Az egyik balatoni fürdőhelyen néhány nappal ezelőtt mulatságos eset történt. A gazdag fürdővendégek elhatározták, hogy jótékony célra csókárverést rendeznek. A fürdőhely legszebb hölgye a jótékony célra való tekintettel szívesen vállalkozott arra, hogy egy csókját a legtöbbet ígérőnek odaadja.
Megkezdődött az izgalmas árverés és egy idősebb kövér úr mind többet és többet ígért a szép asszony csókjáért, mégpedig az előre kikötött szabályok szerint dollárban.
Amikor már 25 dollárnál tartott, csak egyetlen versenytársa akadt, az egyik csinos fiatalember személyében. Az ifjú lovag sehogy sem ak arta engedni, hogy a kövér ember legyen az árverés győztese és végül is 50 dollárért az övé lett a csók. A győztes kifizette az ötven dollárnak megfelelő 250 pengőt, odalépett a szép hölgyhöz és — lovagiasan megcsókolta a kezét.
— Miért ígért ilyen sokat — kérdezte a hölgy, — ha még csak meg sem csókol?
— Lovagias akartam lenni — felelte a fiatalember — és őszintén szólva, főleg azért is árvereztem, mert nem akartam , hogy az az utálatos kövér ember megcsókolja magát.
— Köszönöm, uram — mondta a hölgy — ez nagyon kedves volt öntől, de kár volt a fáradságért. Az a kövér úr tudniillik az én uram!
Képünk a csókárverés utáni mulatságos jelenetet ábrázolja, a történet ugyanis 91 esztendővel ezelőtt történt.
Friss Ujság, 1928. szeptember (33. évfolyam, 198-222. szám)
Forrás: arcanum.hu
Nyitókép: illsuztráció, shutterstock
