1924. augusztus 17-én elsőként Irsay Kató próbálkozott, aki azonban csak fél távnál kapcsolódott be a megmérettetésbe. Majd feltűnt egy érdekes becenevű, cserfes, energikus, igen jól úszó nő, Belházy Margit, azaz Bimbi is.
1925. augusztus 20-án reggel 9 órakor indították a Szekrényessy Kálmán Emlékversenyen a mezőnyt, amely hat férfiből és hat nőből állt.
A férfiak közt elsőként a Magyar Úszó Egylet (MUE) színeiben MattyasovszkyJanek (4 óra 15 perc alatt), a hölgyek közt elsőként – a mezőny hatodikjaként – pedig Bimbi tempózott a célba, 5 óra 27 perc alatt.
Az Est című lap buzgón tudósított a vetélkedésről, s legfőképpen a hölgyekről: „Belházy Bimbi kicsattanó egészségű, kerek bronzpiros arcú fiatal leány, húszéves, és mindössze három hete fogott versenyzésbe.”
Belházy ezt követően még kétszer, 1926-ban és 1927-ben indult és nyert, ekkoriban már férfiakat is maga mögé utasítva, ahogy erről egy korabeli sporthír is tanúságot tett: „A nők közül Belházi Bimbi lett az első, akit csak Mattyasovszky és Labori előzött meg — Tíz induló — Négy nő és négy férfi állta végig.”
Komoly vetélytársat láttak benne a mezőny tagjai. A tónál az 1927-es volt az utolsó – emlékezetes – versenye, a tudósítások szerint így ért célba: „Geöcze teljesen elcsigázva ért partot… Almássy a célban elájult … Belházy Bimbi beúszott a célba, kimászott a partra, szétnézett: – Éhes vagyok. Enni adjanak! – szólt, egy fürdőköpenyt kerített a nyakába és katonás léptekkel elindult az öltözőbe.”
Visszavonulását követően tanítónőként dolgozott, majd tisztes családanyaként is boldogan emlékezett a régi időkre, amikor az 1970-es években – már özvegy Merza Marcellné néven – interjút adott az akkori Népsportnak.
Ebben a riportban elmesélte úszástudásának kezdeteit is: „… a vakációkat rendre a Balaton mellett töltötte a család, érthető, hogy az úszás állt hozzám a legközelebb. Gyakran akkorákat úsztunk hármasban anyámmal, nővéremmel, hogy a partról már izgatottan kémlelték, milyen messzire merészkedünk.”
Belházy Bimbi (Színházi Élet. 1927/21)
Belházy Bimbi tette példaértékűnek bizonyult, a női versenyzők és bajnokok száma a Balaton-átúszásokon egyre emelkedett.
A második világháborút követően az átúszások története megszakadt, 1948-tól indították el újból. A táv továbbra is a Balatonfüred és Siófok közti 14 kilométer volt, de ezt leginkább csak a profi versenyzők tudták teljesíteni, így a vetélkedést áttették 1983-tól a Révfülöp–Balatonboglár közötti, 5,2 kilométeres szakaszra.
Bimbi családja a mai napig büszkén emlékezik erre az úttörő tettre. Unokája, Merza Krisztina, egyik első hazai, nagy sikereket elért szinkronúszónk is annak örülne legjobban, ha a nagyszerű teljesítményt egy Belházy Margitról – Bimbiről – elnevezett díj és nagymamája szobra örökítené meg.
Szöveg: Kovács Emőke
