Nem csak a mit, a hogyan is fontos
Az állóvizek/holtágak szintjét általában szabályozzák, így azok kevésbé változatosak, viszont a folyók jóval izgalmasabb lehetőségeket rejtenek magukban. Célszerű alacsony vízállásnál körbefotózni a kiszemelt horgászhelyet, hogy a későbbiekben, magasabb vízszintnél is tudjuk, merre számíthatunk haltartó helyekre, visszaforgókra, ráadásul így fényképes bizonyítékot tudunk felmutatni, hogy valóban horgászni voltunk. Természetesen dobálhatunk vaktában is, de a mázlifaktort jelentősen előrelendítheti a megfelelő, tudatos etetés. Van, aki mindenre ügyel, azaz szitán áttöri, és kizárólag az adott, helyszíni vízzel keveri be az etetőanyagot, meg hát vagyok például én, aki erre lusta. Választhatjuk az etetőkosaras módszereket, illetve bejuttathatjuk az elkészített etetőanyagot gombóc formájában – itt a horgászatot máris ötvözhetjük bizonyos atlétikai elemekkel, mint például a súlylökés. Természetesen ez kiegészülhet állóvízen akár etetőhajós megoldással, vagy csúzlival, spombbal is. A kosaras megoldás mindenképp precízebb, hiszen jóval pontosabban juttatjuk az etetőanyagot a csalink környékére, csak ügyeljünk rá, hogy gyakran dobjunk újra (ugyanoda), hogy folyamatos legyen az etetés. A gombócolós szőnyegbombázással jóval nagyobb mennyiségű etetőanyaggal tudjuk beteríteni a meghorgászni kívánt területet, így az gyorsabban „beérik”.
Forrás: Envato Elements
Mindenre van megoldás
Fontos, hogy az etetőanyag a kívánt mértékben oldódjon – produkálhatunk felhős etetést, folyón pedig van, hogy szó szerinti nehezítés szükséges ahhoz, hogy ott maradjon a terített asztal, ahová ténylegesen szánjuk. Mindenképp hatékonyabb a dolog, ha élőanyagot, vagy akár magvakat is kutyulunk az alkotásunkba, viszont így fennáll a veszélye, hogy idő előtt szétrúgja a csonti, vagy a magvak miatt nem tapad rendesen össze a matéria. Erre kiváló megoldást jelentenek a különféle natúr, vagy akár többféle ízesítésben is kapható ragasztóanyagok.
Ha már ízesítés – itt jönnek képbe a különféle aromacseppek, adalékok. Ezen a ponton tényleg csak a kreativitásunk szabhat határt, hiszen számtalan ízben/illatban léteznek, hogy egy kicsit (vagy nagyon) megbolondítsuk az etetőanyagot. Ahogy kicsivel ezelőtt már említettem, a pecázás nem egzakt tudomány, ezért fontos, hogy a környezet (például áramlás, alacsonyabb hőmérsékletű víz esetében hidegvízi etetőanyagot használjunk), és a célhal általános igényei alapján rakjuk össze a beetetésre szánt anyagot.
Ne a szaga alapján ítélj! Vagy mégis?
Én leginkább a Duna fővárosi szakaszán ücsörgök – elsősorban márna ügyben – itt nekem az a mottóm, hogy minél büdösebb, annál jobb. Ezt a gyártók is tudják, ezért olyan ízeket (szagokat) alkottak, hogy az ember a fejét fogja tőle a parton (vajsav, máj, polip, kagyló). Azzal, hogy bizonyos halfajra jellemző etetőanyagot/aromát használunk, ugyanúgy bármire lehet esélyünk. Gondoljunk csak bele, hogy a kis gurmand keszegféléket bevonzza a málnás-áfonyás harapnivaló, majd ezeknek a nyüzsgése, szöszmötölése felkelti a nagyobb halak (akár ragadozók) figyelmét is, azaz az etetéssel, bármire pecázzunk is, az esélyeket növeljük. A csalival – és annak felkínálási módjával – pedig képesek lehetünk szelektálni az etetésen összegyűlt halakból (például lebegtetjük, a csali méretével, típusával, keménységével, ízesítésével pedig szűkíthetjük a kört). Akár a kosárba gyúrt etetőanyagra, akár közvetlenül a csalira még fújhatunk a „plusz egy inger” elv alapján spray aromákat, melyeket szintén igen extrém ízekben/illatokban lelhetünk fel (ananász-hal, fokhagyma mandula). Azért ügyeljünk arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára, no meg a tárolásra… igen intenzív bukéjuk van, ami maradandó élményt nyújthat akár a csomagtartóban vagy az utastérben, de még a ruházatunkon is.
Forrás: Envato Elements
Tehát akkor…
Az etetésnek alkalmazkodnia kell állagában, ízében/illatában a környéken lévő halak aktuális gusztushóbortjához – ezt pedig kísérletezéssel, akár különféle etetőanyagtípusok (büdös, gyümölcsös) házasításával, aromákkal, színezékekkel tudjuk elérni. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy valaki csak kitalálta a sós karamelles jégkrémet is. Ne féljünk, legyünk kreatívak és merészek, kutyuljunk-keverjünk-mixeljünk, határ a csillagos ég és a fantáziánk. Mindent bele!
