viharjelzés: Siófoknál 0
É
13 km/h
2019.10.16. 08:00
Cholnoky Jenő #2 - Ilyen volt a tó, amikor római katonák masíroztak mellette
A Balaton igen sokat változtott a rómaiak óta, ám tény, hogy már ők is szívesen időztek errefelé. Utakat építettek, településeiken gyönyörű villák sorakoztak. A változás során akár kisebb tónyi méretű vízkészlet is eltűnt, például a régi idők zalavári várát körülölelő tavacska. Cholnoky Jenő írásából még ma is sokat tudnak meg a szakemberek.

A Balaton környéke a római birodalomnak igazi világbirodalommá való fejlődésekor, elég korán belekerült az ismert világ területébe, sőt aránylag elég korán római fennhatóság és közigazgatás alá is jutott. És a gazdag római irodalomban alig találunk valami csekély feljegyzést a tóról vagy környékéről.

A környék tele van római emlékekkel, azt mondhatnám, hogy szanaszét hevernek a római cserepek mindenfelé, ám nem akadt egyetlen író sem, aki a tó környékéről valami leírást hagyott volna hátra. … Pedig a tó környékén sűrűn laktak s magával a tóval is foglalkoztak. Ezért becses SEXTUS AURELIUS VICTOR feljegyzése a História Romana czímű művének XL. fejezetében, ahol azt mondja Galerius császárról hogy:

„Ibi quum obsidione distineretur, militibus eadem, qua superiores, via attentatis, metu, ne desereretur, Italia decessit; paulloque post vulnere pestilenti consumtus est. quum agrum satis Reip. commodantem. Caesis immanibus silvis, atque emisso in Danubium lacu Pelsone apud Pannonios fecisset. Cujus gratia provinciám uxoris nomine Valeriam adpellavit”.

( …itt az ostrom idején időt vesztett, ezért attól félve, hogy távolmaradása miatt veszteség érheti, ugyanazon az úton melyen a támadáshoz érkezett, visszatért Itáliába. Kevéssel ezután az egészségtelen vidéket teljesen használhatóvá tette, ezzel szántóföldeket szerzett a birodalomnak; igen nagy erdőket irtott ki, lecsapolta a Pelso tavat a Dunába a Pannonok vidékén, akiknek kedvelt tartományát felesége nevéről Valériának nevezte el).

Ennyi az egész, s belőle még az sem kifogástalan bizonyossággal olvasható ki, hogy a „lacus Peiso” csakugyan a Balaton-e.

Butler 1839-es atlasza a Fertő tóra Peiso Lac.-ot, a Balatonra Volcea Palus-t használ a Valeria tartomány megléte idejére

 

Az irodalomra felesleges kitérnünk, mert a Sió-csatorna mai kifolyásának helyétől keletre, a tabi vasút építésekor római zsilip alapfalaira bukkantak. Ezzel a kérdés végleg eldőlt, a rómaiak csakugyan lecsapolták a Balatont, vagy legalább a már meglevő, de elhomokosodott lefolyást kitisztították s valamiféle zsilippel látták el, amelynek czélja többféle lehetett.

Az alig kibontott alapfalakból nem lehet határozottan megállapítani a czélját. Némi czölöpmaradványokból hídra következtethetünk, a zsilip pedig talán a tó vízállásának szabályozására, vagy a Sió-völgy védelmére, vagy talán bárkák lecsusztatására és felvonszolására szolgált, a khinai csusztatózsilipek mintájára.

A … rómaiak foglalkoztak a Balaton vízszínének szabályozásával, a fenn közölt idézet szerint főleg apasztásával, mert a tó, ha állandóan nem volt lefolyása, bizonyára nagy területeket tartott sikér vízzel elöntve, különösen nyugati felének déli és északi partjain.

Különösen az északi parton, Ederics és Badacsony közt messze ki kellett kerülnie a római útnak, amely az északi parton vezetett, Mogentianából (Fenék) Aquincum felé.

Nevezetes nagy út lehetett ez. A római emlékek nagy száma, a Veszprém körüli újabb leletek arról tanúskodnak, hogy sűrűn lakott, szépen művelt vidék volt ez. … sok jel mutat arra, hogy itt a rómaiak uralma alatt a régi, letelepült népek békésen fejlesztették tovább kultúrájukat s Pannónia nevezetes, sűrűn lakott, fontos területe lett a Római Birodalomnak. Hisz több császár is származott innen (CLAUDIUS, AURELIANUS, PROBUS, I. VALENTINIANUS stb.).

Nagyon valószínű tehát, hogy a Balatonra is sokkal több gondot fordítottak, mint amennyit az irodalomból következtetni lehet A római történetírók (mint akár a maiak legnagyobb része is), alig törődött a néppel, még legjelentősebb ethnografiai vonásaikat is csak egészen mellékesen, felületesen említik. Krónikások voltak ők, akik a mai szobatudósoknak a mintái.

Ez az oka, hogy a tó körül történt gazdasági alkotásokat és intézkedéseket csakis egészen elvétve említik. Bátran feltehetjük azonban, hogy a rómaiak a Balaton szabályozásával, környékének rendezésével foglalkoztak.

