Legtöbben a balatoni kéktúra hallatán az országos kéktúra Balaton-felvidéken átvezető szakaszára gondolnak, pedig ez nem azonos a Balaton saját kék sávjelzésű útjával. Előbbi Keszthelytől Nagyvázsonyig, utóbbi Pétfürdőtől Badacsonyig tart, és szinte végig a magyar tenger panorámája kíséri. Ennek ellenére végigjárása a túramozgalom keretében is teljesíthető.
Ezt terveztem én is, amikor belevágtam a Balaton-felvidéki kéktúra több mint 100 kilométeres távjába, hogy egy négynapos vándortúra keretében fedezzem fel ezt az általam kevésbé ismert tájat. Miután végigjártam az országos, a bükki és a börzsönyi kéktúrát, a Balaton-felvidékit sem akartam kihagyni. Természetesen most sem hagytam otthon a pecsétpárnát, mivel szenvedélyes túrázóként szeretem gyarapítani a turistaereklyéimet.
A kiindulópont, Pétfürdő vasútállomás
Túrajelzés PET-palackból
Nem sokat teketóriáztam a túra megtervezésével. Egy 40 literes hátizsákkal vágtam neki a nem túl hosszú útnak, amelyet négy nap alatt, kis kitérőkkel, kényelmesen akartam bejárni. A holmim a két másfél literes vizespalackkal együtt is mindössze 5 kilót nyomott, ehhez jött még a nyakba akasztott fényképezőgép, amelyről út közben kiderült, hogy nem is olyan elhanyagolható teher.
Az első bélyegző Pétfürdőn
Hétfő reggel indultam Pétfürdőről, a Balaton-felvidéki kéktúra kiinduló-, vagy ha úgy tetszik, végpontjáról. A túramozgalom kiírói szabadkezet adnak a táv szakaszolásával, a teljesítés idejével és a menetiránnyal kapcsolatban, én pedig úgy gondoltam, hogy a túra megkoronázása mégiscsak a vízparti rész, vagyis Badacsony lesz.
Miután leszálltam a vonatról Pétfürdőn, rögtön el is készült az első pecsétlenyomat, ami szimbolikusan is jelezte, hogy megkezdődött a négynapos kaland. Elhagytam a település utcáit, és máris a Balaton felé vettem az irányt. A kék jelek a Péti-hegy árvalányhajas oldalába vezettek, ahonnan pompás kilátás nyílik Pétfürdőre és a Bakonyra, pontosabban a Tési-fennsíkra.
A még tökéletesebb panorámáért letértem az útvonalról, hogy felmásszak a Péti-hegy geodéziai mérőtornyába, de sajnos időközben leszerelték a torony tetejére vezető vaslétrákat. A kitérő mégsem volt teljesen hiábavaló, mivel a sziklagyepes dolomittömb széléről így is pompás panoráma nyílt a Bakonyra.
Visszapillantás Pétfürdő felé
A turistajelzések a Péti-hegy platójára érve, a kopár és csalitos részeken megritkultak, néhol el-eltűntek. Ezen a részen a kék út kijelölői szellemes és hatékony módon igyekeztek megoldani a navigálást. Máshol is találkoztam bokrokra akasztott, jelzéssel ellátott PET-palackokkal, de itt az egységes kivitelezés, a viszonylag sűrű kihelyezés már-már esztétikus hatást keltett.
Jelzés az egyetlen lehetséges helyen
Bevitt a bozótba a GPS
A kopár részek után széles erdészeti utakon folytattam az utat, ahol fiatal tölgyerdő adott árnyékot az egyre erősebb napsütésben. Ez a szakasz sem nyújtott sokáig menedéket, mert a kék út a mezőgazdasági földek mentén újból nyílt terepre vezetett. Akácos, molyhos tölgyes, majd feketefenyő-erdők váltogatták egymást Királyszentistván határában, ahol a fehér dolomitsziklák is újra a felszínre bukkannak, jellegzetessé téve a tájat.
Királyszentistván nagy múltú, mindössze ötszáz fős település. Határában zajlott 997-ben a történelmi jelentőségű csata, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó pogány Koppányt. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a falu neve is.
Királyszentistván, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppányt
Ezen a környéken – főleg Litér felé – jól látszódik a dolomitra jellemző kopárosodás, talajerózió folyamata. Az erdészetek ezt szárazságot és vékony termőtalajt tűrő fafajokkal igyekeznek ellensúlyozni. Ilyen például a már említett feketefenyő és az akác, ezek a Balaton-felvidéken szinte mindenhol megtalálhatók, még ott is, ahol a talajt vulkanikus kőzet borítja. Litér felé haladva az eddig megismert növények mellett először tűntek fel a tájra jellemző, bolyhos lombú, sárga cserszömörcések is.
