Szinai Péter szakértővel még februárban beszélgettem, az akkor elsőként hazatérő gólyák kapcsán. Akkor még nem történt meg a gólyaállomány felmérése, és nagyjából 5000 példányra becsülte a madarak számát hazánkban.
— Februári beszélgetésünkben elhangzott, hogy leginkább a Dunántúlon csökken a gólyák száma. Mennyire igaz ez most?
— Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy mindenhol csökken, de a Dunántúlon jobban.
— Mi lehet ennek az oka?
— Egész biztosan összetettebb problémáról van szó, és ebből az egyik a fészkelőhelyeket érinti. A hetvenes évektől a fészkelő gólyák áttértek a kisfeszültségű villamos energia hálózatokra, és a korai évtizedekben a fészekmagasítás még úgy történt, hogy a fészket leszedték és rátettek egy magasítót. Ilyenkor a gólya nem tért vissza a fészkéhez, mert nem érezte a sajátjának. Az utóbbi években már nem ez a gyakorlat, hanem ha hálózati vezetéken lévő fészekre kerül magasító, akkor vagy az eredeti fészekből próbálunk áttenni valamennyit, vagy a nemzeti parkok munkatársai visznek egy fonott fészket pótolva az eredetit. Így már nagyobb a visszatérési arány, de még így sem százszázalékos. A fészkek nagyjából tíz százaléka maradt épületen, ahol ugyanaz a helyzet, hogy az eredeti fészket leverik mondjuk felújítás miatt, hiába tilos. Sokszor olyan kémény épül, amire aztán már nem tud fészket építeni a gólya.
— Mi történik, ha nem foglalja el a fészkét?
— A gólya nem a párjához hű, hanem a fészkéhez. Ezért előfordul, hogy nagy harcokat vívnak egy-egy fészekért. A gólyáknál ugyanis a hímek szerzik a fészket, a tojók csak később érkeznek meg. Ha nincs meg a fészek, amit megszokott, akkor a tojó továbbáll, és abban az évben nem fészkel. Vagyis egyre kevesebb gólya szaporodik.
— Milyen okok állhatnak még az állomány csökkenés mögött?
— Például a táplálkozási terület csökkenése, vagyis hogy a nagy legelők, kaszálók és ezzel együtt a legelő állatállomány jelentősen csökkent, vagy eltűnt. A gólyák pedig ezeket a területeket kedvelik táplálkozás szempontjából. A csökkenés oka lehet még, hogy a gólyákat vonulás közben is sok veszély fenyegeti: elektromos áramütés, mérgezés a növényvédő szerek miatt, illetve Afrikában például a vadászat. A nagyüzemi mezőgazdaság és a nagy mennyiségű növényvédőszer használata sem kedvez nekik, ezeknek is van negatív hatása.
— Ezt világ- vagy Európa-szinten figyelik? Mindenhol csökken a gólyák száma?
— Európát figyeljük, és most úgy néz ki a fehér gólya állomány, hogy Nyugat-Európából szinte teljesen kipusztultak, elvétve találni egy-két példányt. Van egy jelentős állomány az Ibériai-félszigeten., valamint Kelet-Németországtól Oroszországig van egy, és ez a keleti állomány csökken.
— Magyarországon hány gólyafaj van?
— Ezt viszonylag könnyű megjegyezni, mert van a fehér és a fekete gólya. Ez utóbbi ritkább, és kevésbé függ az embertől. Ő megmaradt fákon fészkelő madárnak, kerüli az embert, de ennél a fajnál is van probléma az öregerdők hiánya miatt. És persze vonulás közben ugyanazok a veszélyek fenyegetik, mint a fehér gólyákat.
— Fekete gólyákat hol találunk és mennyi van belőlük?
— Ez a faj a vizes területekhez kötődik, árterek, patakok közelében, mocsaras helyeken és közép-hegységi erdőkben él. Hazánkban főleg a nagy folyók mentén, a Duna árterében, Dráva mentén és Gemencen van a legsűrűbb állomány. Körülbelül 300-350 fekete gólyapár van, a fehér gólyák száma pedig valószínűleg nem éri el a 4000 párt sem.
— Befolyásolható emberileg, hogy ne csökkenjen tovább a számuk?
— Abszolút befolyásolható, ha a fészektartócserék elfogadható módon történnek meg. Az ember a fészkek ügyében tud sokat tenni, például fonott fészek vagy az eredeti fészek anyagainak felhasználásával, illetve hogy ugyanarra a helyre kerül vissza a fészek.
— Mi az, amit még tehet az ember?
— Az elektromos hálózatokon nagyon sok átalakítást lehetne tenni, madárbarát technológiát alkalmazni. A fiatal madarak például gyakran a középfeszültségű oszloptípusokon lelik halálukat, és ez Európa szinten probléma. Mert a fejlődő országokban egyáltalán nem foglalkoznak madárvédelemmel, és nem gondolkodnak olyan technológiában, ami védené a gólyákat.
— Milyen következményei lehetnek, akár ökológiailag, ha kevesebb gólya van?
— Nehéz megmondani, nem biztos, hogy van direkt, jól látható következménye. Ez inkább azt mutatja hogy nem csak a gólya van bajban, hanem sok minden más is. Egy általános élőhely romlást jelez az, hogy egy olyan állat állománya csökken, mint a gólya, amely az emberi környezetet és jelenlétet nagyon jól viseli.
— Ez az adat most olyan problémát jelez, ami aggodalomra ad okot?
— Igen, ez a szakembereket is meglepte. Éreztük azért a csökkenést a Dunántúlon, és ötévente van egy számlálás, olyankor látjuk az egész képet teljesen. Az, hogy ilyen jelentős a csökkenés, még minket is meglepett.
— Van valami terv ennek megoldására?
— Mindenképpen gondolkodunk pályázatokban. Nagy előrelépés és megoldás lehet az áramhálózatok részéről madárbarát technológia alkalmazása, és ennek támogatása. A következő költségvetési ciklusra adtunk le terveket, mert erre a problémára legalább terv szinten el kell különíteni forrásokat. Szóval mindenképpen foglalkozunk vele.
Egy kis érdekességként utánajártunk a gólya-mítosz eredetének, miszerint ő hozza csőrében az újszülöttet. Számos néphitben megtalálható ez a motívum, de először az ókori görög mitológiában jelent meg, ahol Gerana királynőt ábrázolták gólyaként, ahogy átszeli a kék eget egy csecsemővel a csőrében. Geranát Zeusz felesége, Héra változtatta madárrá, mert féltékeny lett a gyönyörű királynőre. Ugyanakkor kutatások során kiderült, hogy ez a madár lehetett daru, gém vagy akár pelikán is. A gólya azért maradhatott meg jobban a köztudatban, mert a tisztaságot és a jó anyai ösztönöket társítják hozzá a néphagyományban. |
Ha érdekel a Balatonnál kikelt, világjáró hibrid sirály története is, itt elolvashatod.
Nyitókép: Pixabay