Utánuk a góth-germán népek inváziója tönkretette mindazt, amit a rómaiak létesítettek. A hunok nem hagytak hátra nyomokat, de a harmadfélszázadig itt élt avaroknak nemcsak építményei maradtak meg, hanem talán maga a nép is. A Balatonról azonban a népvándorlások idejéből nem tudunk semmit.

 

Pannonia, 1616-os térkép

… A térképeken lassan fejlődik a tó helyes alakja, s igen régi térképek feltüntetik már Tihanyt, azután meg a somogyi és a Szigliget-vidéki mocsarakat.

Ugyanakkor az évszázad elejei tudásunk szerint a iylen volt a Balaton kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig

 

Nézd meg itt, hogyan néz kia régi térképeken a Balaton. Még arra is van példa, hogy Tihany a déli partra kerül.

 

A Balaton nyugati végződése rendesen bizonytalan. Ennek az oka a KisBalaton és a Zala alsó völgyének mocsaras jellegében keresendő. A Kis-Balaton majdnem szemünk láttára szűnik meg tó lenni s változik olyan mocsárrá, mint amilyen a Zala szabályozása előtt a Zala alsó völgye lehetett Zala-Apátitól délre talán egész B.-Magyaródig, vagy még tovább.

Ennek az alsó Zala-völgynek hajókkal járható, nyilt víznek kellett lennie időszámításunk első évezredében, mert a rómaiak a IV. században építették a zalavári vízi várat, amelyet PRIVINA szláv fejedelem a IX. században helyreállított. A vár utolsó maradványai a Zala bal partján vannak, kis szigetszerű magaslaton, ott, ahol Zalavárról átvisz az út a Zala alluviális síkságán, hogy az Esztergál-Szabar között húzódó országútra juthassunk.

A vár romjaiból ma alig van valami, de Römer Flóris idejében még elég jó állapotban volt az építmény, hogy legalább főbb vonásairól tiszta képünk legyen.

1. Amit biztosan meg lehet állapítani, abból kétségtelen, hogy a várat hajókkal közelítették meg s valóságos kikötő volt a vár alatt. Eszerint elég nyilt víznek kellett itt lennie, amelyből itt átjuthattak a Fenék-pusztánál volt római helységbe, ahol az utolsó könnyű átjáró volt a mocsaras tavon, egész Tihanyig.

2. Ez adott a fenék-pusztai helységnek olyan nagy jelentőséget. Innen nyugatra volt még átjáró Hídvégnél, amely azonban nem lehetett olyan jelentős, mint a fenéki átjáró, mert az északi, keskeny félszigetről megint egy keskeny, hosszú félszigetre vezetett át, amelyről csak Komárvárosnál lehetett letérni nyugatra s a mai Ormánd pusztánál keletre. A fenéki átkelés azonban Somogy széles halomvidékére vezetett, ahol bizonyosan sűrű népesség lakott már a bronz-kor óta.

A Balaton déli partján időszámításunk kezdetén még nem voltak olyan jól kifejlődve azok a turzások, amelyek a déli part öbleit ma már végleg levágták a Balaton víztükréről s mocsaras berkekké alakították át. … A tó turzásai, homoktöltései a bronzkorban sokkal beljebb voltak az öblökben, mint ma. A déli egyenes part alakja egészen fiatal korú s a rómaiak idejében még valószínűen járhatatlan volt. Ezért nem vezetett a déli parton római út.

3. Az északi parton egyetlenegy nagyobb öböl nyúlt be, t. i. a Balaton-Ederics és a Badacsony közt levő nagy öböl, amelyet Szigliget halmai két részre bontanak. Ezen a ma is vizenyős lapályon a tó vize feljött egész Raposkáig, talán Tapolczáig és Gyulakesziig, szigetté téve a Szt.-György hegyet.

4. Igaz, hogy Tihanyról is gyakran mint szigetről beszélnek az oklevelek, de valószínű is, hogy sokkal keskenyebb nyakú, nehezen járható, mocsaras bejárata lehetett, amikor a tó vízállása magasabb volt. Szigliget neve azt fejezi ki, hogy zúgbari, szögben volt. … Keskenynyakú félsziget lehetett már a magyar időkben, amikor a nevét kapta.

 

Nagyon érdekes dolog, hogy sok régi térképen Tihany félsziget nem az északi, hanem a déli parthoz látszik hozzá forrva lenni. … Voltak, akik arra gondoltak, hogy talán abban az időben csakugyan a déli parttal függött össze a szigetszerű tihanyi halomcsoport s a félsziget mai nyakát talán elöntötte a tó. Ilyenféle elárasztásnak azonban nyoma sincs, a félsziget nyakán tavi üledéket nem találunk. LAZIUS térképének tökéletlenségei teljesen megnyugtathatnak bennünket arról, hogy itt csak tévedésről van szó, amit a kartografus követett el.

 

 

Forrás: Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája /Arcanum

Megosztom

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva