viharjelzés: Siófoknál 0
14°
22°
22°
Déli
3 km/h
2018.09.20. 14:00 Bábszínház a Bárókertből
Megosztom
Legközelebb a hétvégi füredi Romantikus reformkor fesztiválon lehet találkozni a Bárókerti Bábszínház Miska-mesék című előadásával. A kétszemélyes színház tavalyi alapítása óta nagy utat járt be, szerepeltek rengeteg balatoni nyári fesztiválon, de még a romániai Szatmárnémetiben is felléptek. Az alapító Pásztorné Simon Annamáriával felsőörsi otthonukban beszélgettünk.

 

– Úgy látszik hiánypótló vállalkozásba kezdtél, hogy ennyi helyre hívtak benneteket.

– Van előnye a kis társulatnak. Egy kombi személyautóval elutaztatjuk a teljes díszletet, technikát és a színészeket is. Nem vagyunk nyomás alatt, magunkért felelünk. Mi intézünk mindent, az egyeztetésektől a játékig, és olyan minőséget tudunk adni, amit sokszor a sok embert mozgató produkciók képtelenek. Ott mindig van valaki, aki nem azt csinálja, amit megbeszéltünk, nem úgy beszél, ahogy kellene, nem ér oda időben és így tovább. Mi nagyon jó kapcsolatokat tudunk kialakítani a rendezvényszervezőkkel.

– Miért Bárókerti Bábszínház lett a nevetek?

– Mert itt lakunk a Balaton-felvidéki Felsőörs bárókerti részén, és mert ez a név annyira meseszerű, valahogy benne van a mesék varázslatossága. Nekünk itt van az egész életünk, az otthonunk. Ez a szlogenünk is: „Nálunk a bábok otthon laknak”, mert ez tényleg így is van.

– Honnan jött a bábszínház-alapítás ötlete?

– Én már középiskolában a nyíregyházi Mandala Dalszínház tagja voltam, sokat álltam színpadon. Veszprémben a Pannon Egyetem színháztudomány-magyar szakán végeztem, utána a veszprémi Kabóca Bábszínházban kezdtem el bábszínészként dolgozni.

– Színészi ambícióid voltak?

– Nagyon érdekelt a feladat. A bábszínészség komplex munka, amihez jól jött a zenetagozatos múltam, hogy tudok énekelni, zenélni, hogy van színpad- és beszédkészségem. Jó volt a Kabócában, és fejlődni is tudtam, például az egyik darabhoz – a Girgác Lackuhoz én szereztem a zenét. Amikor férjhez mentem, és gyerekeim születtek eljöttem a Kabócából, és az út visszafelé már nem volt járható. Ahogy nőttek a gyerekek nagyon szerettem volna valamit, ami az enyém. Nem telt el nap, hogy ne gondolkoztam volna rajta, hogy hogyan lehetne színházat csinálni. Úgy éreztem, hogy hajt engem valami errefelé. Közben Felsőörsön közösségszervezőként helyezkedtem el, de úgy éreztem, hogy a munka és a három gyerek mellett is ki kell valahogy szabadulniuk a kreatív energiáknak. A férjem javasolta, hogy keressek magam mellé valakit, akivel együtt tudok dolgozni. Kingáról (Ruzsin-Bóné Kinga – a szerk.) tudtam, hogy jól és szívesen mond verset, megkérdeztem, hogy volna-e kedve a bábozáshoz, és ő igent mondott.

– És ezek szerint bevált.

– Igen. Bár kezdő a bábozásban, fantasztikusan erős a színpadi jelenléte. Tud improvizálni, bármi történik a színpadon, tovább tud lépni. Ráadásul vannak dolgaink a színházon kívül is: van családunk, munkánk, és ő ezt össze tudja hangolni. Pontos, időben jön, megbízható. Érdekes, hogy amikor Kingával találkoztunk, még egy másik mesén gondolkodtam, de akkor megláttam Balatonalmádiban a könyvtárban a Miska díszletet. Erről kiderült, hogy Horváth Mártáé, aki egy Hollandiában élő tervező, rendező, bábos. Megkerestem, és ő örömmel vállalta, hogy leporolja nekünk a darabot és kicsit felújítja hozzá a díszletet és a bábokat.

– A díszlet alapja egy régi kredenc.

– Igen, ezt Hollandiából hozta haza Márta és ő játszott vele egy egyszemélyes darabot, amit átalakított, és együtt más összefüggésbe helyeztük. Tavaly október elején volt a bemutató. Ő volt a rendező is, végig kísérte a próbafolyamatot, instrukciókat adott, és a bemutató után is megnézte. Nagyon izgult értünk, egy új lehetőséget látott arra, hogy a szakmai tudását átadja. Jó volt vele együtt dolgozni.

– Kiket szólít meg a Miska-mesék?

