Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Balaton Caminót. A tíz nap alatt a kemény mag igazi közösséggé kovácsolódott, rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak. Az ötletgazdával, Rákász-Losonczy Judittal a célba érés után tudtam beszélgetni.
– Ez volt a harmadik Camino. Elégedett vagy a részvétellel?
– Nagyon is, fantasztikusan izgalmas volt ez a tíz nap! Hihetetlenül sokan voltak, több, mint ötvenen mind a tíz napot teljesítették. A napi csatlakozók száma általában 100-150 között mozgott, és volt olyan nap, amikor körülbelül 200-an voltak.
Fotó: Orbán Péter
– Melyik nap volt ennyire népszerű?
– Az indulás napja és a keszthelyi, pedig az utóbbin szakadt az eső.
– Mi lehetett az oka, hogy pont ez a két szakasz volt ilyen látogatott?
– Ezen mi is gondolkoztunk, és két következtetésre jutottunk. Egyrészt a nagyváros közelsége teszi valószínűleg, hogy könnyű hazajutni a túra végén, másrészt pedig a dátumtól is függött talán, hogy az emberek meg akarták hosszabbítani a hétvégét.
– Az előző években hogy alakult a résztvevők létszáma?
– 2017-ben, amikor elkezdtük, hárman indultunk neki, aztán a családtagok, barátok csatlakoztak hozzánk. Tavaly volt egy tizenvalahány fős kemény mag, aki végigment, összesen 50-60-an teljesítették az egészet. Évről-évre nő hát a létszám, reméljük, jövőre még többen lesznek.
Fotó: Chripko Lili
– Útközben volt-e bármi szervezett étkeztetés, ellátás, bármi, ami segíthette a túrázókat, vagy egyszerűen mindenki ott és azt evett, amit csak akart?
– Minden napra szerveztünk egy-két gasztrokikötőt, ahol általában Camino-menüvel vártak minket. Tényleg fantasztikusak voltak, minden elismerésem. Hármat mindenképpen szeretnék kiemelni közülük. Az első a Kistücsök, ami azért volt nagy szám, mert sokan közülünk maguktól nem is mertek volna beülni, pedig fantasztikusan jó hely, kedvesek az emberek és remek az étel. Aztán ott volt a Csóka Fészek, ahol szakadó esőben is megtöltöttük az egész éttermet, és a Szálka, ahol finom harcsapaprikással vártak minket.
– Mi volt a legjobb tapasztalat idén?
– Nem is tudom már, hol, talán Fenyvesen vagy Szárszón, az a lényeg, hogy eddig végig a bicikliúton mentünk, de valaki mondta, hogy van egy út, amely közelebb megy a parthoz. Megnéztük, és tényleg. Csodaszép idő volt és a part megtelt a fűben hempergőző, színes ruhás emberekkel, fantasztikus hangulata volt.
Fotó: Chripko Lili
– Mi volt a legnagyobb tanulság, vagy ha úgy tetszik, rossz tapasztalat?
– Az a tény, hogy a Balaton nyaralóövezet, maga után vonja például, amire eddig nem gondoltunk, hogy úgy is adnak ki szállásokat, hogy nincs bennük fűtés. Napi 20-25 kilométer legyaloglása után, fáradtan, átfázva megérkezni egy szobába, ahol 10 fok van, nem vidám. Erre gondolni kell a következő szervezésekor. Viszont ennek is volt jó aspektusa, mert a Caminósoknak volt egy zárt Facebook-csoportjuk, és ott minden ilyen problémát tíz percen belül meg tudtunk oldani. Volt, aki csomagot szállított, volt, aki sebtapaszt keresett és kapott, és volt, aki befogadott valakit éjszakára, ha nem volt megfelelő a szállás. Igazi egymást segítő, baráti közösség alakult ki.
Fotó: Orbán Péter
– Mik a terveitek a jövőre nézve?
– Balaton Camino mindenképpen lesz, az idei tapasztalatokat leszűrve és felhasználva, természetesen. Vannak más ötleteim is, de azok még alakulóban vannak, semmi konkrétumot nem szeretnék elárulni.
