borsonline.hu | 2020.06.29. 08:00
Az ismert színész csak most árulta el, mennyire beteg volt - ő és családja is megküzdött a vírussal
Úgy tűnik, Szerednyey Béla márciusban a COVID-19-cel harcolt. Amint felépült, már ment is vitorlázni, mert annál semmi sem lehet fontosabb.

– Hogy viselte a bezártságot?
– Sok bajom nem volt vele. Először is lebetegedtem, valószínűleg attól, hogy nem mehettem színpadra. (nevet) Köhögtem, de nem volt magas lázam, csak hőemelkedésem, az viszont két hétig mindennap. Hívtam a háziorvosomat, kérdezte, hogy mit szeretnék: akarok-e híres lenni, hős, kijön a mentő, a sajtó, vagy ülök a fenekemen itthon, és kész. Úgysem lehet mit tenni, a koronavírusra még nincs ellenszer. Ha az, akkor az, ha nem, akkor nem. Miután, ahogy egy Görgey-darabban mondtam: „nem szoktam turnézni a bánatommal”, szép csendben gyógyulgattam otthon.

– Nagyon félt?
– Nem, talán mert nem ment fel a lázam. Azóta persze megtudtam, hogy sok fertőzöttnek volt csak hőemelkedése. A lányom és a feleségem elvesztette a szaglását, ízlelését, így valószínűleg átment a családon. De nekik még az enyémnél is erősebb az immunrendszerük, majdnem tünetmentesek voltak. A lá­nyom köhögött pár napig, ennyi volt. Aztán kész, vége lett nálam is.

– Nem érdekli, hogy tényleg átment-e önön a koronavírus?
– Nem nézettem meg azóta sem. Az biztos, ilyen hosszan tartó influenzám sosem volt. Igazából nem érdekelt. Az immunrendszerem erősítettem, vita­min­nal, rengeteg teát ittam, min­den házi gyógymódot be­ve­tettem. Szép lassan elmúlt, csak a köhögés maradt. Akkor jött a gyógyvíz, amit egy hideg inhalálóból belélegeztem. Három hét alatt múlt el.

– Na és aztán?
– Kezdődött a projekt, hogy Nagy Sanyi és a barátai megveszik a régi hajómat. Le kellett vizsgáztatni, bedaruzni a vízbe, fel kellett újítani. El voltam foglalva, rohangáltam le a Balatonra. A munkavégzés engedélyezett volt, én pedig Alsóörsön dolgoztam.

– Most nincs hajója?
– Van a közös hajónk Barabás Kiss Zoltánnal (BKZ), amit a tengerre építettünk. Nagy Sanyi kollégámnak a régi hajómat adtam el, ami három éve állt egy kertben. Sanyi ezt az időt kihasználva megtanult vitorlázni is, levizsgázott. Másnak nem is akartam eladni, csak ismerősnek. Szerelem volt ez a hajó, 20 év az életemből, úgy is újítottam fel, hogy ne érje szó a ház elejét.

Kattints, és nézd meg az előző hajót itt!

– Elvitte egy körre a kollégát?
– Kimentünk a múlt héten, baromi nagy szél volt. Megvertünk egy-két hajót, akik mellénk jöttek. Megmutattam Sanyinak, milyen az, ha nagy szélben jól megy a hajó. Ott van mellettünk a kikötőben ő is. Közben BKZ leszerződött felszolgálónak, illetve reggeliztető főpincérnek. Délelőttönként négy órában dolgozik, a vírus kezdete óta lent él a hajón. Most már én is egyre többet megyek le, ha jó az idő.

– De nem hagyták abba a színészetet?
– De, mindenki abbahagyta, most nincs munka. A színházakban, amikben játszom, nincs alapfizetés. Előadásra kapunk pénzt. Ha nincs előadás, nem kapunk. Ha így nézzük, mindenki abbahagyta. Zoli ügyesen csinálta, amikor pletykálni kezdték, hogy esetleg nem lehet Pestet elhagyni, egy közös barátunknál, akinél dolgozik, bejelentkezett állandóra, így lett alsóörsi lakos.