– Négy éves kor fölött ajánljuk. Nem célunk, hogy nagy tanulságokat mondjunk el. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek megérezzék azt a hangulatot, ami a darabban van. A Miska-mesék rólunk szól: mindannyian olyanok vagyunk, mint Miska, sokat szerencsétlenkedünk, csetlünk-botlunk, minden összejön, semmi sem sikerül. Aztán egyszer csak jön egy külső kéz, aki ebbe bele tud szólni. A mi felnőtt életünkben is folyton jön egy váratlan esemény, egy segítség, vagy csak egy emberi mondat, ami változást tud hozni, ami túl tud lendíteni bennünket a mélyponton. Ez a mese se akar többet mondani, csak elhitetni, hogy amikor kicsit nehezebb, vagy nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy elvárják, akkor is hinni kell benne, hogy ez meg fog változni. Ez a történet is ugyanoda jut vissza, ahonnan kiindult: Miska visszamegy a történet elején folyamatosan elégedetlen anyjához, de már más minőségben. Már letett valamit az asztalra, és az anyja is elhiszi, hogy sok mindenre képes.

– Érdekli ez a darab a felnőtteket is?

– Igen, úgy látjuk, hogy ők is jól szórakoznak. Mi nem feltétlenül bérletben áruljuk a darabjainkat, hanem rendezvényekre megyünk, olyan programokra, ahol a szülők a gyerekekkel együtt vesznek részt. Fontos, hogy mindenki jól érezze magát, hogy a szülő is meghallja azt a hangot a darabból, ami neki mond valamit. Nem szabad a gyereket lenézni és bugyuta, gügyögő, szájbarágós dolgokat mondani neki. El kell azt hinni, hogy fel tudja venni a történet fonalát, persze lehet, hogy néha leakad, vagy nem kapcsolódik végig az előadáshoz, de lehet úgy hatni rá, hogy az tartós, maradandó legyen. Ha a szülő jól szórakozik, a gyerek is érzi, hogy az egy biztonságos tér, ahol felszabadultan nevethet és jól érezheti magát.

– Kell külső rendező? Mert a Miska-meséknél volt, a másik előadásotoknál a Mesélő karácsonynál nem.

– Én szeretem, ha van külső szem, abból sokat lehet tanulni, de ennél a darabnál mégsem volt. A Mesélő karácsony nagyon a sajátunk, hiszen azt a saját, gyerekkori élményeinkből gyúrtuk. Ez egy szerkesztett műsor. Ketten raktuk össze Kingával, és csak az volt a szempont, hogy mi mit szeretnénk, mi az, amihez örömmel nyúlunk. Nekem ott van a zene, sok népdalt ismerek, több hangszeren játszom. Kinga a mesék rajongója. Ő a meséket hozta, én a zenéket. A mai világban, amikor a Merry Christmas szól mindenhonnan, egy olyan világba csöppen a néző, ahol a felnőtt is újra kisgyerek lehet, vagy ahol egy tiszta világban lehet gyerek a gyerek. Azok a népdalok szólnak, amik gyerekkoromban, vagy a szüleim gyerekkorában szóltak a fenyőfa alatt. Történeteket mesélünk arról, hogyan telik meg a betlehemi istálló állatokkal, emberekkel. Mindenki hoz egy történetet, egy éneket. A karácsonynak az a keresztény üzenete, hogy mindenki eljön Betlehembe és a végén megszületik Jézus.

– Változott a bábhoz való viszonyod, amióta anya vagy?

– Amióta gyerekeim vannak, egészen másképp tekintek a bábra. Mesekönyvet is úgy olvasok nekik, hogy közben azon gondolkodom, elő lehetne-e adni, mert nagyon klassz kortárs és nem kortárs mesék vannak, amik színpadért kiáltanak. Vannak még terveink, egy előadás kezdeményünk is, amit már többször félretettünk, pedig egy helyi képzőművész, Lipovszky-Drescher Mária már a bábokat is elkészítette. Szívesen bővítenénk a repertoárt, mert mindig vannak kihívások, találunk izgalmas meséket, amikről úgy gondoljuk, hogy másoknak is az lenne. Vannak, amik motoszkálnak bennem és elő- előjönnek. Ahol már voltunk, oda általában szívesen visszahívnának egy másik mesével. Nem célunk, hogy nagyon sokat, vagy nagyon messzire menjünk. Van munkánk, bőven elég, ha havonta néhány alkalommal felléphetünk. Vannak bábos múzeumpedagógiai terveink is a Jókai Villával. Úgy érzem, hogy olyan előadásaink vannak, amiket két évtized múlva is vállalni tudok majd, és ha új előadás születik, annak is ilyennek kell lennie.

A Romantikus Reformkor Fesztivált itt ajánlottuk.

Szöveg: Sági Ági
Kép: Sági Ági és Bárókerti Bábszínház

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva