Harmadik túranapom az északi part fővárosának nevezett Balatonfüredről indult. Okulva az előző napok tapasztalataiból, igyekeztem minél korábban nekivágni a 29 kilométeres távnak, bár gyanítottam, hogy az időjárás ezúttal sem lesz partner a gyaloglásban.
A füredi vörös templom
Nem a török, nem a labanc
A kék jelzés elhalad a város határában álló Papsokai-templomrom mellett, amely a 12. században épült egy római villa alapjaira. A Papsoka helységnév – papfalva, pap birtoka – arra utal, hogya település egykor a tihanyi bencéseké volt. A szerzetesek egyházi szolgálói laktak itt, ennek egyetlen mementója a Szent Mihály tiszteletére emelt templom, amely feltehetően a török hódoltság idején pusztult el a településsel együtt.
A Papsokai-templomrom
A szőlő birodalmától északnyugati irányban változatosabb terepre és növényvilágra bukkantam, viszontkevesebb panorámában volt részem, mint az előző napokban.Ezen a vidéken tavasszal több kosbor- és kökörcsinféle is virágzik, de számos más védett növényfaj mellett árvalányhajakat és sztyepprétekre jellemző növényeket is megfigyelhetünk.
Árnyas utakon
A Balaton-felvidék vonulatai közé több helyen szerkezeti mélyedések ékelődnek, amelyek Balatonfüredtől nyugatra egyre nagyobbá és összefüggőbbé válnak. Ezen a szakaszon a kék út a Pécselyi-medence peremét jelentő 300-400 méter magas Kis-Gallán és Nagy-Gallán át vezet. A Róka- és a Hosszú-hegy oldalát is érintettem, de a környék igazán jelentős bérce a Zádor-hegy. Persze nem a 340 méteres magasság, inkább a Zádor vár romjai teszik érdekessé ezt a hegyormot.
A Zádor-vár romjai
Kevés olyan vár van hazánkban, amelyet nem a török vagy a labanc robbantott fel. A Vezsenyiek által emelt Zádor vár csupán egy telekvitának köszönheti pusztulását, amely a 15. század elején vette kezdetét.Gazdái a vesztes per miatt egyszerűen sorsára hagyták az erősséget. A látványos romegyüttest nem akartam kihagyni, ezért a kék várjelzésen pár száz méteres kitérőt tettem a tölgyesekben és karsztbokorerdőkben kanyargó kék ösvényről.
Ez a várunk kivételesen nem a törökök vagy a labancok miatt pusztult el
A várnál kialakított pihenőhelyen legalább félórás sziesztát tartottam, majd egy több kilométeres, kerítésre emlékeztető kősáncvonulatot követtem nyugati irányban egy hangulatos csapáson. Ez a szakasz a 395 méteres Hideg-hegynél ért véget, ahol újból előbukkant a Balaton látképe, majd egy hosszú és egyenes rész következett unalmas mezőgazdasági földeken át.
Újra feltűntek a szőlőtőkék, és a távolban a Balaton
A Halom-hegyen
A Halom-hegyre kapaszkodtam fel éppen, amikor megcsörrent a telefonom. Attila barátom hívott, akit előző nap kérdeztem meg, lenne-e kedve csatlakozni hozzám. Ati nemcsak profi fotós, de szenvedélyes természetjáró is, aki nem mond nemet egy Balaton-felvidéki kirándulásra, így aztán megbeszéltük, hogy este Szentantalfán találkozunk. Ez a hír jó hatással volt fogyatkozó erőmre és lelkesedésemre, mert már nagyon vágytam rá, hogy mással is megosszam az élményt.
A Kossuth-kilátó a Halom-hegyen
Kilátó és geológiai bemutatóhely fogadott a Halom-hegy tetején. Leraktam a táskámat, leakasztottam a nyakamból a fényképezőt, és az információs táblák segítségévelmegismerkedtem a Balaton környékének több száz millió éves földtörténetével. Ahogy Európa nagy részét, úgy annak idején ezt a vidéket is őstenger borította. Az évmilliók alatt lerakódott iszapréteg magába zárta a víz apró élőlényeinek maradványait közel 1000 méteres vastagságban, amelyek a mai mészkő- és dolomitrétegeket alkotják.
A geológiai bemutatóhely a kilátóból nézve
Ennek a földtörténeti időszaknak a Halom-hegyen a nyomát sem látni, ugyanis annak idején az egyhangú rétegsorokat megtörték a víz alatt működő tűzhányók. A hegytetőn épp egy ilyen megmerevedett lávafolyam tetején állunk, amelynek kemény és sötét kőzetét könnyű megkülönböztetni az alacsonyabban fekvő, illetve a kék út során eddig bejárt területekétől.
A Halom-hegy tetejéről már látszott Szentantalfa és a tanúhegyek
A kilátóból jól látszott, hogy az út során egyre többször lesz részem ilyen vulkáni kúpokban. A Balaton északi jelképeit jelentő tanúhegyekig még hátra volt pár szőlőkaróval szegélyezett kilométer, illetve egy sátorban töltött éjszaka. Utóbbit nem terveztem, ez Attila kívánsága volt. Éjszakai fotókat akart készíteni, és amúgy is idilli kép élt benne a természetben alvásról, amit nem akartam lerombolni.
Teliholdas éjszaka a Balaton fölött
A Halom-hegytől Szentantalfáig még négy kilométert kellett megtennem. Érintettem a dörgicsei Szent György-hegy borospincéit, elhaladtam a Herendi-templomrom és egy majorság mellett, majd egy hatalmas kaszáló mentén leértem a település fő útjára. A pár száz lelkes, hangulatos Szentantalfa tökéletes pihenőhely a túrázók számára. Találunk itt szállást, boltot és éttermet is, amire nagy szükség van a Balatonfüredről megtett 29 kilométer után. Amíg Attilára vártam, éltem a község nyújtotta lehetőségekkel, és megkezdtem a regenerálódást.
A sátor is lehet alternatívája a pihenésnek, de valljuk meg, egy szobával azért jobban járunk
Sátrunkat már alkonyatban állítottuk fel a Szentantalfa alatti Tagyon szőlőföldjei szélén, a kék turistaúthoz közel. Attila friss erővel és nagy kedvvel vetette bele magát az éjszakai fotózásba és a másnapi utunk tervezgetésébe, miközben én a fárasztó nap végén már csak pihenésre vágytam.
A harmadik nap útvonala
Tartsanak velünk a negyedik túranapon is, amely a Tagyon-hegytől a végállomást jelentő Badacsonyig vezet.
Nézd meg a teljes túra leírását itt!
Forrás: Turista Magazin
