– Mit jelent számodra a Balaton?
– Két fontos dolog jut eszembe róla, az egyik az úttörőtáborok… Elég nehéz gyerekkorom volt, így nyaralni nem nagyon jártunk, de szerencsére a Balatonnál voltak iskolai táborok, és ezek fantasztikus sok élményt adtak. A balatonalmádi táborban rettentően izgalmas heteket töltöttem, az első szerelmemet is itt találtam meg. A másik jelentős események a turnék voltak, amikor nem nyaralni jártam le, de mégis örök emlékek maradtak. Az ORI (Országos Rendező Iroda) szervezte a koncertjeinket, ez annak idején egy rangnak számított. Már a 70-es években a Kócbabákkal jártuk a helyszíneket, majd később a Neoton Famíliával. A nyár arról szólt, hogy a Balatonon felléptünk, és onnan csillagtúraszerűen mentünk más helyekre is. Most már Zamárdi illetőségű is lettem, mert van egy apartmanom, ahová bármikor le tudok menni pihenni, így most elkezdtem kicsit otthon érezni magam a Balaton mellett.
– Milyen utazó vagy?
– Inkább az aktívabb, azt szeretem a legjobban, amikor jövök-megyek. Napozni az erkélyen is lehet, de a tengert látni, a helyi nevezetességeket, kultúrákat felfedezni, számomra ez az igazi kikapcsolódás.
– A hetvenes évektől járod az országot. Mi a különbség az akkori és a mostani közönség között?
– Ami nagyon érzékelhető, az a felszabadultság. Régen ülő közönségnek játszottunk, mert ez volt a kialakult szokás, most már egyszerűen nem is lehet leültetni a Neoton közönségét. Az idősebbek is sokkal jobban szeretnek állni, táncolni. Ami az utóbbi időben még szembetűnő, hogy sokkal többen vannak a koncerteken. Magyarországon a nyár az a rendezvényekről szól, és szeretik az emberek ezeket a bulikat, szívesen mennek a koncertekre, programokra, akár napokat is töltenek egy-egy helyszínen.
– Sokszor léptek fel fiatal zenekarokkal, ahol látjátok az ő rajongóikat is. Régebben más volt a közönség, mint manapság?
– A 80-as években sok dolog összetartotta a közönségünket. Többek között volt egy kihajthatós kis tagsági igazolvány, ezeket még most is hozzák a koncertekre magukkal a régi rajongók. Az igazolvány azt jelentette, hogy ő is a Neoton Família tagja lett, és elfogadja a hat pontból álló kötelezettséget. Az egyik pont például az volt, hogy a rajongó köteles más zenéket is meghallgatni, és más együtteseket szeretni. Nálunk nagyon működött ez a liberális és összetartó erő.
– A zenekar sikere évtizedek óta töretlen. Elgondolkodtál már azon, hogy mi lehet ennek a titka?
– Ez egy örök kérdés számomra is. Mindig volt egy támogatói, alkotói közösség a zenekaron belül, egymásnak írtuk a dalokat. Az első lemez sikereit a Pásztor-Jakab-Hatvani szerzőgárdának köszönhetjük, de később például én is írtam szövegeket. A hagyományos, popzenés szövegek mellett – szerelem, emberi kapcsolatok – sokféle témát feldolgoztak a szövegírók, történelmi eseményeket – Santa Maria, a Lobo az idegen, a Caligula, Sámson és Delila –, de akár az ókorig visszanyúlva, kis példabeszédeket csempésztek a dalokba. A Neoton zenéiben a mai napig ezt a sokszínűséget szereti a közönség, a vokális zenét, a fübemászó és táncolható dallamokat. De nemcsak a hazai közönség kedvelte ezt stílust, ezzel hódítottunk meg a Távol-Keletet, Spanyolországot is.
– A fiad, Dávid, a Neoton dobosa. Nem szeretted volna, ha valami polgári foglalkozást választ?
– Emlékszem arra a pillanatra, amikor erdei iskolába járt, ott berakták a We will rock you című dalt a Queentől. Néztem, ahogy dobolt a lábával teljesen átszellemülve, akkor már arra gondoltam, hogy „Úristen, a gyerek zenész lesz, színpadi ember, mert így átérezni az ütemeket, a zenét, nem is lehet másképp, csak ha a vérében van”. Megmondom őszintén, ez várható is volt, hiszen az apja is zenész. Dávidon kiskorában még nem látszott, hogy vonzódott volna a színpad világához, mert engem is féltett a reflektorfénytől. Emlékszem arra a pillanatra, amikor egyik gyerekelőadásomra elvittem, és nagy szemekkel nézett a függöny mögül. Nem mert előjönni egy ideig, utána azt mondta: „Jaj mama, azt hittem ki fognak nevetni”. Aztán ez megváltozott. Az apja is dobos volt, bár ő több hangszeren játszik, tehetséges zeneszerző, a nagyapja is dobos volt, úgyhogy ez az affinitás a fiamnál kódolva van. De örülök, hogy örökölte a zenészhajlamot, mert most jó dolgom van. Emesével írtak nekem egy dalt, aminek Titok a címe, a szöveget én írtam, és már sikerrel játsszuk a koncerteken. Dávid több lábon is szeret állni, most vették fel a Metropolitan Egyetemre, tévés műsorkészítő, vágó szeretne lenni. Ez gyerekkora óta tetszik neki, Skóciában az apjával készítettek mindig kisfilmeket, már akkor nagyon szeretett ezzel foglalkozni. Örülök, hogy Dávid kapott egy jó nagy szeletet ebből a Neoton-sikerből, hiszen már 11 éve dobol velünk, de szeretném, ha a saját sikereit is megélhetné. Azt gondolom, hogy meg kellene találnia a saját maga útját.
Dáviddal márciusban felfedeztük Tenerifét
– A Plázson adtatok koncertet múlt pénteken, amely azért is volt különleges, mert karitatív cél is állt a háttérben.
– Várkonyi Attilának volt az ötlete – aki a Kézen fogva alapítvány arca –, hogy a szervezők a nyereség egy részét fordítsák jótékony célra. Mivel nekem is van a Fényszóró Alapítványom, ezért úgy döntöttünk, hogy ennek a két szervezetnek adományozzuk ezt a összeget.
– A te alapítványod is gyerekeket támogat?
– A Fényszóró Alapítvány 2015 óta létezik, fogyatékkal élő emberekkel foglalkozunk, amelynek az elnöke vagyok. Mindenféle kulturális eseményeket szervezünk a gyerekeknek, főképp olyanoknak, akik intézetben élnek, de családban élőkkel is foglalkozunk. Szoktunk például szervezni tavaszi fesztivált, ahol a gyerekek sztárokkal lépnek fel, nyaraltatásokat szervezünk, év végén pedig cirkuszt rendezünk, ami remek szórakozás.
– A zenekarral készültök az Aréna koncertre…
– Idén Budapesten mindössze egyetlen alkalommal hallható élőben a Neoton Família Sztárjai, mégpedig október 13-án, a Papp László Sportarénában. Igyekszünk az összes nagy Neoton slágert eljátszani a közönségnek, hiszen ezekben a dalokban ott lakik az egész élet.
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a többi interjúért!
Fotók: Csepregi Éva
