Kora reggel hagytam el balatonalmádi szállásomat. A számlát már előző este kifizettem, hogy reggel ne kelljen ilyesmivel foglalkoznom. Kipihenve az előző nap fáradalmait, bizakodva vágtam neki a napnak. Először az Óvári messzelátó felé vettem az irányt, ami némi kitérőt jelent a kék útról, de semmiképpen nem akartam kihagyni, mivel a cél az volt, hogy ne csupán a balatoni kéktúrát járjam végig, hanem az útba eső összes kilátót is.

A messzelátó Dr. Óvári Ferenc ügyvédről, országgyűlési képviselőről kapta a nevét, aki nemcsak a kilátó megépítéséért, de Balatonalmádi fejlődéséért is sokat tett. A századforduló elején épült kilátót többször felújították, 1991-ben pedig régi fotók alapján rekonstruálták az eredeti állapotot. 2016-ban is állagmegóvási munkákat végeztek rajta, ennek köszönheti jelenlegi jó állapotát.

Az Óvári messzelátó

Három kilátó egy csapásra

Az egyébként egyáltalán nem magas kilátóról tökéletesen rálátni Almádira, a Fűzfői-öbölre, a Papvásár-hegyre, a berhidai Jákó-hegyre, a kenesei magaspartra, a szemközti Sió völgyére és a távolabbi Külső-Somogy dombjaira. Kár, hogy a párás légkör függönyként takarta el az előbb felsoroltakat, de ezzel együtt sem bántam meg a kék háromszög jelzésen tett kitérőt.

A látvány megérte a kitérőt

Legalább 4 kilométert gyalogoltam Almádi utcáin, mire kiértem a településről, és a Csere-hegy oldalában elkezdhettem a klasszikus értelemben vett természetjárást. Alig vártam, hogy kiérjek a napsütötte aszfaltról az árnyas zöldbe, de amikor ez megtörtént, újabb kellemetlenséggel találtam szembe magam. Az esős idő után a szúnyoglárvák születésnapi bulit tartottak a fák árnyékban, a tortát pedig én szolgáltattam.

A Veszprém és Alsóörs közötti egykori vasúti pályaszakasz mementója Almádiban

Gyorsan felértem a 295 méteres Csere-hegy tetejére, ahol a Balaton első kőből épült kilátója áll. 1935-ben a környék fő építőanyagául szolgáló
vörös homokkőből építették fel a ma is népszerű kilátótornyot, amelyet mára jó pár méterrel megtoldottak, hogy el lehessen látni a fák lombjai fölött. A rendkívül párás idő ellenére is kivehető volt a Balaton túlpartja, a Tihanyi-félsziget, sőt a Bakony déli vonulatai is. Az épület és a környezet is nagyon megfogott, ez a kilátó egyből bekerült a kedvenceim közé.

A Balaton első kőből épült kilátója

A gótikus és reneszánsz jegyeket viselő épületegyüttest a tanösvényen bejárható vöröskő-bánya felé hagytam el. Érdemes megtenni a tanösvényen az alig pár méteres kitérőt, mert az információs táblák segítségével megismerhetjük az egykori kőfejtés munkálatait, eszközeit, illetve a terméskő faragásának és felhasználásának módjait.

Panoráma a Csere-hegyről

Már a Csere-hegyről is jól látszott utam következő panorámapontja, az Alsóörs felett magasodó Somlyó-hegyi kilátó. Ide is kitérőt tettem, mert a sávjelzés nem visz fel a magaslatra, csak a kék háromszög. A látvány nagyon hasonló volt az előzőhöz, hiszen a Csere-hegy innen légvonalban alig másfél kilométer, de legalább ezt a kilátót is „begyűjtöttem”.

Az Alsóörs felett magasodó Somlyó-hegyi kilátó

Kifog rajtam a hőség

Alsóörsön elkészült az újabb pecsétlenyomat a túramozgalom igazolólapjára, majd áttrappoltam a közeli Lovasra, ahonnan egyre erősödő kánikulában követtem a kéket, amelyszőlőtáblák közt kanyarogva vezetett a borvidék egyik híres településére, Csopakra. Elhaladtam számos régi présház, szép nyaraló, valamint a Pongrácz kastély barokkos épülete mellett, és felkapaszkodtam a Csákány-hegyi kilátóba, amelynek szerkezete és panorámája teljes egészében megegyezik a Somlyó-hegyiével.

Szőlőtáblák közt kanyarogva

Csopakon újabb bélyegzőlenyomattal gyarapodtam, majd a kihelyezett pecséttől nem messze megcsodáltam a Plul vízimalmot. Az épületben található kiállítást ezúttal kihagytam, inkább folytattam napozós kirándulásomat az Öreg-hegy meredek oldalában, ahol az Oromfalas-présházak mentén szép lassan közelítettem a már messziről feltűnő Balatonfüred felé. Persze aznapi végállomásomig nem volt olyan könnyű eljutni, előbbmeg kellett másznom a Péter- és a Tamás-hegyet,melyek csupán 315 méteresek, de ebben a pokoli hőségben most ezek a buckák is rendesen megizzasztottak.

