Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) legutóbbi online szemléletformáló rendezvényén elmondta, a Balaton vízgyűjtő-területén a 68 halfajból 29 idegenhonos, a Balatonban a 24 faj egynegyede idegenhonos.
Csodaszép a naphal, de nem a Balatonba való
Takács Péter kiemelte,
nyílt vízben a busafélék, a part mentén a folyami géb és a naphal a leggyakoribb idegen faj, és az amur is sok gondot tud okozni azzal, hogy elpusztítja a vízinövényeket.
– Érdekes módon bizonyos fajok, mint a kínai razbóra, a vízgyűjtőn gyakran előfordulnak, a Balatonban azonban kevésbé. Az idegenhonos fajokkal az a baj, hogy teljesen átalakítják a Balaton élővilágát és tönkretehetik a turizmust. Az amur azt csinálja, hogy ráfekszik a nádra, behajtja a vízbe és leeszi a levelét.
Ez azért sem jó, mert a magasabb rendű növényzetet kiirtja a part mentén, ráadásul az ürülékével nagy mennyiségű szerves anyag kerül vissza a vízbe, amivel elindítja a vízvirágzást, vagyis tönkreteheti a vízminőséget. Ebből az következik, hogy fürdésre aligha lenne alkalmas a tó és jelentős gazdasági károk keletkeznének a turizmusban.
Nemcsak a halak, hanem más idegenhonos fajok, például a rákok, kagylók is kiszorítják az őshonosakat a Balatonból. A partmentén az élővilág kilencven százaléka már idegenhonos.
Csaliból lett itt lakó hal a géb
A Sió-zsilip környékén már feltűnt a feketeszájú géb.
A idegenhonos halból egyelőre keveset fogtak be, a Dunán azonban jelentősen előfordul. Takács Péter kiemelte, ha Balatonban is megnő a számuk, akkor ellehetetleníthetik a horgászatot. A feketeszájú géb nem nő nagyra, ennek ellenére jó étvágyú, a többi halat pedig elzavarja a kövektől.
A géb úgy kerülhetett a Balatonba, hogy a pecások csaliként használták, s a megmaradt halakat beleöntötték a vízbe.
Nyitókép: Mészáros Annarózsa
Forrás: sonline.hu