép). Lényegében az alaptípusból alakítottam ki: átfestettem, matricákat és villogókat raktam rá. A fotózáskor pedig a háttérbe „varázsoltam” Bujtor István alakját és a Balatont.
A legendás Lada 1200-as a Pogány Madonna című filmből – apró változatban
Fotó: Csányi Rudolf
Aztán jöttek a szocialista időkben használt hatósági gépkocsik, majd a rendszerváltás utániak. Nemsokára bővült a kör a magyar mentőszolgálat kocsijaival, illetve a légi mentők helikoptereivel. Ezután következtek az amerikai, ausztrál, dubaji, német, osztrák, svéd, belga, litván, szlovén, horvát, bosznia-hercegovinai hatósági járművek.
Csányi Rudolf különleges darabjai három-négy nap alatt születnek meg. Először a világhálón tanulmányozza a különböző országok rendőrségeinek autóit, majd beszerzi a legmegfelelőbb alapmakettet. Ha szükséges, darabjaira szedi és a kívánatos színre festi. Addigra már internetes fotókról jól ismeri a rendőrautók felszereléseit.
A matricákat képszerkesztő program segítségével előkészíti a megfelelő méretre, kinyomtatja, lefújja színtelen lakkal, majd vízben áztatás után csipesz segítségével felrakja a helyükre. Amikor megszáradt, összeszereli a makettet, s ahol kell, javítja-pótolja a festést. A villogókhoz apró LED-izzókat, a fényhidakhoz pedig műanyag vonalzódarabkákat használ, melyeket kék és piros üvegfestékkel tesz élethűvé. A szirénát némi leleményességgel légpuskasörétből alakítja ki. Ha ránézünk a verdákra, mintha csak az eredetit látnánk – kicsiben.
– Már százötven hatósági járműnél tartok – pásztázza szemeivel a nappaliban tartott gyűjteményét a kocséri férfi. – Most fejeztem be a svájci rendőrség Audiját, illetve a máltaiak Land Roverjét. Ezek a gyönyörűségek úgy mutatnak, ha nem dobozban tárolom őket, csakhogy egyre szűkösebb a hely, a vitrinjeim már beteltek. Ezért úgy döntöttem, hogy a 150-200 darabos személygépkocsi-készletemből csak a legérdekesebbeket, köztük az 1930-as vagy az 1960-as évek példányait hagyom meg, a többit átalakítom rendőrségi autónak vagy eladom.
Az alkotó„garázsában” már több száz miniatűr négykerekű parkol… Fotó: Csányi Rudolf
Csányi Rudolf kézügyessége és türelme egyéb kedvteléseiben is tetten érhető. Korábban gyufaszálból és fogvájóból épített látványos épületeket, valamint intarziákat készített. Bélyeggyűjteményétől már megvált, viszont a természetfotózás a legkedvesebb időtöltése. Megörökíti az alföldi táj szépségeit, a virágokat, bogarakat, de folyamatosan dokumentálja a falujában történő eseményeket is. Egy ideig tagja volt a Legyünk Kocsér Jó Gazdái civil csoportnak, több követendő példával rukkoltak elő, hogy csak a háborús hősök síremlékének felújítását említsük.
– Szeretek nyüzsögni, bár most, a koronavírus-járvány idején vissza kell fognom magamat – mondja beszélgetőpartnerem, akinek aktivitása azért is bámulatos, mert fiatal kora óta kerekesszékes. – A nagykőrösi gimnázium esti tagozatán érettségiztem, miközben telefonkezelő voltam a 21-es Volánnál. Gyerekkori gerincproblémám miatt sorozatos műtéteken estem át, ennek ellenére a jogi egyetemre készültem. Sajnos a sors itt is közbeszólt, mivel kórházban feküdtem, nem tudtam felvételezni, a következőre pedig nem maradt elég kitartás bennem. A rendszerváltásig betanított műszerészként dolgoztam. Megnősültem, két lányunk született, akik már felnőttek. Mivel a szüleim Nagykőrösről kiköltöztek Kocsérra, mi is követtük őket.
Csányi Rudolf különleges szenvedélyére a zsaruk is felfigyeltek. Egy miskolci természetfotós ismerőse történetesen rendőrségi helyszínelő, aki a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályának figyelmébe ajánlotta a maketteket, azóta alkalmasint az ő tárgyfotóival illusztrálják a kék híreket.
Végül az is kiderül, vannak-e elérhetetlen álmai – talán mondani sem kell, hogy azok is a makettkészítéssel kapcsolatosak. Szeretné megalkotni a magyar rendőrség Suzuki Vitaráját, ám az ahhoz szükséges alapmodellnek elég borsos az ára, mostanában viszont másra kell a pénz. De az álom azért álom, hogy egyszer majd valóra váljon.
Forrás: szabadfold.hu
