„Rejtelmes bűneset foglalkoztatta a múlt héten Siófok nyaraló közönségét. Egy szép fiatal leány holttestét vetették ki a Balaton hullámai. A holttestet Kiss Lőrincz csónakos és Német csendőrőrsvezető találták meg. A szerencsétlen teremtés Szabó Janka, Dr. Báron Jónás orvostanár szobaleánya volt, aki két nappal előbb, csütörtökön este távozott el a nyaralóból és azóta nyoma veszett. A holttest fölfedezése nagy izgalmat keltett a nyaralók között. Bűntettről, gyilkosságról suttogtak…” – ez az újságrészlet 1905-ből származik, de ilyen s ehhez hasonló hírek sokasága megtalálható a korabeli lapokban. Ugyanis a Balaton vidéke is – sajnos – bővelkedik különös bűnesetekben.
Már a XX. század első felében történtek itt rablógyilkosságok, szerelemféltésből elkövetett bűntettek, rablások, de az igazi rémtörténetek az 1950-es években kezdődtek.
Elsőként egy balatonberényi eset borzolta a kedélyeket, 1958 augusztusában. A darabolós gyilkosság ugyan nem a balatoni településen történt, de a holttest darabjai odavezették a hatóságokat. 1958. augusztus 4-én reggel, egy balatonberényi asszony bádogkannát talált a tóban, amit fiával kiszedetett a vízből. A kanna viszont nehéz volt és büdös, valamint húsdarabok lógtak ki belőle.
Visszadobták, de nem szóltak a rendőröknek, egy arrafelé sétáló önkéntes rendőrnek mégis gyanús lett a vízen úszó tárgy.
A történet gyomorforgató, megdöbbentő, még a XXI. században is. Megkezdődött az ügy felderítése, a korabeli Rendőrségi Szemle részletesen bemutatta az esetet, Balatoni gyilkosságnak nevezve el a történteket. Elsőként kiderült, hogy a kannában női hullarészek találhatók, amelyek 2-3 napja lehettek már a helyszínen.
Korabeli rendőrségi fotó
A nyomozást nagy erőkkel, orvosszakértők bevonásával kezdték meg, leszögezve azt, hogy a bűncselekmény nem valószínű, hogy Balatonberényben történt.
A helyszínelés, a vizsgálatok során különös következtetéseket vontak le, melyről az 1959-es Rendőrségi Szemle így írt: „Az újabb orvosi vélemény szerint a kannában egy női testből származó hullarészek voltak. Az ismeretlen nő kb. 25 éves lehetett, és 170 cm körüli magas, kövér, halvány barna bőrű, ápolt külsejű. A feltalálás előtt 2-3 nappal kerülhetett a vízbe. A holttestet feldaraboló személy bizonyos anatómiai ismeretekkel rendelkezett…
… a tettest tehát olyan körben kell keresni, ahol emberi testnek a varrása ismert, s ért a boncoláshoz, így elsősorban számba jöhetnek orvosok, állatorvosok, műtősök, boncsegédek, ápolónők. A kannában hajszálakat is találtak, melyek színe barna volt.”
Nagyjából beazonosították tehát az áldozat nemét, korát, de kezdetben nem tudtak mit kezdeni a nagy valószínűséggel pontos anatómiai ismeretekkel rendelkező gyilkos kilétével. Folytatták az alapos nyomozást, kikérték a Tihanyi Biológiai Intézet véleményét, amely megállapította, hogy a kanna az északi partról nem igazán érkezhetett, inkább a veszprémi és zalai partokat kell vizsgálni.
A tetemnél talált sebvarrófonalról pedig időközben kiderült, hogy ilyet csak orvosi rendelésre lehet megkapni, tehát az elkövető nagy valószínűséggel orvos. A fonalon található csomózási módszer viszont nem állatorvosi végzettségre utalt.
A helyzetet árnyalta és némiképp összetettebbé tette, de a végkövetkezést megkönnyítette, hogy 1958. augusztus 7-én, a fővárosi Marx téri Tejvendéglő férfimosdójában is találtak egy KÖZÉRT zacskóba csomagolt, csuklóban levágott kézfejet.
Hamarosan megállapították, hogy ugyanazon holttest maradványairól van szó. A nyomozást kiterjesztették az egész országra és – néhány kitérőt követően –hamarosan felgöngyölítették a horrorba illő ügyet.
A tettes a nagykanizsai illetőségű dr. S. Frigyes körzeti orvos volt, aki egykori feleségének lányát, a tizenéves Tóthpál Jolánt ölte meg. A történet összetett és drámai és akkor került pont a végére, amikor a tettes, dr. S. Frigyes 1958 szeptemberében öngyilkosságot követett el.
S. Frigyesről ezt követően minden kiderült: nógrádverőcei, majd rudabányai körzeti orvos volt. Második feleségének, Franyó Annának volt leánya Tóthpál Jolán, akivel a férfi szerelmi kapcsolatba kezdett. Ez az anyának nem tetszett, ezért S. Frigyes ópium, morfium injekciókkal szerette volna a feleségét eltenni láb alól.
A feleség életét a nagymama mentette meg, aki észrevette, hogy lánya olyan rosszul van, hogy kórházba kell vinni. Ezt követően a feleség és a férj kapcsolata megszakadt, S. Frigyes nevelt lányával az ország másik felére, Nagykanizsára költözött, (a Borsod megyében meghozott korábbi fegyelmi határozat ellenére) körzeti orvosként dolgozott tovább.
Közben a feleség megindította a házasság bontóperét, melyben a vagyon felére is igényt tartott. S. Frigyes el akarta kerülni a tárgyalást – hiszen ott sok minden kiderülhetett volna róla és szerelmi viszonyáról – ezért úgy döntött, visszahívja magához a feleséget, viszont a lányt eltünteti a föld színéről.
Az asszony vissza is ment hozzá, s bár kereste a lányát, S. Frigyes különféle magyarázatokkal nyugtatgatta. Közben a holttest egyes részeit már a rendőrség megtalálta, a férfi – a tanúvallomások alapján – egyre fenyegetettebb helyzetbe került, végül egy szállodai szobában, rengeteg gyógyszerrel, öngyilkos lett.
Korabeli rendőrségi fotó
Több, különböző tartalmú, egymásnak ellentmondó búcsúlevelet hagyott maga után. Az egyikből kiderült, hogy hova rejtette el a holttest további darabjait. Így találták meg a koponyát a sohollári erdőben.
A morfinista, pszichés betegségben szenvedő, S. Frigyes orvos, 1958. július 29-én ölte meg nevelt lányát, kinek holttestét éjjel feldarabolta. A magyar kriminológia egyik legrejtélyesebb és leghátborzongatóbb darabolós gyilkosságának minden kérdése lezárult a tények tisztázásával.
Szöveg: Kovács Emőke
Fotók: fortepan, Rendőrségi Szemle (Arcanum)
