A balatoni szőlőfajták azóta sokat változtak, de az egyik Szent-György hegyi borászat Tabunello bora sangiovese szőlőből készül. Az itáliai fajtát „Jupiter vérének” is nevezik.
Már a korai időkből is érdekes történetek kapcsolódnak a szőlőtermésztéshez: Domitianus császár a Kr. u. 1. században tudomást szerzett arról, hogy a gabonatermés igen gyenge volt a vidéken, ezért elrendelte a szőlőtőkék részbeni kiirtását. A rendelet végrehajtását azonban nem ellenőrizte, így a valószínűleg már a rómaiak előtt is meghonosított szőlők túlélték ezt a drasztikus elképzelést.
A 18-19. századra már kitűnő borokkal dicsekedhetett e vidék. Ekkoriban – 1797-ben – nyílt meg Keszthelyen, a térségben és az országban elsőként, a Georgikon, ahol szőlészeti és borászati elméleti és gyakorlati ismereteket tanítottak.
A balatoni szüretek hangulatát számos magyar író megörökítette e korszakban. A legkiválóbb költemények Kisfaludy Sándor tollából születtek. A költő egy ilyen szüret alkalmával ismerkedett meg későbbi feleségével, Szegedy Rózával, akinek barokk présházában készítették a gyógyító nedűt: a badacsonyi ürmöst.
A badacsonyi, kővágóörsi ürmös sűrű állagú, olajos, aranysárga színű, nagy cukortartalmú, ürömfűvel ízesített, kesernyés-fűszeres ízű, frissítő ital, melyet „gyógyszerként” ajánlottak a vendégeknek.
A balatoni szőlőültetvényeken, hasonlóan az ország többi bortermő területéhez ún. hegyközségek jöttek létre, amelyek jogi, közigazgatási előnyöket élveztek, s a termelésben résztvevő birtokosok érdekeit közösen képviselték.
Működésüket törvények, jogszabályok szabályozták. Vezetőik a hegybírók voltak, akik elbírálták a problémás eseteket (káromkodás, lopás, vitás kérdések, területviták), s akiknek ítélkezéseit a birtokosok elfogadták. A hegyközség törvényei részletesen kitértek a szőlőhegy rendjére, az ott munkálkodók magatartására, a szüret megkezdésének időpontjára, az ünnepségek megtartására, a szőlőnövekedés megfigyelésére, a madarak elleni védekezésre, az elvégzendő munkákra.
1879-től igen nehéz időszak köszöntött a helybéli gazdákra, a filoxéravész azaz a szőlőféreg ugyanis rövid idő alatt tönkretette az évtizedes, kemény munkával kialakított ültetvényeket. A vész elsőként az északi-parton, Meszes-györök (ma Balatongyörök) szőleiben ütötte fel fejét. Hiába rendeltek el zárlatot, egy évtized alatt az ültetvények közel 65%-a kipusztult.
A somogyi partvidék szerencsésebb helyzetnek örvendhetett, hiszen ezen a homokos területen kisebb volt a veszteség. Lezuhantak a telekárak, sokan elkeseredésükben alacsony áron is igyekeztek megszabadulni birtokaiktól, hogy másutt próbálhassanak szerencsét.
A pusztulás inkább az északi partvidéket érintette, így szőlőhegyből, pár év alatt üdülőhellyé alakult át Balatonalmádi, Révfülöp, Ábrahámhegy, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy is.
A gazdák – a kormányzati támogatások és a szőlőrekonstrukciós törvények hatására – új, amerikai fajtákat telepítettek, amelyek jobban ellenálltak a betegségeknek, s ez a gazdálkodás típusának átalakulását is magával vonta. A két háború közti időszakban ismét virágkorát élte a tavi szőlőtermesztés, de a szocializmus időszakában a nagyüzemi szőlőgazdaságok és a szakszerűtlen előállítás sokat romboltak a korábbi minőségi balatoni bortermelés színvonalán. Mára a térség, a kiváló borászoknak köszönhetően újból kezd visszatalálni a régi gyökerekhez és a régi szőlőfajtákhoz egyaránt.
Illusztrációk: pixabay, fortepan, korokesborok.heviz.hu
Szöveg: Kovács Emőke