Érkezés Litér fölé
Miután a Litér bélyegzőjét is beszereztem, a településtől a Bendola-patak mentén vezető dzsungelben próbáltam követni az utat. A térkép és a GPS is arról próbált meggyőzni, hogy jó helyen keresgélem a jelzéseket, de aztán kiderült, hogy jók voltak a megérzéseim.
A kék út nem erre, hanem a Nyerges-hegyen keresztül vezet egy kényelmes szekérúton. Nekem viszont az elavult információ miatt közel 2 kilométeren át a tüskés, bogáncsos bozótossal kellett küzdenem, ami nemcsak bosszantó volt, de jelentősen le is lassította a haladásomat.
Szabadtéri színház Litér határában
Árvalányhajas, virágos rétek és kényelmes út feledtette az ágas-bogas terep minden nyűgét, majd egy rövid szakaszon a Litért és Szentkirályszabadját összekötő kerékpárút aszfaltcsíkján is trappoltam. Kezdtem türelmetlenné válni, aminek fő oka a párás hőség és a böglyök voltak, továbbá a kevés látnivaló. Vártam már, mikor bukkan fel végre a horizonton a Balaton, mikor lesz végre részem igazi kilátásban, illetve mindabban, amit erről az útról elképzeltem.
Kerékpáros pihenő Szentkirályszabadja mellett
Nem könnyű szállást találni
A nyílt szakaszt követően a vadregényes, ám gumiabroncsokkal teledobált Rom-kúti-völgybe ereszkedtem le, és megkerültem a Megye-hegyet. A szúnyoghad itt volt a legelviselhetetlenebb, semmi nem segített, úgyhogy egyre gyorsabban szedtem a lábamat, hogy kikeveredjek a szűk ösvényről.
A völgyszorosból kiszabadulva végre megpillantottam azt a panorámát, amelyet annyira vártam. Megjelent előttem a Balaton vékony, acélkék csíkja, a környékbeli magaslatok vonulatai és az egybeolvadó települések láncolata. A látképből csak a Balaton-felvidék jelképei, a szőlőtőkék hiányoztak, de alig másfél kilométer után már köztük gyalogoltam.
A táv vége felé már halványkék távolba veszik a Bakony
Balatonalmádi felett a Malom-völgyből vezet le a kék jelzés a városba, pontosabban Vöröshegy, illetve Vörösberény településrészre. A vörösberényi erődtemplomnál csatlakoztam rá a főútra, amely egészen Almádi központjáig vitt, ahol a túramozgalom pecsétjét is találjuk. A tervem az volt, hogy még ezen a napon felmegyek az Óvári-messzelátóba, de a nap végére már semmi másra nem vágytam, csak tusolásra, némi élelemre és pihenésre.
A szállásomat már két nappal korábban lefoglaltam, így a kényelem biztosítva volt, igaz, cseppet sem olcsón. A Balatonon egy éjszakára és egy főre igen nehéz szobát találni, főleg nyáron, bár a szezonon kívül sem egyszerű, mert akkor meg bezárnak a helyek. Persze lehet sátrazni, de én úgy voltam vele, inkább áldozok a komfortért. Így nem kellett cipekednem, le tudtam zuhanyozni, és kényelmes ágyban aludhattam. Ez a luxus a Balatonon 10 ezer forint felett kezdődik, amiért sokszor tényleg csak egy lepukkant szobát kapunk.
Ízelítő a következő szakaszból: Balatonalmádi az Óvári-messzelátóból
Engem is meglepett, mennyit kivett belőlem az első nap. Nézegettem a térképet, a GPS-t, de bárhogy is számolgattam, 27 kilométernél és 450 méter szintkülönbségnél többet nemigen tettem meg. Elcsigázva, a naptól lepirulva, bögölycsípésektől viszketve kezdtem átértékelni a balatoni túrázásról alkotott idilli képemet. Rengeteg napnak kitett rész, izzasztó meleg és egy nehéz fényképezőgép, amivel alig volt mit lekattintanom. Az üdítő zuhany és a finom vacsora, na meg persze a hideg sör aztán helyrerázott. Egyből derűsebben gondoltam a következő napi menetelésre, amely Balatonfüredig egy rövidebb útszakaszt, több kilátópontot és igazi balatoni tájat tartogatott számomra.
A túra útvonala
Nézd meg a teljes túra leírását itt!
Forrás: Turista Magazin