– Ön is megijedt?
– Hála az asztrológus barátaimnak, akik előre elmondták, hogy Magyarország jól vészeli át a vírust, nem. És így is lett. Régóta hiszek az asztrológiában, huszonvalahány éve fogadom meg a tanácsokat, és persze megpróbálok harcolni ellene, ha rossz hírek jönnek. Az asztrológia kijelöl egy lehetséges utat, és vagy azt választod, vagy nem. Szabadon dönthetsz. Minden­kinek vannak időszakai, amikor minden sikerül, másszor nem. Olyasmiben segít, hogy pél­- dá­ul ebben az évben bátran írj könyvet, rendezz, mert sikerül­ni fog.

– Mit mondtak, lesz második hullám?
– Nem lesz, de ha mégis, csak enyhe lefolyású. Jó fényszögben kaptuk el a jelenlegi állást, ez látszik is a számokon.

– Amúgy, hogy telik a nyara?
– Lemegyegetek a Balatonra, ha jó idő van. Ha másnapra mondanak jó időt, még este, hogy ne álljak a dugóban. Alsóörsön elvagyunk, Zoli dolgozik, én meg vagy kihajózom, vagy a kikötőben vagyok. Lassan elkezdünk próbálni egy új darabot, a Játékszín pedig már kezd játszani, megvolt a társulati ülés.

– Hány színházban dolgozik?
– A Madáchban, a Játékszínben és a József Attilában. Az elsőben és az utóbbiban hivatalos nyári szünet van, szeptemberben kezdenek, a Játékszín viszont pótolja a tavasszal elmaradt előadásokat. Kecskeméten rendezek majd egyet, és minden megy tovább.

– Mit szól a felesége ahhoz, hogy jön-megy?
– A feleségemmel együtt megyünk, mindenestül, visszük a kutyát is. A hajón alszunk, nagyon jó a kikötő, nincs hullám. Tizenvalahány évig Siófokon voltam, két éve jöttem át. Kikötőt váltottam, céget nem, ugyanúgy a Bahartnál vagyok. A két kikötő pont szemben van egymással. Eddig Siófokról jártam Alsóörsre lángost enni, most Siófokra megyek a régi haverokhoz ebédelni. Mindig van program. Ez még a pandémia alatt is jól működött, mert úgy szólt a megkötés, hogy ketten lehetünk egy hajón, egy család, vagy két ember. Április legelején vízre tettük a hajót, onnantól vagy a feleségemmel mentem, vagy Zolival. A legrosszabb esetben is két méter van köztünk, mindenki mást csinál. Fúj a szél, én hátul állok a kormánynál, a másik húzza elöl a vitorlát.

Az alkohol mellett a szerelmet is elutasítja. Hogy miért? Katt ide és megtudod!

– Ez a közös hajójuk nem tengerre készült?
– De, ez tengerjáró madár, de marad egyelőre a Balcsin. Így, hogy az árak ennyire elszálltak, még ketten is kevesen vagyunk rá. Nem tudjuk kihasználni. Jó, most, hogy Zoli lent van, ő ki tudja, de én egy héten csak egyszer-kétszer.

– Eszerint édesvízre és tengerre is jó?
– Arra készült, hogy Horvátországba levisszük, és utast szállítunk vele. De ahogy teltek az évek, egyre rosszabbak lettek a kilátások, végül úgy döntöttünk, hogy marad a Balaton. Sok olyan felszerelés van benne, ami itt a tavon felesleges, de ami nagyra jó, az kicsire is. Fordítva nem stimmelne. Például nem rozsdamentes acélból csináltuk a hajó kormánytengelyét, hanem saválló acélból, ami drágább, de még a sós vizet is állja. Queen Lucy a neve, mert kilenc évig építettük, lassan készült, mint a Luca széke. De imádtam azt az időszakot! Végül is, ma már nem tudni, hogy egyszer melyik földrészen kötsz ki!

Nyitókép: Bánkúti Sándor
Forrás:borsonline

Névjegy
Született: 1958. február 22., Budapest
Jászai Mari-díjas színművész
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1981-ben végezte el, azóta a Madách Színház tagja, ahol szinte minden jelentősebb szerepet eljátszott már. Kiváló énekhangja miatt musicalekben is sikeres.
Legnépszerűbb tévésorozatai: Linda, Angyalbőrben, 200 első randi.
Rendezőként is elismert.
Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva