Madártávlatból látni a Balaton egy hőlégballon kosarából igazi bakancslistás program, nem véletlenül. A Hévíz közeléből felszálló ballon lentről is igazi turistalátványosság, ha bármikor meglátjuk a házak felett repülni, integetünk, kiabálunk, kíváncsian kémleljük az eget, merre száll. Elárulom, arra, amerre a szél viszi.

Indulásra várva
Fotó: Mihály Szilvia

A repülésnek csak az indulási helyszíne biztos, a landolás minden nap a szélviszonyoktól függően változik, ahogy az is, hogy mi lesz a levegőben megtett pontos útvonal.

Nem kell aggódni, senki nem marad leszállás után valamelyik parti réten, hiszen a hőlégballont követi a földi egység, a szállítójárművek és a személyzet, a pilóta folyamatos rádiós kapcsolatban van velük. Egy repülés nagyjából három órás program, az utasok látják az előkészületeket, a ballon felfújását és a leeresztését is.

Ebben a szezonban Hévíz közelében egy új, egyedileg gyártatott biztonsági övekkel felszerelt kosárral emelkedhetünk a magasba, 18 fő és a pilóta fér el benne egyszerre.

Ebbe a kosárba kell bemászni
Fotó: Mihály Szilvia

A járványügyi szabályozások miatt jelenleg a repülés során maszkot kell viselni, mivel a hőlégballon közlekedési eszköznek számít, hiába vagyunk a magasban, a levegőben, ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk, mint a buszon vagy a vonaton.

A szabályok és a pilóta utasításainak betartása egyébként az egész repülés során fontos, így garantált csak a biztonságos utazás.

–Ez a tizennegyedik repülési szezonunk – mondta Kollár Gábor tulajdonos. – A hőlégballonba fejenként csak egy fényképező vagy videókamera illetve telefon vihető fel, minden mást, így a szelfibotot, palackos italokat, táskákat, hátizsákokat lent kell hagyni. Bár a kosarunk nagy, a felesleges eszközök kényelmetlenné tennék az utazást és balesetveszélyesek is lehetnek. Nagyon fontos, hogy repülés közben ügyeljünk a nálunk levő tárgyakra, ha valami kipottyan a kezünkből, az nem csak örökre elvész, de súlyos balesetet is okozhat, ha valakire ráesik.

Ha innét leesik a fényképező, soha nem találod meg
Fotó: Mihály Szilvia

Bár a ballonozás nem extrém sport, de a kosárba való bemászás, a kupolába áramló tűz hangja és hőmérséklete miatt 6 éves kor alatt nem ajánlott repülni, mozgáskorlátozott, vagy csonttörés után lábadozó utasok sem szállhatnak fel, ahogy a várandós hölgyek sem. A repülés varázslatos élmény, de első a biztonság, a kosárban egy órát kell állni, a landolás lehet egy kicsit pattogós, csak egészséges utasok szállhatnak fel.

Míg fújták a ballont, addig az utasokat 4 részre osztották, és sorban állva vártuk a felszólítást a beszállásra. Két perc alatt már elég látványos lett, ahogy a ballon megtelt levegővel, nézd:

Már csak egy kis forróság kellett, és a ballon a kosár főlé emelkedett, mutatom:

Ezután, mondanám hogy kecsesen beszálltunk a kosárba, de inkább csak mászás volt az, majd izgatottan vártuk, milyen lesz a magasba emelkedni. A repülőgépeken megszokott érzéssel ellentétben most észrevétlenül tűnt el a lábunk, vagyis a kosár alól a talaj, és emelkedtünk egyre magasabbra. Az integető emberek, az úton haladó autók egyre kisebbek lettek, egyre nagyobb távlatban terült el alattunk Hévíz és környéke.

A felszállás pillanatai a földről nézve:

Hévíz felett repülve van, aki szarvast is látott, én a tóra koncentráltam, ellenfényben is nagyon szép látvány:

800 méter magasan már azt gondoltuk, fázni fogunk, de a forró levegő, ami a ballont a magasban tartotta, az utasokat is melegítette. A repülés során 1000-1500 méteren haladtunk, meseszerű volt a látvány, az alattunk elterülő Kis-Balatoni nádasok, mocsarak, a Keszthelyi-öböl, a távolban Badacsony, még messzebb Tihany, csodálatos.

A földet éréskor szükséges mozdulatsort már indulás előtt és a levegőben is gyakoroltuk: a biztonsági övet egy karabinerhez kellett rögzíteni, térdet rogyasztva két kézzel kellett kapaszkodni, minden eszközt, telefont, kamerát el kellett tenni a zsebünkbe.

Miért? Mert első a biztonság, második a biztonság, harmadik a biztonság, így a földet érés pillanatairól nincsenek fényképeim és videóm.

Míg a levegőben súlytalan volt ez a gyakorlat, azért a valóság a kosárban állva, a réten csúszva egy kicsit koppanósabb volt. Közben egy percig sem féltem, végig teljes biztonságban éreztem magam, ahogy a többiek is. A pilóta utasításai, gyakorlott mozdulatai, az, hogy előre mondta, mi fog történni, hogy billen a kosár, hogy még csúszik egy kicsit, jelezték, hogy jó kezekben vagyunk.

Napnyugta előtt leszálltunk
Fotó: Mihály Szilvia

Aklan Attila már több mint 3600 órát repült hőlégballonnal, ő az egyetlen magyar pilóta, akinek ebből D kategóriás jogosítványa van.

Míg vártuk a földi egységek megérkezését, a kosárból figyeltük, ahogy a levegő elszáll a ballonból. A 10620 köbméteres kupola leeresztése nem gyerekjáték, nézd meg, milyen elegánsan csuklik össze a ballon:

A kiszállás egy újabb kaland volt. Sármellék határában landoltunk, az értünk érkező terepjárók is épphogy kilátszódtak a nagy fűből. Most már az is megértette, miért nem javasolt papucsban és rövidnadrágban jönni, aki induláskor még úgy gondolta, hogy a pulóver vagy a dzseki túl meleg öltözet lesz neki. Ugyan a füvet letaposták és kis ösvényeken jutottunk el arra a tisztásra, ahol a pezsgőzés várt ránk, de a szúnyogok ádázul küzdöttek a betolakodók ellen.

Az egekig emelkedő repülésről egy oklevelet is kaptunk, rajta a ballonosok XIX. századi írországi imájával, melyet pilótánk is elmondott:

Nézd meg a repülés közben készített képgalériánkat:

Képgaléria: Ballonnal repültünk a Balaton fölé

További képek