Csopak vízimalma

A tikkasztó napsütésben határozott lépteim kezdtek átmenni kullogásba. Azon tűnődtem, melyik évszak a legalkalmasabb a balatoni kéktúra végigjárására. Amikor Balatonarács felett a Péter-hegyre cammogtam a 33 fokos, párás melegben, azt gondoltam, a nyár a legrosszabb túrázási szempontból. Ugyanakkor a balatoni táj lényegesen kevesebbet mutat magából télen, mint más vidékek, és a szálláshelyek, fogadók is megritkulnak ebben az időszakban. Lehet, hogy az ősz vagy a tavasz a megoldás.

Csopaki idill

Jó lett volna kora délután beérni Füredre, hogy minél több időm legyen a város nevezetességeire, és még egy kis strandolásra is legyen időm. Csakhogy a lelkesedésem egyre fogyott a kimerítő, párás hőségben. Újabb bögölycsípéssel gyarapodtam, amitől az alkarom a másfélszeresére dagadt – úgy néztem ki, mint Popeye, a tengerész. A nyakamban cipelt fényképezőgép és a hátamhoz tapadó hátizsák egyre nagyobb terhet jelentett. Eljött az ideje, hogy egy nagyobb pihenőt tartsak, a kérdés csak az volt, hogy hol.

Egyedül nem megy

A Tamás-hegyen álló Jókai-kilátó jelentette a megoldást: a lombok fölé magasodó, tízméteres faszerkezet egyszerre nyújtott menedéket a nap és a vérszívók elől. Nemcsak a látvány, a kellemesen simogató szél is felüdülést jelentett. Meguzsonnáztam, újrarendeztem a holmimat, a térképet böngésztem, vagyis erőt gyűjtöttem a folytatáshoz.

A Jókai-kilátó lett a menedékem

Hirtelen hiányozni kezdtek a társak. Ha az ember egyedül vándorol, nehezebb átvészelni az ilyen holtpontokat. Bár eredetileg egyedül akartam bejárni a Balaton-felvidéket, most úgy döntöttem, felhívom egy barátomat, hátha csatlakozik hozzám a következő napokra.

A számomra menedéket jelentő kilátót nem véletlenül nevezték el a hazai romantikus regényírás nagymesteréről. Jókai Mór közel harminc éven át Füreden, a balatoni táj ihletésében írta műveit. Az író egykori nyaralója emlékmúzeumként ma is látogatható. A kék út nem érinti ezt az épületet, mint ahogy a település központját, a Balaton-partot vagy a látványos Lóczy-barlangot sem. Ha nem térünk le a jelzésről, akkor csak a vörös templomot és a Papsoka-templomromot láthatjuk Füred nevezetességei közül.

Közelinek tűnt, de még messze volt

A Tamás-hegy déli lejtőjén ereszkedve gyep- és erdőfoltok váltogatják egymást. A hegyoldal száraz, meleg mikroklímáját jelzik az árvalányhajas rétek, melyek még a város utcáinak tőszomszédságában is fel-felbukkannak. Egyébként más védett növény is megél ezeken a kavicsos, sziklás hegyoldalakon. Évszaktól függően találkozhatunk itt többek között nagyezerjófűvel, bíboros kosborral és nagy pacsirtafűvel is. Mindegyikük jellegzetes, jól felismerhető növényfaj.

A Füred fölé magasodó Tamás-hegyi keresztnél ereszkedik le a kék út

Füred és a nagy tó látképe végigkísérte a városba való ereszkedésemet. A tikkasztó nap után már alig vártam, hogy eljussak a szállásomra, de a hotel nem csupán a kék jelzéstől, de a látnivalóktól is távol volt, ezért döntenem kellett, mi fér még bele az erőmbe és az időmbe. Végül engedtem a fáradtságnak, és másnapra hagytam a további élményszerzést. Mentségemre szolgáljon, hogy Balatonfüred elég nagy, és az aznap megtett 22 kilométert még legalább öttel kellett volna megtoldanom, ha mindent meg akartam volna nézni. Márpedig másnap koránkelés és hosszú út várt rám Szentantalfáig, úgyhogy muszáj volt kipihenni magam.

Tartsanak velem harmadik túranapomon is, amelyen a kék jelzések nyomában a Balaton-felvidék még látványosabb és eldugottabb részeire jutottam el.

Balatoni kéktúra Almádi-Füred

Nézd meg a teljes túra leírását itt!

Forrás: Turista Magazin