Döcögős, köves út vezet a Pécselytől északra fekvő meredek hegyre, amelyet Derék-hegynek, de Zádor-hegynek is neveznek. Az Örvényesi-séd patak mentén haladva hirtelen kezd emelkedni a terep, s elkezdődhet egy kisebb hegymászás. Ennek tetején 363 méter magasan tornyosul a Zádorvár, másnéven Himfy-vár.
Ha kisgyerekkel vagyunk, vagy nem tudunk olyan sokat gyalogolni, akkor autóval elzötyöghetünk a Tiszta Forrás Házig, illetve még onnan néhány méterig, ahol egy szélesebb füves területen leparkolhatunk. Jelzett túristaút vezet a várhoz, a kitaposott ösvényt nem lehet eltéveszteni.
A Tiszta Forrás Ház melletti út a várhoz vezet minket (Fotó: Szücs Ildikó)
A területen, ahol Zádorvár áll, egy 2018-as ásatás során nagyméretű műhelytelepet azonosítottak, amelyet nagyjából az időszámításunk előtti 7000-4500 éves őskori, neolitikum korra datálnak.
A helység első okleveles említése 1082-ből való, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratta. Az első kőből épített épületet pedig 1374-ben említik meg az oklevelek. Ekkor I. Lajos helyi adószedője, Himfy Benedek épít épületet a mai vár helyén. Ám, mivel ez a veszprémi Káptalan területén volt, a Káptalan panasszal élt, és a Himfy családnak 4 éves pereskedés után kiegyezés szerint, el kellett hagynia a helyet.
14 kereszt, a kálvária stációinak jelképe mellett haladunk egyre feljebb (Fotó: Szücs Ildikó)
1386-ra elkészül a mai Zádorvár eredeti építménye, amely a Vezsenyi család nevéhez fűződik. Egyfajta erődítményt építettek ide, de a veszprémi Káptalan emiatt is panaszt emelt, hiszen még mindig az ő területén volt. Ezen az sem változtatott, amit egy régi irat bizonyít, hogy a várat királynői parancsra emeltették, noha a pereskedés miatt teljesen soha nem készült el.
Anjou Mária királyné parancsa (Fotó: Szücs Ildikó)
A megegyezés megint a Káptalannak kedvezett, így a Vezsenyi család is elhagyta a várat az 1400-as évekre. Állítólag Mátyás király halálát követően egy rövid ideig cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a vár falai közé, vezetőjük pedig egy a tihanyi kolostorból kilépett pap volt. A következő évszázadokban jog szerint lakatlan volt, de feltételezések szerint ettől függetlenül a várat lakták. Akárhogyan is volt, mivel a várat nem a jogos tulajdonosok lakták, állapota folyamatosan romlott.
Zádorvár ma (Fotó: Szücs Ildikó)
Ha ma megnézzük a romot, valóban csak nyomokban lehet felfedezni benne az egykori várat. Ugyanakkor, más érdekességek is megbújnak ezen a kirándulóhelyen, amit az éles szemek és nyitott elmék észrevehetnek. Fantasztikus a környezet, amely körülveszi a romot. A fák utat találnak a kőfalak között, és mint egyfajta természetes ornamentika díszítik az omladozó erőd egyes részeit. A vár déli fala előtt elnyúló széles mezőn megpihenve gyönyörködhetünk a távoli Balaton képében, a Tihanyi-félsziget nyugati részében és a fákon túl a Dörgicsei-medence egy kis szeletében is.
A hegyet beborító erdőben bicikliseknek alkalmas út is van, amely Barnag felől közelíti meg a romot. De ha gyermeki fantáziánk nem kopott még el, akkor a fák között futó zegzugos utakat mesebeli tündérösvényeknek is nézhetjük, amelyeken bármikor felbukkanhat egy faun, kentaur vagy erdei manó.
Egy lakott településtől távolabb eső hely madárcsicsergős csendességét nem kell bemutatni, mégis száz versszakos balladát lehetne írni az itteni természet megnyugtató közegéről, az ősöreg fák lélegző zöldjéről, a hegy örökké tápláló talajáról, a föld friss illatáról, és a hatszáz éves kőfalakban őrzött régi történetekről. Elgondolkodtató miért viseli a vár a Zádor nevet, amely egy szláv eredetű, régi férfinév, melynek jelentése: heves, erőszakos. A nevet viselő vár azonban némán tűrte a felette pereskedő emberek hevességét, míg a falakat alkotó kövek tejes békében állnak ellen az idő vasfogának is.
Panoráma (Fotó: Szücs Ildikó)
“Vihar megy Zádorvár felé :
Éjfél s halál leng szárnyain.
A hős elhagyja a vihart,
S előtte nyargal messzire.”
(Vörösmarty: Homonna völgye)
Nyitókép: Szücs Ildikó
